Több hónapos hosszú egyeztetés és csatározás után született meg a német koalíciós megállapodás.
Az új kormány programjában – nem meglepő módon – Angela Merkel a megújuló energiaforrások mindenhatóságát hirdeti. Ugyanakkor jótékony homályban hagyja, hogy miként gondolja kivitelezhetőnek a nagy bűvészmutatványt, amellyel a jelenlegi több mint 60 százalékos atom-, gáz- és szén részarányt hasonló arányban megújulókkal helyettesítenék. A dolgok mai állása szerint ez teljes nonszensz.
Mielőtt a fentieket kiveséznénk, nézzük meg, hogy mit is mond a 180 oldalas program az energetikáról. Kiderül belőle, hogy a németek sehol sem akarnak uniós forrásokat új atomerőművekre, valamint szeretnék elérni, hogy más államok se támogassák ezek építését. Nem kertel sokat a program, kerek perec kimondja: Németország olyan nemzetközi energetikai együttműködésre törekszik, amely biztosítja, hogy kihasználhassa az Energiewende terén betöltött nemzetközi vezető szerepét a német vállalatok versenyképessége érdekében.
Magyarán, a németek szembemennek az új európai atomerőművi beruházások állami támogatásával annak érdekében, hogy a jövőben az azok által termelt olcsó villamos energia egyáltalán ne veszélyeztesse a már most is agyontámogatott német megújulók versenyképességét a liberalizált európai piacon.
Mi ez, ha nem kettős mérce? Németország csak az idén rekordösszeggel, 27,75 milliárd euróval (mai árfolyamon közel 8600 milliárd forinttal) támogatja a megújulókat. Berlin a megújuló energetikai szektor fejlesztésével növelni kívánja a munkahelyek számát, valamint a megújuló technológiákat exportálni szeretné.
Ennek érdekében az Európai Unió energiapolitikáját nyilvánvalóan az atomellenesség irányába tolják. Közben miért is foglalkoznának azzal, hogy a villamosenergia-mix összetételét minden ország maga határozhatja meg, ami azt jelenti, hogy annak eldöntése, hogy milyen energiahordozóból nyernek az egyes országok energiát, a tagállamok elvitathatatlan és szuverén joga.
Németország szembemegy az Európai Bizottság tavaly májusban kiadott közleményével is, amely szerint az uniós tagállamok felében az atomenergia az energiamix hangsúlyos részeként szavatolja az energiaellátás biztonságát, és az atomenergia európai részarányának fenntartása a klímavédelmi célok érdekében is kívánatos.
A német kormány nem vesz tudomást arról sem, hogy
mind Európában, mind másutt a világon sok ország fordul majd az atomenergiához annak érdekében, hogy villamosenergia-szükségletének egy részét kielégítse.
Nagyon úgy tűnik, hogy nem kell sokat várni a német koalíciós megállapodásból következő első atomellenes ütközetre, hiszen Lengyelország hamarosan döntést hozhat új atomerőmű megépítéséről. Így várhatóan a német kormány keményen fog harcolni a beruházás megvalósítása ellen, egyáltalán nem foglalkozva a lengyelek nemzeti, energetikai és gazdasági érdekeivel.
Valószínűleg az osztrákok is foggal-körömmel fellépnek a lengyel atomerőmű ellen. Kíváncsi leszek, hogy a németek mivel támadják majd Csehországot, hiszen a cseh kormány várhatóan rövidesen dönt az új atomerőmű finanszírozásának legelőnyösebb módjáról. A cseheknek ugyancsak égető szükségük van új atomerőműre ahhoz, hogy energiapolitikai céljaikat meg tudják valósítani.
A németek atomellenességének már most is nagyon súlyos következményei vannak.
Az atomerőművek villamosenergia-termelésből való kivezetése, a megújulók túltolt fejlesztése, valamint a még mindig rendkívül magas szén- és gázerőművi részarány miatt már elbukták a saját maguk által 2020-ra meghatározott kibocsátáscsökkentési célt. Nyolc év alatt a megújuló energiaforrások beépített kapacitásának radikális növelése mellett csupán egymillió tonnával csökkent a kibocsátás, miközben 2020-ig a kitűzött 40 százalékos csökkenés eléréséhez két év alatt további 155 millió tonnával kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.
Joggal merül fel a kérdés, hogy a német energiaforradalom és atomellenesség erőltetése milyen hatással lesz a párizsi klímacélok teljesülésére. A rövid válasz: ilyen hozzáállással esély sincs a célok elérésére!
A közös célok elérése érdekében az atomenergia és a megújulók nem egymás ellenségei.
Mindkét villamosenergia-termelési módnak megvannak a maga előnyei, ezért egy valós szakmai alapokon nyugvó egészséges energiamix részeként mindkettőre szükség van.
Németország mint Európa legnagyobb kibocsátója akkor mutatna igazi példát, ha a koncepciós perben vádlottak padjára ültetett atomenergetika kivezetése helyett inkább a környezetszennyező szénerőműveit állítaná le, mert akkor sokkal jobb lenne a helyzet a kibocsátáscsökkentési vállalásuk tekintetében. És nem kellene falu- és templomrombolás árán új szénbányákat nyitniuk.
A németeknek is megszívlelendő lehet a finn példa, ahol igazi váltóállítás megy végbe. Néhány nappal ezelőtt a finn környezetvédelmi miniszter bejelentette, hogy 2029-ig betiltják a finn szénerőművek működését, és jelen pillanatban az atomenergia a legesélyesebb jelölt a kieső villamos energia pótlására.
Az Atomenergia Németországban cikket az Atombiztos blog közölte.
No Comment