Oláh György a Műegyetem egykori oktatója a 20. század egyik legjelentősebb tudósaként számon tartott ember.

A Műegyetem díszdoktora, akinek nevéhez közel 100 szabadalom köthető és, aki kutatásaiért 1994-ben Nobel-díjat kapott. Találmánya a globális felmelegedés problémájára is megoldást kínált, ő alapozta meg a hazai műanyagipari kutatást és gyártást, eredményei pedig a nemzetközi vegyipari termelést forradalmasították. Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. Tanulmányait a fővárosi Piarista Gimnáziumban végezte majd a Budapesti Műszaki Egyetemen hallgatott kémiát. Doktorátusának megszerzése után az intézményben tanított, kutatásaiban a szerves kémiára fókuszált. A BME Szerves Kémia Tanszékének kutatójaként ellátta az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgató helyettesi feladatait is, eredményeivel a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás alapjait fektette le.  Az 1950-es években megjelent publikációira a nemzetközi sajtó szinte azonnal felfigyelt.

Az 1956-os forradalom leverése után családjával együtt elhagyta az országot, előbb Angliába majd Kanadába költöztek. Miután amerikai állampolgárságot kapott 1971-ben, előbb a clevelandi (Case Western Reserve University), majd a Dél-Kaliforniai Egyetemen (University of Southern California) tanított s kutatott tovább. 1977-ben megalapította az egyetem Szénhidrogénkutató Intézetét (Loker Szénhidrogénkutató Intézet) melynek hosszú évekig tudományos igazgatója volt. 1990-ben az MTA tiszteleti tagjává választotta.

Kutatásainak legjelentősebb eredményét a karbokationok kutatásával érte el.

Szupersavak segítségével alacsony hőmérsékleten előállította a karbokationokat, és tanulmányozta szerkezetüket, tulajdonságaikat. E területen végzett munkájáért a Svéd Tudományos Akadémia 1994-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazta. Az általa kidolgozott metanolgazdaság az energiaszektor, a közlekedés és vegyipar kizöldítésének valós alternatívája.

A magasabb oktánszámú benzinre vonatkozó kísérletei alapján úgy gondolta, hogy a metánszármazékokból rendhagyó kémiai reakciók révén újfajta gyógyszerek és műanyagok állíthatók elő. Kutatásainak nagy szerepe volt a környezetkímélő, javított hatásfokú ólommentes benzinek előállításában, hozzájárult szénhidrogén alapú új anyagok létrehozásához is. Úttörő volt az olajfinomítók környezetkímélőbb működésére vonatkozó eljárások kidolgozásában. Rendkívül foglalkoztatta a metanolra, azaz metil-alkoholra épülő gazdaság, amelytől a fosszilis energiahordozók kiváltását később teljes elhagyását várta, a globális felmelegedés problémájának megoldását remélte. A vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella (Direct Methanol Fuel Cell, DMFC) az utóbbi időben az egész világ érdeklődésének fókuszába került.

Munkásságát 2001-ben Corvin-lánccal, 2002-ben Bolyai-díjjal ismerték el. Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának tagjává választották, 2005-ben pedig Priestley-érmet kapott, amely az American Chemical Society legrangosabb kitüntetése. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal elismerést. Ugyanebben az évben lett Budapest díszpolgára, majd 2011-ben Széchenyi-nagydíjat vehetett át.

Oláh György 2017. március 8-án hunyt el Kaliforniában. Majd szeptember 19-én, végakarata szerint, a budapesti Fiumei Úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra. A sors furcsa fintora, hogy Nobel-díját néhány éve árverésen 250 ezer dollárért adták el.