Az almakártevők szabályozása és a vadászpókok


Az almakártevők szabályozása és a vadászpókok
Olvasási idő: 2 perc

Az almaültetvények lombkoronájában a leggyakoribb és legnagyobb fajszámban előforduló nagytestű ízeltlábú ragadozók a pókok.

Ezek az állatok tömegesen jelennek meg a környezetkímélő növényvédelmet alkalmazó vagy ökológiai almaültetvényeken. A környezetkímélő növényvédelmi technológiák alkalmazása mellett egy-egy almaültetvényen akár több mint 70 pókfaj, köztük a vadászpókok is, több tízezer egyede fordulhat elő a lombkoronában. Bár meghatározó jelentőségük lehet a rovaregyüttesek kialakításában (az almakártevők gyérítése), meglepően kevés ismerettel rendelkezünk szerepükről a gyümölcsültetvények táplálékhálózatában.

A Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének munkatársai kutatásukban azt vizsgálták, hogy a hagyományos növényvédelmi gyakorlat milyen negatív hatással van a környezetre. Kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy a pókok, ezen belül a zsákmányukat a növény felületén aktívan kereső, úgynevezett lombozatlakó vadászpókok, milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak almaültetvényekben.

Az elmúlt évtizedben a növényvédelemben dolgozó szakemberek nagy hangsúlyt fektettek olyan technológiák kidolgozására, melyek kevésbé károsak a környezetre és kedveznek a hasznos ízeltlábúak szaporodásának. Azt találták, hogy különösen a széles hatásspektrumú rovarölő szerek károsítják egy-egy kultúra élővilágát. Nemcsak a kártevőket gyérítik, hanem tömegesen pusztítják el azok természetes ellenségeit, valamint az indifferens rovarfajokat.

A pókok zsákmányspektrumának jellemzéséhez szükséges leghitelesebb információkhoz a ragadozási események szabadföldi megfigyelésével lehet jutni. Ezért az intézet kutatói rendszeresen vizsgáltak át almafákat számos ültetvényen, hogy táplálkozás közben figyeljék meg a vadászpókokat. Az éppen táplálkozó vadászpók egyedeket és zsákmányukat begyűjtötték, majd laboratóriumban a pókot és prédáját is meghatározták és főbb paramétereiket lemérték. Összehasonlítás céljából vizsgálták az almafák lombkoronájában található ízeltlábú együtteseket is, melyek potenciális zsákmányt jelentenek a pókok számára.

Rozsdás ugrópók (Carrhotus xanthogramma) kabócát (Empoasca sp.) fogyaszt
Rozsdás ugrópók (Carrhotus xanthogramma) kabócát (Empoasca sp.) fogyaszt Fotó: SZIE

A táplálkozó pókok gyűjtése rendkívül időigényes folyamat. Ezért közel hét évre volt szükség, hogy elegendő mennyiségű adat álljon rendelkezésre a lombozatlakó vadászpókok természetes zsákmányspektrumának átfogó elemzéséhez.

Megállapították, hogy bár a különböző lombozatlakó vadászpókfajok polifág ragadozókként jellemezhetők (nagyon sokféle zsákmánytípust fogyasztanak), mégis az egyes fajok különböző preferenciákkal bírnak. Továbbá a zsákmányejtés során a zsákmány mérete és taxonómiai identitása is fontos szempont. Ebből következik, hogy a pókok szerepe az almaültetvények táplálékhálójában rendkívül összetett. Így a különböző almakártevők szabályozásában más-más vadászpókfajoknak lehet meghatározó szerepe.

A lombozatlakó vadászpókok zsákmányspektruma legnagyobb részben (54 százalékban) növényvédelmi szempontból indifferens ízeltlábúakból állt. A pókok az esetek 31 százalékában fogyasztottak almakártevőket és zsákmányuk 15 százalékát különböző természetes ellenségek tették ki. Kártevők közül legnagyobb arányban különböző növénytetvekkel táplálkoztak. Míg a fogyasztott természetes ellenségek nagy részét pókok és ragadozó poloskák adták.

Habár a pókok jelentős mennyiségű kártevőt fogyasztottak, azokat a környezetbeli előfordulási gyakoriságukhoz képest jelentősen kisebb, míg az indifferens (nem kártevő és nem hasznos) szervezeteket jelentősen nagyobb arányban zsákmányolták. Így a természetes ellenségek fogyasztása és hajlamuk arra, hogy inkább indifferens szervezeteket, például legyeket fogyasszanak, jelentősen csökkentheti a lombozatlakó vadászpókok hatékonyságát a kártevők korlátozásában.

Mivel az egyes pókfajok különböznek egymástól preferenciáik és zsákmányuk összetétele tekintetében is, így az almakártevők gyérítése szempontjából feltehetőleg érdemesebb az egyes funkcionális csoportok vagy egyes fajok tevékenységét segíteni. Ellentétben a teljes pókegyüttes egyedszámának vagy biodiverzitásának növelésére való törekvéssel. Megállapították továbbá, hogy az európai almaültetvényeken a lombozatlakó vadászpókoknak elsősorban a levéltetű populációk gyérítésében lehet fontos szerepe.



Previous A Kutatók Éjszakája esemény – idén novemberben lesz
Next Telefontokot is nyomtathatnak a középiskolások a pécsi egyetemen

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük