A szúnyogok neurális hibabiztosítókkal rendelkeznek, hogy mindig érezzék az emberszagot.

A globálisan megnövekedett utazások aránya, a világ népességének növekedése és a hőmérséklet emelkedése fokozza a szúnyogok, kullancsok és bolhák által terjesztett új, betegséget okozó kórokozók megjelenését és terjedését. Egy 2020-as WHO adat szerint az ízeltlábúak által terjesztett betegségek együttesen több mint 700 000 halálesetet okoznak évente. Az egyiptomi csípőszúnyog nőstényei is érzik egyedi testszagunk „koktélját”, azaz az emberszagot, amelyet mi, emberek bocsátunk ki a levegőbe. Erre az illatra indulnak el, hogy megcsípjék áldozataikat.

A szúnyogok intenzíven vonzódnak a testszaghoz és a leheleti szén-dioxidhoz, amit három nagy, több génből álló család által kódolt ionotróp kemoszenzoros receptor segítségével észlelnek. A szaglórendszert megzavaró genetikai mutációk csekély hatással vannak az ember iránti vonzalomra, ami a szagkódolás redundanciájára utal. Az elfogadott nézet szerint a szaglószenzoros neuronok mindegyike egyetlen kemoszenzoros receptort expresszál, amely meghatározza ligandum szelektivitását.

De a szúnyogok az emberekre specializálódtak, és vérre van szükségük a szaporodáshoz, ezért az emberkeresésre való törekvés erős és veleszületett tulajdonságuk. Még a kemoreceptorok egész családját nélkülöző szúnyogok is megtalálhatják és megcsíphetik az embereket. Mivel a szúnyogok antennáit ezek az illatok stimulálják, érthető, hogy a tudósok megpróbálták megszüntetni az érzékelő a receptorokat, hogy láthatatlanná tegyék az embereket a szúnyogok számára. Azonban még azután is, hogy a szagérzékelő receptorok egész családját iktatták ki a szúnyoggenomból, a vérszívók még mindig megtalálják a módját, hogy megcsípjenek bennünket. Kutatók egy csoportja nemrég azt találta, hogy a szúnyogok redundáns hibabiztosítókat fejlesztettek ki szaglórendszerükben. Ezek biztosítják, hogy állandóan érezzék az emberek illatát.

Leslie Vosshall professzor (Howard Hughes Orvosi Intézet, Rockefeller Egyetem) szerint a legtöbb állatban egyetlen szaglóneuron felelős egy szag észleléséért. Ha az embernél eltávolítunk egyetlen receptort, az összes neuron, amely ehhez a szag észleléséhez tartozik használhatatlanná válik.

Az Aedes aegypti szúnyogok esetében viszont ez nem így van, ezek az állatok mindig érzik az emberszagot.

Ugyanis egyetlen receptor eltávolítása nem éri el a kellő hatást. Vosshall azt is megjegyezte, hogy:

A szúnyogok riasztórendszerekkel vagy más eszközökkel való irtása során és az erre irányuló jövőbeli kísérletek során figyelembe kell venni, hogy mennyire töretlen és kiiktathatatlan a szúnyogok vonzereje az emberek iránt.

A vizsgálat eredetileg arra irányult hogyan kódolódik az ember szaga a szúnyogoknál – mondta Meg Younger, a Bostoni Egyetem professzora. Eddigi kutatások azt bizonyítják az állat szaglásával kapcsolatban, hogy az 1-oktén-3-ol (oktenol) a szúnyogokat és más csípő rovarokat vonzó anyag, emberi szag által stimulált idegsejteket aminok is stimulálják. Ez szokatlan, mivel az állatok szaglására vonatkozó összes létező szabály szerint a neuronok szűk specifitással kódolják a szagot.

Ez lehetővé teheti, hogy az összes emberrel kapcsolatos szag aktiválja a szúnyogok agyának „embert észlelő részét”, még akkor is, ha egyes receptorok elvesznek, megsemmisülnek. A kutatók egymagos RNS-szekventálást is alkalmaztak annak érdekében, hogy meghatározzák az egyes szúnyogszagló neuronok további receptorát. A kutatás kimutatta, hogy milyen gyakori a receptor-koexpresszió a szúnyogokban.

Azt feltételezik, hogy más rovaroknál is előfordulhat hasonló folyamat.

Christopher Potter a Johns Hopkins Egyetem kutatócsoportjának vezetője szerint a gyümölcslegyek neuronjaiban is hasonló adatokat mutatnak a fellelhető receptorok. Úgy tűnik, hogy ez egy általános stratégia lehet olyan rovarok számára, amik nagy mértékben támaszkodnak a szaglásukra életük során.

A kutatók most azt tervezik, hogy a jövőben feltárják a különböző típusú szaglóreceptorok együttes kifejeződésének funkcionális jelentőségét.