A porckopás során megváltozó csontszerkezettel kapcsolatos publikációkat gyűjtötte össze, elemezte és értékelte egy kutatócsoport a Debreceni Egyetem adjunktusa, Oláh Tamás részvételével.

Tudományos megállapításaik segíthetik a témával kapcsolatos jövőbeni kutatásokat és a gyógyításban is hasznosulhatnak. A porckopás (osteoarthritis) ugyanis egy olyan gyógyíthatatlan ízületi betegség, amely a tartós mozgáskorlátozottság egyik vezető oka. Ez sajnos, az elöregedő népességű és mozgásszegény életmódú országokban egyre nagyobb társadalmi problémát jelent. A betegség a porc kopása mellett több más környező szövetet is érint, köztük a porc alatti csontot is. Ennek mikrostrukturális elváltozásai egyrészt hozzájárulhatnak a betegség tüneteihez és a porc kopásának fokozódásához, másrészt diagnosztikus jelentőségük is lehet. 

A porckopás egyik jellemző kiváltó oka a meniszkusz sérülése.

A meniszkusz a térdízületben a sípcsonti felszín és a combcsont alsó vége között található két C alakú rostos porc. Ezek stabilizálják a térdízületet és a mechanikai terhelés csillapításában is részt vesznek. 
Az összefoglaló célja az volt, hogy összegyűjtsék és kiértékeljék az összes eddig közölt cikket, amely kisállat-modellekben, egerekben, patkányokban vizsgálja a meniszkusz sérülésének hatására kialakuló poszt-traumatikus porckopás során megváltozó csontszerkezetet. 

Oláh Tamás, a Debreceni Egyetem ÁOK Élettani Intézet adjunktusa elmondta, hogy a mintegy hatezer cikkből végül 134 felelt meg a szigorú előzetes követelménynek. Majd sokféle szempont alapján végzett összehasonlításokkal igyekeztek fényt deríteni arra, melyek a legelterjedtebb sebészi módszerek a meniszkusz sérülésével járó porckopás indukálására, milyen képalkotó és egyéb vizsgálati módszereket használnak a csont elváltozásainak tanulmányozására. De a legfontosabb, hogy összegyűjtötték: a betegség kezdetét követően mikor és hogyan változnak a porc alatti csont különböző mikrostrukturális paraméterei.

A kutatók az első keresést 2022 nyarán kezdték. Az első verzióban még humán és nagyállat (birka, törpesertés, kutya, nyúl) adatok egyaránt szerepeltek.

Miután a nagyállat-modellekről szóló részt publikálták a Knee Surgery, Sports Traumatology, Arthroscopy folyóiratban, el kezdtek erősebben fókuszálni a kisállatokra. Cikkük 2024 júniusában jelent meg az Osteoarthritis and Cartilage szaklapban. 

Kimutattuk például, hogy egerekben a mediális meniszkusz destabilizációja (DMM), károsodása, elmozdulása a legelterjedtebb osteoarthritis indukáló módszer, míg patkányokban a meniszkusz átvágása (MMT) volt a leggyakoribb. Összesítettük a porc alatti csontszerkezet elváltozásairól eddig leközölt információkat is, melynek során azt kaptuk, hogy egerekben egy egyirányú, a kisebb csontgerendák eltűnésével és a csontszerkezet vastagodásával járó folyamat figyelhető meg, míg patkányokban először a csontszerkezet degradációja, majd későbbi vastagodása jellemző. Valamint az elemzett cikkekben található ellentmondások vizsgálata közben kimutattuk, hogy a kísérleti elrendezés és az operálatlan kontrollcsoportok helyes megválasztása mennyire fontos az eredmények értékelése során – emelte ki a kutató. 

A kutatásban és az összefoglaló cikk megírásában hárman vettek részt. Az első szerző, Oláh Tamás németországi volt laborvezetője, Henning Madry professzor volt a levelező szerző, a másik társszerző pedig szintén egy németországi kutató, Magali Cucchiarini volt. 

A kutatócsoport a vizsgálat harmadik részében a humán adatokat szeretné bemutatni. A Debreceni Egyetem Élettani Intézetében jelenleg is végeznek a témához részben kapcsolódó tudományos vizsgálatot, melyben a kutatók felhasználják a szerzett tapasztalataikat is. A kutatás eredményeit bemutató cikk elnyerte a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány és a Debreceni Egyetem Publikációs Díját.