Feláldozhatunk-e egy embert, hogy megmentsünk öt másikat?


Feláldozhatunk-e egy embert, hogy megmentsünk öt másikat?
Olvasási idő: 2 perc

A villamos-probléma néven elhíresült erkölcsi dilemma kultúrafüggését vizsgálta egy nemzetközi tudóscsoport az ELTE kutatóinak vezetésével.

Először is kezdjük azzal, hogy azért villamos-probléma, mert az etikai dilemma tudományos sztorija az, hogy elszabadult egy villamos, amely egy olyan vágányon robog ezerrel, ahol öt munkás dolgozik. Viszont van egy kapcsoló, amit ha lenyomunk, akkor a szerelvény egy másik sínre terelődik. Ám azon a vágányon is dolgozik egy munkás. Mit tegyünk? Feláldozzunk egy embert, hogy megmentsünk ötöt? Természetesen ez az alapprobléma központi kérdése, melyet Phillippa Foot filozófus dolgozott ki 1967-ben. Az egész azt vizsgálja, hogyan döntünk olyan helyzetekben, amelyekben tulajdonképpen nem születhet jó döntés. Az eddigi sok-sok év alatt folytatott vizsgálatok eredményei és ezek könyvtárnyi irodalma általában hozzák a haszonelvűség filozófiai elvét. Eszerint az a helyes döntés, amely több ember jóllétét biztosítja, ezért öt élet többet ér egynél, még akkor is, ha hozzájárulunk egy ember halálához. A deontológiai felfogás tetteinket jogaink és kötelességeink alapján értékeli, e szerint a villamos-problémában a beavatkozás gyilkosságnak számít, így elfogadhatatlan.

Minden kicsit módosított helyzet (hídon állunk, le kell lökni egy kövér embert, hogy öt megmeneküljön) változtathat azon, hogyan gondolkodunk. Megállapították: az embereket a Föld minden táján hasonlóan befolyásolja, ha fizikai kontaktussal is meg kell erősíteniük döntésüket. Egy szűkebb kört vizsgálva a kutatók már korábban megállapították, hogy a szituációs tényezőknek (jelen esetben a fizikai kontaktusnak) komoly szerepük lehet morális döntéseinkben.

Ennek a dilemmának a vizsgálata azért is aktuális,

mert a mesterséges intelligencia, a technológia fejlődése miatt, például az önvezető autóknál fontos olyan algoritmusok kifejlesztése, amelyeket követve egy kisebb baleset okozásával elkerülhető egy nagyobb katasztrófa. Egy 2018-as vizsgálatból például az derült ki, hogy a többsége előnyben részesíti az emberéletet az állatokéval szemben, a több ember megmentését a kevesebbel szemben, illetve a gyerekek megóvása fontosabb, mint az idősebbeké. De arra is rájöttek, hogy a világ országai kultúránként, vallásonként változó preferenciával rendelkezhetnek. Ezért elképzelhető, hogy az Egyesült Államokban az amerikaiak preferenciái szerint beprogramozott önvezető autó egy chilei vagy szaúd-arábiai szemével morálisan elfogadhatatlan döntéseket hozna. 

A Psychological Science Accelerator kutatói hálózat az ELTE-s Bagó Bence, Aczél Balázs, Nagy Tamás, Kekecs Zoltán és Kovács Márton vezetésével nemrég széles körben megismételte Greene-ék 2009-es amerikai kísérletét. A felmérés 45 országban, 27 502 résztvevővel zajlott. Az új vizsgálat megerősítette: az emberek jóval kevésbé tartják erkölcsileg elfogadhatónak egy személy feláldozását több másik megmentése érdekében, ha nekik maguknak fizikálisan is részt kell venniük benne. Az eredmények azt bizonyították, hogy döntésünket ilyen esetekben (pl.: az áldozat lelökése a hídról) alapvető kognitív és érzelmi folyamatok befolyásolják. Ezek pedig kultúrától függetlenül egyetemesek az emberek számára.

A személyes fizikai beavatkozás az emberekben bűntudatot vagy szégyenérzetet vált ki a Föld bármely táján.

A megállapítás jelentősége azért is kiemelkedő, mert az etikai dilemmák napjainkban egyre nagyobb szerepet játszanak a jogi és politikai döntéshozatalban, olyan kérdésekben, mint például az abortusz, az eutanázia vagy a nemzetközi fegyveres konfliktusok. Például autonóm harci drónos kutatásokban mérlegelik, mikor éri meg kockáztatni a civil lakosság biztonságát egy fontosabb célpont megtámadásának érdekében. Vagy gondoljunk a már korábban említett önvezető autókra!



Previous Hogyan működik a modern szigeteléstechnika?
Next Zalavár-Vársziget régészeti kutatások

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.