Boldogságunk négy forrása: dopamin, endorfin, szerotonin és oxitocin

Olvasási idő: 6 perc

Hormonjaink testünk váladéktermelő szerveinek, a mirigyeknek a termékei.

Egy olyan speciális anyagról van szó, amely az idegrendszer által feldolgozott ingerületre adja meg a végrehajtási választ. Beszélhetünk belső és külső elválasztású mirigyekről. Boldogságunk és jóllétünk legfontosabb hormonjainak termelése a belső elválasztású, vagyis az endokrin mirigyekhez kötődik. A hormonális rendszer a kémiai anyagai révén üzenetet küld a szerveinknek, amelyek fokozzák, vagy megváltoztatják működésük, anyagcsere-folyamataik bizonyos jellemzőit.

Ez egy hierarchikus rendszer, melyben a hipotalamusz hormontermelő idegsejtjei serkentő vagy stimuláló hormonokat küld az agyalapi mirigy számára. Ez további válaszreakcióra sarkallja az agyalapi mirigyet, ami további stimuláló, úgynevezett trophormonok kiválasztásához vezet. A trophormonok működése a rendszer feed-back mechanizmusának központi eleme. Fokozza egy adott mirigy hormontermelését, ugyanakkor negatív visszacsatolás során, adott mirigy külön hormont választ ki, amely gátolja a trophormonok szintézisét és leadását a vérbe. Ritkább esetbe pozitív, fokozó visszacsatolási válasz is születhet. Mindezt a szervezet vegyi irányításának érdekében.

A trophormonok szintjének vérárambeli növekedése a célszervet fokozott működésre készteti, amivel a szervezet élettani folyamatait befolyásolja.

A hormonális rendszer alapvető fontosságú életünkben. A nem megfelelő működés, katasztrofális hiánybetegségeket okozhat, amelyek egész életünkre rányomhatják bélyegüket, miközben alig észlelhető módon váltanak ki olyan biokémiai folyamatokat, amelyek a hétköznapi működésünk során elengedhetetlenek. A hormonok szintjének emelkedése, illetve az általuk elindított és serkentett élettani, szervműködési folyamatok biopszichológiai érzeteket keltenek. Tehát rövid földi létünk legnemesebb érzetei, mint például a boldogságunk, szerelem, öröm és élvezet ilyesfajta melléktermékei a hormonális változásoknak.

A melléktermék kifejezés kicsinylőnek tűnhet, pedig nem az! Az evolúció során kialakult érzetek, mind-mind az egyedfejlődés szempontjából különféle életfolyamataink ösztönzésére szolgálnak. A szervezetünk ezzel a kémiai nyelvvel kommunikálja felénk, hogy dolgunk van a fajfenntartásban, egészségünk megőrzésében és a veszélyek elhárításában. Ami a személyes boldogságunk, jóllétünk és az ehhez kapcsolódó érzeteket illeti, négy fontos hormon szerepe elvitathatatlan. Ezek a dopamin, az endorfin, a szerotonin és az oxitocin.

Dopamin

Az agynak több mint 80 milliárd neuronja van, ezek úgynevezett neurotranszmitterek segítségével kommunikálnak egymással. Ilyen fontos hírvivői szerepet tölt be, többek között az agy fekete állományában, a ventrális tegmentális területen és a hipotalamuszban is termelődő dopamin hormon. A dopamin számos létfontosságú neurológiai és kognitív funkció működtetéséért felel. Csúcsszerepe van a tanulásban, az érzelmi felfokozottságban és a testmozgásban.

Mivel ilyen széles területet kell lefednie, receptorai megtalálhatóak a vesékben, a hasnyálmirigyben, a másodlagos véráram ereiben és a tüdőben is. A dopaminszint megnövekedésével az erek kitágulnak, tovább fokozva az oxigén- és a további dopaminellátást. Az emberi szervezetben a dopaminszint emelkedése gátolja a prolaktinszint emelkedését, annak antagonistája. A túl sok prolaktin fokozza a depressziót, valamint csökkenti a libidót, impotenciát okozhat és indokolatlanul indíthatja meg a tejelválasztást. A nemi életben a dopamin felelős a vágyért, míg a prolaktin a kielégülést követő érzetért.

A dopamin elég gyorsan, egy nap alatt, kiválasztódik, és a vizelettel távozik a szervezetből. A túl alacsony vagy túl magas szint miatt a depresszión kívül, megfigyelhetünk étvágybeli változásokat, édes íz iránti sóvárgást, de jellemzőek az agresszivitásra való hajlam és a dühkitörések is. Ebben az esetben is nagyon fontos, hogy adott hormon, megfelelő mennyiségben álljon a szervezet rendelkezésére. Ha a fentiekhez hasonló, tartós létállapotokat fedezünk fel, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulnunk, amivel kiszűrhető sokféle idegbetegség, például az epilepszia és a Parkinson-kór.

A dopamint általánosságban boldogsághormonnak nevezik.

Erre az ad alapot, hogy szerepe a biopszichológiai értelemben vett jutalmazásban van. A dopamin, az agy érzelmi reakciókért felelős központjába jutva boldogságot, vagyis elégedettségérzetet hoz létre. Szerepet játszik boldogságunk érzetében, de segítséget kapunk a motivációnkban: rávesz minket, hogy tegyünk a céljainkért. A munkánk elvégzése után pedig a tevékenység sikeres lezárását elégedettséggel jutalmazza. Hasonlóan működik a tanulási folyamat során is, ahol az elsajátítandó új cselekvés dopamin felszabadulásához vezet, emiatt magasabb motivációs szintre kerülünk és kondicionálva leszünk még több tudás elsajátítására, miközben új szinaptikus kapcsolatok jönnek létre az idegsejtek között. Az optimális dopaminszint egyénenként változó.

A kiváltott érzést nehéz körülírni, de leginkább az eufória szó fedheti le. Az öröm árnyoldala, hogy adott tevékenység hajszolása, függőség kialakulásához vezet.

A dopamin okozta érzet előidézéséhez nem kell mást tennünk, mint téttel bíró, valamint elérhető célokat kitűzni és megvalósítani. Fontos a rendszeres mozgás, játék, érzelmi élet, relaxációs meditáció és elegendő alvás. Dopaminnövelő élelemforrások a mandula, avokádó, banán, tejtermékek, limabab, tökmag és a szezámmag. Azok az ételek, melyek antioxidánsban gazdagok, mint a gyümölcsök és zöldségek, segíthetnek megvédeni a dopamint használó neuronokat a szabadgyökök károsító hatásától. Az olyan ételek, mint a cukor, telített zsír és a finomított ételek gátolják a megfelelő agyműködést és alacsony dopaminszintet okozhatnak.

Endorfin

Az endorfin a test saját morfiuma. Gyűjtőfogalom, amely az opioid peptidek fehérjemolekuláit jelöli, melyek mind-mind endogén módon termelődnek a szervezetünkben. A dopaminhoz hasonlóan, neurotranszmitteri szerepet tölt be – kémiai információt szállít és szintén a központi idegrendszerben termelődik. Az endorfin hatása jóval hosszabb intervallumú, mint a dopaminé, mert akár 12 óráig is eltarthat. Az endorfin csökkenti, vagy akár ideiglenesen meg is szüntetheti a fájdalomérzetet, fokozza az erőnlétet, mindeközben boldogságlöketet ad.

Az endorfin evolúciós haszna, hogy a fájdalmat egyáltalán el tudjuk viselni, ugyanakkor a stresszes életmód miatt egyre kevésbé képes – akár a szerhasználóknál – azonos szintű hatást elérni!

Bizonyos endorfinok szabadulnak fel az orgazmus következtében, megint másfélék azok, amelyek a félelmeinket csökkentik. Ha a szervezetünk igazán veszélyben érzi magát, akkor úgy érezhetjük, hogy plusz erőre tettünk szert. Az endorfinkiválasztás miatt pulzusszámunk megnő, szívverésünk felgyorsul, erősen izzadni kezdünk. Leginkább kemény fizikai igénybevételkor érezhetjük, például futásnál. Gondolhatunk itt a futók gyönyörére, amikor átesnek egy bizonyos ponton és a futás okozta fájdalmat, kellemetlenséget átveszi egyfajta könnyebbségtudat, ami nagyobb erőfeszítésre sarkall vagy fenntartja a hosszútávon emberpróbáló teljesítményünket.

Bár az endorfintermelődés által kiváltott gyönyör a kábítószeres élvezethez hasonló, fontos különbség, hogy előbbi mindig optimális mértékben áll rendelkezésre. Persze a közvetlen hatás idővel, ebben az esetben is csillapodhat, ugyanakkor ésszerűtlen feltételezni egyénekről, hogy egymás után sokszor szenvednek frakturális baleseteket és halálveszélyben vannak, rettegnek. Mégis, egyes peptidjeinek túlműködése okozhat autizmust. A kutatás apropója, hogy az autisták folyamatosan megtermelik a maguk boldogságát, így az átlag számára örömforrást biztosító társas együttlétek és játékok okozta kihívások nem okoznak számukra örömöt, aszociálisok lesznek.

Az endorfintermelésünk felfuttatásához érdemes sokat és tartalmasan mozognunk. Napozzunk, legyünk a levegőn sokat, faljunk jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokoládét vagy üljünk be egy horror mozira! A szexuális együttlét a személlyel, akihez a legjobban kötődünk, egyenes arányban növeli bennünk az endorfint. Továbbá kötelező játékos kihívásokra adnunk a fejünket, sorra megoldva azokat!

Szerotonin

A szerotoninnal kapcsolatos ismereteink eddig eléggé hiányosak, gyakran önellentmondóak, főként, ami a betegségekhez való viszonyát illeti. Az viszont evidencia, hogy a szerotonin egy monoamin (antidepresszáns) neurotranszmitter. A központi idegrendszeren kívül a gyomor- és bélrendszer enterokromaffin (gyulladást okozó anyagok receptor) sejtjei állítják elő. Atriptophan-aminoacid aminosav változik át szerotoninná, enzimek hatására. Az aminosav termelését leginkább diétával növelhetjük, illetve olyan ételek fogyasztásával, mint a mogyoró, sajt, hal, tészta, valamint vöröshúsok.

A szerotonin az egész szervezetben szétterjedve hat.

Éppen ezért, fontos szerepet játszik a testhőmérséklet, hangulat, hányinger, szexualitás, alvás, valamint az étvágy szabályozásában. Az alacsony szerotoninszint minden bizonnyal közrejátszik a depresszió, migrén, fülzúgás, krónikus, egész testben szétterjedő fájdalom (fibromyalgia), bipoláris zavar, Obszesszív-kompulzív zavar, valamint egyéb idegi zavarok kialakulásában. A szakemberek a depresszióval kapcsolatos szerepvállalását most még többnyire elvetik, de ez később változhat, további kutatások hatására.

A szerotonin egy hangulatszabályozó vegyület. Nem a boldogságunk függ tőle, hanem a hangulatunk. Ha megfelelő mennyiségű van a szervezetben belőle, akkor a közérzet megfelelő, vagy az átlagosnál kicsit jobb. Ha nincs, akkor pedig szomorú és lehangolt emberekké válunk. Szerotonin akkor szabadul fel, amikor pszichiátriai értelemben fontosnak, büszkének érezzük magunkat, vagy valakinek szüksége van ránk. Szintén ilyen helyzet, amikor megköszönnek nekünk valamit, vagy olyan eredményt értünk el, amiért tényleg meg kellett dolgoznunk.

Oxitocin

Ha az előbbieket az eufória, a szuperman és a büszkeség hármasával jellemezzük, akkor az oxitocin egyértelműen a szerelem. Az oxitocint kódoló gén a legősibb ismert gének egyike, minden gerincesben előfordul. Elsődlegesen a hipotalamusz magjaiban szintetizálódó polipeptid szerkezetű hormon, amely idegrostokon keresztül jut el a hipotalamo-hipofiziális rendszer hátsó lebenyébe (neurohipofízis), ahonnan aktív hormonként szabadul fel és kerül a szervezet keringési rendszerébe. Ugyanakkor, kisebb mennyiségben a központi idegrendszeren kívül is termelődik.

Az oxitocin a másokhoz való kötődésünk és vonzódásunk fontos eleme, valamint az elégedettség érzésének is kiváltója. Továbbá felerősíti az érzelmekre való pontosabb emlékezést. A közösségi médiaplatformok előretörésével kiderült, hogy ez a kötődés távolról is működik, azaz nem kell személyesen találkoznunk szerettünkkel az oxitocintermelésünk beindításához. Ezentúl javítja az alvásminőséget, ami visszahatva rendkívül kedvező hatásokat okoz a biopszichoszociális rendszerünk egészének. Általában csak a pozitív hatásairól szól a fáma, ugyanakkor az oxitocin hajlamos felerősíteni az ellenszenvet és a haragot is.

Alultermelődés során a közösülést megelőzően merevedési-problémákat okozhat, a közösülés után kockáztathatja a megtermékenyítést a méhfal ritmikus összehúzódásainak elmaradásaival. Pszichológiai értelemben, a megnövekedett oxitocinszint miatt túlérzékenység lép fel, valamint érzelmi kontrollvesztés tapasztalható, ami egyformán kellemetlen mindenki számára. Sokkal komolyabb társadalmi hatása lehet, ha ennek következtében az illető képtelen lesz a megértésre, beleélésre.

Meglepő módon oxitocin szabadul fel akkor is, amikor egy érdekes történetet hallgatunk.

Ez a magyarázat arra, hogy a jó sztorik miért ragadnak meg az emlékezetünkben jobban, mint a száraz tények vagy unalmas prezentációk. A jó történetek képesek flow-szerűen, magukkal sodorni a hallgatókat, akik beleélik magukat a történetbe és ráhangolódnak a szereplőkre is – szimpátia alakul ki irántuk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a jó történeteket hallgatóként képesek vagyunk újraélni.

Az oxitocinszint növeléséhez fokozzuk a társas kapcsolatainkat, legyünk nagylelkűek magunkkal és másokkal egyaránt!

Mai világunkban a legfontosabb jótéteménye talán az, hogy segít lebontani a stresszhormont. Ez nagyságrendekkel jobb társas interakciókra sarkall, ami minőségibb társas időtöltésben, illetve fokozódó nemi vágyban kumulálódik. Ez utóbbi mellett az oxitocin egy igen fontos trojka tagja, mert a dopaminnal és a noradrenalinnal együtt alkotják azt, amit mi intim eleganciával csak szerelemnek hívunk.

Források:

Leövey A. – Nagy V. E. – Paragh Gy. – Rácz K.: Az endokrin és anyagcsere-betegségek gyakorlati kézikönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt. (2010)

Dopamin:

Endorfin:

Szerotonin:

Oxitocin: