2020. június 25-én, a második ebola-járvány ért véget a fekete kontinensen.

Ez áll a WHO és a Kongói Demokratikus Köztársaság közleményében. A halálos járvány, illetve annak elmúlta nemcsak reményre és bizalomra, hanem optimizmusra és lelkesedésre is okot adhat a COVID-járvánnyal végső csatáját vívó emberiségnek. Az afrikai járványokról rendre kevéssé értesülhetünk, ám a hír szerencsés módon mégis felkerült a média napirendjére, hogy aztán ismételten eltűnjön onnan. Pedig mindnyájunk érdeke, hogy ismét elővegyük,

főleg mint hasznos esettanulmányt!

Az említett ebolajárvány második helyezése, nem ritkaságának bizonyítéka. Dobogós helyét a mortalitás százalékában mért ,,eredményének” köszönheti. Az első helyezett a 2013-16 közötti ebolajárvány, amely Északnyugat-Afrikában több mint 11 000 emberéletet követelt a hivatalos statisztikák szerint. A második hullám, amely két év késéssel követte az elsőt és mindössze fél éve zárult le, 2280 emberéletbe került. A járványok regisztrációja óta, gyakorlatilag a WHO működése óta ez a tizedik ebolajárvány a térségben. A tizenegyedik kitörésére tavaly június 1-jén került sor és eddig 55 emberrel végzett, de ez a későbbiekben lesz igazán releváns.

A számok ebben az esetben sem teljesen egzaktak, a tisztánlátást nehezíti, hogy a WHO és partnerszervezetei – például a Bill és Melinda Gates Foundation – regisztrációs figyelme nem terjed ki a térség minden területére.

Az északnyugat-afrikai térség államai úgynevezett failed-state-ek, bukott államok. A terminológia szerint ezekben az országokban a központi hatalom gyenge és korrupt. A vezetés korlátozott mozgástérrel rendelkezik regionális szinten és saját tartományaiban is. A döntésbefolyásolásban résztvevő politikai elitek és lobbicsoportok között a kapcsolat nem szinergikus, hanem egyenesen delegitimalizáló az elitre nézve. A hatalom dinamikája a törzsiségen nyugszik, nem a jog uralmán vagy a központi hatalom erőszakmonopóliumán vagy szabad választásokon, a nép szuverenitásának nyomán.

A politikai indikátorok nyomán bomlanak ki a további visszásságok.

Az állam maga is az illegális zónába kerül. A közszolgáltatások leromlanak, a jogrend tetszőlegessé és kivételezővé válik. Mindez magával hozza az emberi jogok tiprását, valamint előrevetíti az ország teljes vagy részleges megszállását, míg a gazdaságban elviselhetetlen mértékűvé éleződnek a gazdasági különbségek. Ennek eredőjeként a gazdaság szereplői egy permanens-krízisbe döntik országukat, mivel tulajdonuk védelme és piaci lehetőségei kiszámíthatatlanná válnak. A gazdaság kimozdítását a depresszióból a hitelcsapdában fuldokló államhatalom képtelen elvégezni, már ha saját elitje érdekelt a stimulusban. A kárvallottak százezrei pedig, belső és külső demográfiai katasztrófát fognak okozni, előreláthatólag.

Az Alapítvány a Békéért által, minden évben közreadott bukott államok listája szerint,

az első és második legtöbb áldozatot követelő pandémia időszakában, tehát a 2013-2020-as években, az érintett országok (Kongói Demokratikus Köztársaság, Guinea, Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart és Mali) rendre legalul – 100-120 ,,hibaponttal” – végeztek. A vizsgált időszakban, a legrosszabb helyzetben Kongó és Mali voltak. A kongói állam föderalizált állam, ezért a szövetségi hatalom itt még kevésbé képes ellenállni a polgárháborúknak, törzsi viszályoknak és Uganda részleges, külső megszállásának. Mali unitárius állam, ugyanakkor gyéren lakott, kietlen sivatagos részeiből könnyűszerrel szakít ki óriási darabokat az iszlám fundamentalizmus legújabb kreálmánya, az Iszlám Állam lokális ,,emírsége”, illetve az Al-Kaida helyi fiókszervezete.

A bukott államok tehát, képtelenek hatékonyan megszervezni bárminemű preventív intézkedést,

amivel akadályt gördíthetnének a terjedés útjába. Továbbá nem rendelkeznek azzal a tudományos infrastruktúrával, amely lehetővé teszi, hogy ellenszert gyárthassanak. Elégtelen anyagi helyzetükből kifolyólag pedig más donorországok karitatív pénzösszegeire vannak szorulva a vakcinaimportot illetően. Az északnyugat-afrikai térség több nemzetközi szervezet segítségét is kérte ebben az ügyben. A WHO, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), az Orvosok Határok Nélkül, a Nemzetközi Vöröskereszt és az Európai Bizottság az elsők között válaszolt a hívásra!

A világszervezetek bekapcsolódása a pandémia elleni küzdelembe egyrészről hasznos, hiszen pontos ismeretekkel rendelkeznek a források allokálásáról a maguk szakterületén, képzettek és tapasztaltak, önkénteseik pedig rettenthetetlen altruisták. Ugyanakkor a beavatkozás sikeressége késedelmet szenvedhet az országok instabilitása miatt! A helyszínen dolgozók helyismerete a helyi vezetőktől függ, köszönhetően az elavult és elnagyolt térképeknek, valamint a hiányos internet-penetrációnak. A fertőzöttek több esetben is elzárt csoportokban lehetnek szétszóródva az országok területén.

A lokalizációs problémákat műholdakkal oldották meg. A járványos gyermekbénulás eseteit nullára redukálni kívánó Bill és Melinda Gates Alapítványának informatikusai, műholdképekkel azonosították be az ország kevéssé ismert részeit és algoritmusokkal ,,rajzoltak” térképet a térségről. A segítők ugyanis észrevették, hogy sokan azért maradnak ellátatlanul, regisztrálatlanul és végül oltatlanul, mert ők szigorúan a közigazgatási határokból indultak ki. Így azok a csoportok, amelyek feltehetően veszélyeztetettek voltak, az erőszak miatt bekövetkező, gyakori helyváltoztatásaik közepette kicsúsztak az orvosok látószögéből!

Az erőszak, végül a nemzetközi szervezetek önkéntes munkatársait is elérte.

Nem elég a halálos járvány, több tucatnyian megsebesültek és közel százan meghaltak, a több mint 42 célzott támadásban. A támadások a civilek és az önkéntesek ellen okkal történtek. A legmegrendítőbb indok a vallási fanatikusok ,,minél rosszabb nekik, nekünk annál jobb” stratégiai értékelésén túl, a beteg emberek szándékos üldözése. Számos afrikai azért halt meg, mert fertőzöttsége hátráltatta mind a saját, mind a szomszédos törzset. A milíciák pedig örömmel járultak hozzá a gyilkosságokhoz, mivel a politikailag zavaros helyzetben való ,,halászás”, akár döntő befolyást is jelenthet a hatalomért vívott későbbi csatákban.

Az erőszak külső körülményei mellett, sajátos belső okok is felszínre kerültek!

A veszélyeztetett helyiek vidékiek, főleg írástudatlanok vagy aluliskolázottak. Életükre még mindig nagy befolyást gyakorolnak a babonák és a saját hiedelemviláguk. Ez sok esetben inkább gátló tényező, mint segítő. Ugyanis a babonás hiedelmekben nincs helye racionális nézeteknek, az ártó kórokozók helyett magát a fertőzöttet stigmatizálják és vetik ki maguk közül. Mindeközben országaik vezetői egymásután, gyakran egymásnak ellentmondó összeesküvés-elméleteket gyártanak országaik fertőzöttségének, a halálos járványnak az okairól, a válság vélt kirobbantóiról.

A megoldást a vakcina, a gyógyszerek és a meggyőzés hozták el!

A védőoltással és a létrehozott egészségügyi pontokkal sikerült elérni a megfelelő mértékű átoltottságot. A teljes lakosság beoltása lehetetlen és veszélyes feladat elé állította a szakszemélyzetet, ezért azokra koncentráltak, akik kapcsolatba kerültek fertőzöttekkel. Ez több mint 300 000 embert jelent a térségben. A védettség így regionális szinteken is erősödött: a gyanús eseteket felmérték, a fertőzötteket izolálták. Tehát azok, akik újonnan kapták el a betegséget, csak enyhébb, nem halálos lefolyást voltak kénytelenek elszenvedni.

Ehhez két, antitesteken alapuló gyógyszer is hozzájárult. A kulcsmomentum az volt, amikor a szervezetek végre rábírták a helyi vezetőket, hogy vessék latba befolyásukat, agitáljanak a vakcina mellett és küldjék a fertőzötteket minél előbb oda, ahol segítségben részesülhetnek. Mindezek nyomán, mivel újabb fertőzésről a hivatalos 42 nap letelte után sem érkezett hír, a WHO 2020 júniusában a pandémia végéről számolhatott be.

Mint utóbb kiderült, csak a tizedik ebolajárvány végéről a térségben.

Míg az első, 2013-16 közötti ebolajárvány a tengerparti Guineában ütötte fel a fejét, a tavaly novemberben kezdődő, a kontinensen sorrendben a tizenegyedik, Kongó keleti részén Észak-Kivu tartományban. A WHO értelmezése szerint a kongói-járvány elkülöníthető a 2018-20 közötti északnyugat-afrikaitól. A Kongói Demokratikus Köztársaság érintett volt ugyan az első, 2013-16 közötti hullámban, ugyanakkor a második hullámot jóval szerencsésebben vészelte át. A második ebola-járványban közvetlenül a nyugati, Équateur tartomány volt érintett. A járvány kiújulásáról szóló hírek az ország keleti részéből jöttek, amelyben polgárháború dúl és, amely ásványkincs-lelőhelyein szomszédos országok csapatai (f)osztozkodnak.

2020. október végére a WHO adatai szerint, 40 000-en kaptak oltást, és novemberre már nincs adat fertőzött esetről. A WHO ezért, a 42 nap letelte után deklarálta az ország mentességét. A kritikusok viszont élnek a gyanúperrel, hogy a káoszba süllyedt keleti részen a felderítést még kevesebb valószínűséggel lehet végrehajtani, mint sikerült azt északnyugat-afrikai területeken. Ha a gyanú beigazolódik nem csak nagyobb humanitárius katasztrófára számíthatnak a közép-afrikai térségben élők; hanem a WHO elveszítheti megbízhatóságát, amely így is gyenge kötélen billeg.

A Nemzetközi Egészségügyi szervezet a második hullám közepén, a kongói megbetegedések híreinek befutásakor nem volt hajlandó vészhelyzetet deklarálni, mivel meg akarta előzni az ország teljes széthullását! Ha nemzetközi vészhelyzet megítélése alá kerülne Kongó, leállnának a járatok, a gazdaság rombadőlne, a határok lezárása pedig elképesztő mértékű belső erőszakot indukálna. A késlekedés miatt a szervezetet és annak vezetőjét elmarasztalta egyaránt a volt USA elnök, Donald Trump, illetve Xi Jin Ping kínai pártfőtitkár is. Ahogyan tették azt később, a COVID-járvány kapcsán is. Egymást vádolva meg befolyásolási kísérlettel a másik kárára, politikai haszonszerzés reményében. Bevonva ezzel az ENSZ szakosított szervezetét a politikai narratíva- és identitásháborúkba.

A WHO érvelése ugyanakkor Kongó esetében tűpontos volt, de félreérthetetlenül hatáskörtúllépés, méghozzá politikai irányba. Abba az irányba, ahol még a szabad világban is kíméletlenül leszámolnak a konkurenciával, vélhetően az egész világ kárára!