A gyulai vár hazánk egyik legépebben fennmaradt, legtöbb eredeti, Zsigmond kori építészeti emléket őrző téglavára.

Falai között Corvin János, Frangepán Beatrix vagy Brandenburgi György is megfordult. Viszont a vár egyik legfontosabb dátuma 1566., amikor a Szigetvár ostromával azonos időszakban zajlott egy küzdelem. Ekkor pedig nem a ma is álló téglavárnak, hanem a palánkfalakból és vizesárkokból álló többszörös védelmi rendszernek volt a legfontosabb szerepe, amely a XVI-XVII. században a gótikus várkastélyt körülvette.

2015-ben kezdődött a gyulai vár palánkerődítéseinek szisztematikus régészeti feltárása, amely a vár teljes védelmi rendszerének rekonstrukcióját készíti elő. Az ásatásokon elsősorban az egykori palánkfalak és földbástyák szerkezetét, kiterjedését vizsgálták. Így a régészek számos, az ostrom tekintetében fontos, de eddig ismeretlen tudományos eredménnyel is gazdagabbak lettek.

A gyulai vár eredetileg nem hadi szempontok szerint épült.

XV. század eleji megépítésének időpontjában  Gyula nem volt határvédő település. Akkoriban csaknem az ország közepén helyezkedett el. A XVI. század derekán, a török közeledésének hírére fokozatosan alakították át a várat komoly hadipotenciállal bíró végvárrá. Ekkor épült a téglavárat körül ölelő palánkerődítés, amely a Körösök mocsarai által védett sziget teljes területét elfoglalja.

A természetes folyómederből kialakított várárokból, a palánkszerkezetű huszárvárból, a külső várból és a gótikus téglavár épületéből álló gyulai vár egységét ekkoriban a királyi Magyarország három fővára között említik, Szigetvár és Eger mellett. Kerecsényi László, a gyulai vár prefektusa (a legutóbbi történeti kutatások szerint a királyi birtokban lévő várak kapitányait akkoriban így nevezték), az 1560-as évek elejétől kezdve folyamatosan azon fáradozott, hogy a téglavárat körülvevő palánkfalakat megerősítse. Emellett a Körös medréből széles várárkot alakított ki, ami esélyt adott a vár megvédésére ostrom idején.

A több védelmi vonalból álló erődítési rendszernek jelenleg csak a központi épülete, a téglavár látható.

A gótikus várkastély történetileg érintetlen egységet képez a végvári idők eltemetett palánkerődítéseivel. Azaz az egykor a palánkvár kaputornyaként szolgáló huszártoronnyal, valamint a huszártorony török kori épületét is magába integráló Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastéllyal. De a tölgyfacölöpökből és a cölöpsorok közé döngölt agyagból épült palánkerődítések maradványai a téglavár körül, a föld alatt ma is megvannak, régészeti ásatással feltárhatók. A török ágyúkból 1566-ban kilőtt kő és vas ágyúgolyók, valamint a janicsárok szüntelen puskatüzének kézzel fogható emlékei, az ólom muskétagolyók a mai napig ott pihennek a téglavár körül. A palánkfalak és földbástyák maradványaival együtt.

A várat körülvevő utcák és a vár közvetlen környékének szerkezete, de még a ma érvényes birtokhatárok is szinte hihetetlenül pontosan illeszkednek a történeti idők városszerkezetéhez. Az egykori Magyar Királyság végvárai között teljesen egyedülálló a palánkerődítéssel megerősített gyulai vár. A Szigeterőd területét ugyanis nem szabdalják modern utcasorok, beépítések.

A palánkfalak maradványait és az egykori várárkot elfedő földrétegeket talajfúrás segítségével lehet pontosan vizsgálni. De a természettudományos módszerek mellett a történészek forráskutatásai is szükségesek az ásatások előkészítéséhez. Így sikerülhet a várat ábrázoló összes régi térképet és metszetet, valamint leírást összegyűjtve az ásatások helyszínét kijelölni. A fentieken túl a modern, földtudományos technológiák, magnetométeres és talajradaros módszerek mellett a korábbi régészeti feltárások eredményeit egy közös térinformatikai adatbázisban egyesítik. Ez lehetővé teszi, hogy az írott források és a földtani kutatások eredményei összevethetők legyenek.

Az ásatások során a palánkszerkezethez tartozó cölöpsoroknak javarészt csak a helyét találták meg a palánktestet alkotó, keményre döngölt agyagrétegben. A tölgyfacölöpöknek a palánkban megmaradt részei elkorhadtak az évszázadok alatt. Csupán a talajvíz szintje alá mélyülő famaradványok konzerválódtak bizonyos mértékben. A cölöphelyek főleg laza feltöltésű üregként jelentkeztek a betonkeménységűre döngölt sáncföldben. Átmérőjük átlagosan 30-50 cm-es volt, és inkább jellegzetes, körkörös alakú besüppedésük, beomlásuk jelezte a helyüket, mint alig észrevehető foltjuk.

Az általában szabályos sorokat alkotó cölöphelyek rajzolták meg a palánkfalak szélességét és szerkezetét.  A cölöpsorok pedig nem azonos időben épültek. Az egyes sorokat alkotó cölöpök átmérője, és jelentkezésük szintje is nagy különbséget mutat.

A párhuzamos cölöpsorok elhelyezkedése azt mutatja, hogy a palánkfalak teljes szélessége a török korban meghaladta a 12 métert.

Néhány esetben a cölöphelyekből vagy az azokat fedő rétegből előkerülő, jól meghatározható pénzérme vagy esetleg egy jellegzetes edénytöredék pontosítja a palánk adott szakaszának kormeghatározását. Az egyik leginkább feltűnő jelenség, hogy egyes cölöpsorokat paticsos, hamus omladékréteg fedett el, amely egy teljesen átégett és leomlott palánkszakaszból származik. A masszív palánkerődítés akkor sérülhet meg ilyen módon, ha a fából készült részeket sikerül valamilyen módon felgyújtani, és az égő cölöpök vagy gerendák körül átizzik a döngölt agyag.

1566 júliusának első napjaiban Pertev pasa mintegy harmincezer fős serege zárta körül a gyulai várat. Alig három hét múlva, július utolsó hetében a törökök már az általuk elfoglalt huszárvár területén állították fel az ágyúikat. Így közvetlen közelről lőhették a belső várat övező palánkfalakat. A török rohamokat előkészítő, folyamatos ágyúzás a palánkot több helyen megrogyasztotta. Az öles tölgyfacölöpök sorozatban dőltek ki, így az ostromlók ezeken a helyszíneken igyekeztek a várba bejutni.

Az ásatási szelvényekben világosan dokumentálhatók voltak a kidőlt cölöpök, amelyek mellett több ágyúgolyót is találtak. 1566 augusztusának utolsó napjaiban, a rommá lőtt palánkfalak között Kerecsényi László várkapitány nehéz elhatározásra jutott. A felmentő sereg közeledtének reménysége híján a maradék várnép szabad elvonulásáért cserébe Kerecsényi a vár átadása mellett döntött. Az már nem rajta múlt, hogy a kivonulás vérfürdőbe torkollt, és a gyulai vár a következő 129 évre török uralom alá került.

Az ostrom feltárt, kézzel fogható régészeti emlékei a történeti adatokkal kiegészülve rajzolnak hiteles képet az 1566-ban történtekről.

A végvári küzdelmek egyik jellegzetes fegyvertípusa, a csákányfokos egy példánya is előkerült a gyulai palánkerődítés feltárásán. Az ásatások során napvilágra került leletek közül kiemelkedők a vár ostromának eseményeihez köthető tárgyak, a vasból és kőből készült ágyúgolyók. A hadi eseményekhez köthető leletek közül a legjelentősebb egy XVI-XVII. századinak meghatározható nagyméretű, harci fokos. Fontos emlékek a palánkszerkezetű védművek építéséhez, illetve javításához használt egyes vastárgyak, mint a szekerce, fejsze, kapa. Valamint a nagyméretű, 50-60 cm hosszúságú, kovácsolt palánkszegek, amelyek a palánk ácsolt szerkezetének elemeit rögzítették egymáshoz. A gazdag régészeti leletanyagban jellegzetes török kori kerámiatárgyak, helyi fazekasok által készített mázas díszítésű talpas tálak, folyadéktároló kancsók, tányérok, valamint importként idekerült izniki fajanszedények töredékei szerepelnek.

A kerámialeletek közül kiemelkednek azoknak a távol-keleti porcelánedényeknek és perzsa fajanszcsészéknek a töredékei, amelyek az oszmán időszak drága asztali készleteinek darabjaiként a kávéfogyasztás első gyulai emlékei voltak. Szintén a törökök által meghonosított dohányzás emlékei az ásatáson előbukkant, változatos díszítésű, kicsiny méretű cseréppipák.

A feltárások során előkerült régészeti leletanyagot és ásatások tudományos eredményeit a gyulai Almásy-kastélyban időszaki kiállításként megvalósult, majd fő elemeiben a vár állandó kiállításába bekerült Eltemetett vár címet viselő tárlat mutatja be. Az utóbbi évek kutatásainak összegzéseként látható a vár lovagtermében a vár 3D-s, elméleti modelljét bemutató kisfilm, amelyet a Pazirik Informatikai Kft. segítségével valósítottak meg. A fegyvertárban megtekinthető dioráma látványos részletgazdagsággal, hitelesen mesél a vár 1566. évi ostromáról. A gyulai vár teljes védműrendszerét az 1566-os időpontban megjelenítő, 3 m x 1,5 m nagyságú makett önmagában is a kiállítás leglátványosabb eleme. De az élményszerűséget a narrációval kiegészített, digitális fényfestés adja, ami az ostrom részletes történetét mutatja.

Forrás: Gyulai vár