Idegenhonos tízlábú rákok Magyarországon


Invazív vörös mocsárrák a Dunából (Fotó: Dr. Weiperth András)
Invazív vörös mocsárrák a Dunából (Fotó: Dr. Weiperth András)
Olvasási idő: 2 perc

A három őshonos, mára természetvédelmi oltalom alatt álló tízlábú rákfaj mellett hazánk területéről ezidáig nyolc idegenhonos faj került elő.

Dr. Weiperth András, a Szent István Egyetem (SZIE) kutatója szerint rövid időn belül további új fajok előfordulásával kell számolnunk. Ami további ökológiai és környezeti hatásokkal járhat. Az idegenhonos tízlábú rákok fajszám arányait tekintve már jelenleg is a világ élvonalában vagyunk, ami borús jövőképet fest hazánk vizei tekintetében.

A tízlábú rákok a világszerte leginkább veszélyeztetett állatcsoportok közé sorolhatók. Ezekre az élőhelyek folyamatos szennyezése és az ember környezetátalakító tevékenysége mellett a legnagyobb veszélyt az idegenhonos fajok megjelenése és gyors terjedése jelenti. Az elmúlt közel fél évszázadban ugyanis – jelentős részben emberi hatásra – számos amerikai, ázsiai és ausztrál faj elterjedési területe is megnőtt, így ezek a fajok sikerrel telepedtek meg Európában is.

E folyamatok következtében a hazánkban őshonos folyami rák, kecskerák és kövi rák mellett Magyarország területéről ezidáig nyolc idegenhonos tízlábú rákfaj került elő. Az erről szóló tanulmány a Halászat című hazai tudományos folyóiratban jelent meg. Első szerzője dr. Weiperth András, a SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Természeti Erőforrások Megőrzése Intézet Halgazdálkodási Tanszékének kutatója.

1985-2014 között három, majd 2014-től kezdődően öt új idegenhonos tízlábú rákfaj populációit írták le a kutatók.

Olykor egymástól távoli vízgyűjtőkön. Ám míg a hazánkban elsőként leírt idegenhonos cifrarák és jelzőrák kezdetben elsősorban osztrák akvakultúrákból kiszökve terjedt el hazánk vizeiben. De az elmúlt évtizedben megtalált fajok (pl. az ausztrál vörösollós rák és mexikói törpe folyami rák) megjelenései már kivétel nélkül akvaristákhoz kötődnek. A nemzetközi trendeket látva számolnunk kell azzal, hogy természetes és ember által segített terjedéssel (pl. díszállat-kihelyezésekkel, élőhal-szállítással és -kihelyezéssel) újabb idegenhonos tízlábú rákfajok jelenhetnek meg hazánk vizeiben.

„A tanulmányban bemutatott idegenhonos tízlábú rákfajok magyarországi elterjedése kapcsán kijelenthetjük, hogy sok tekintetben versenyképesebbek az őshonos tízlábú rákfajoknál. Ennek következtében jelentős ökológiai kockázatot jelentenek. Számos átfogó hazai és nemzetközi vizsgálat igazolta ugyanis, hogy ezek nemcsak az őshonos tízlábú rákok populációméretének csökkenését, hanem akár élőlényegyüttesek és közösségek jelentős átszerveződését, degradációját is okozhatják” – hangsúlyozta a kutató. Elmondása szerint egyes Duna menti állományok esetében az invazív vörös mocsárrák megjelenése, elszaporodása után már tapasztalható az őshonos kecskerák és a korábban megjelent szintén inváziós cifrarák állományok drasztikus visszaszorulása.

A publikáció kiemeli, hogy a hazánkban leírt szinte valamennyi idegenhonos tízlábú rákfaj járatrendszereket hoz létre.

Idegenhonos tízlábú rákok Magyarországon
Télen aktív invazív márványrák (Fotó: Dr. Weiperth András)

Mely a természetes partfalak mellett a gátak, töltések állékonyságát is veszélyeztetik. Egyes fajok a kövek, növényzet közt található laza üledékbe ássák be magukat. Míg a jelzőrák, a kínai gyapjasollós rák és a vörös mocsárrák jelentős járatrendszereket alakít ki. További probléma, hogy – szemben valamennyi Európában őshonos fajjal – az invazív tízlábú rákok nemcsak ellenállnak az észak-amerikai eredetű rákpestisnek, hanem aktívan terjesztik is azt, ami hozzásegíti őket, hogy az adott víztérben egyeduralkodóvá váljanak.

A Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén nemzetközi és hazai összefogással zajló kutatások egyre inkább rávilágítanak e fajok összetett, sok esetben visszafordíthatatlan hatásaira. Ezek kihatnak vizeink ökológiai állapotára, a víz- és halgazdálkodási tervek megvalósítására, de esetenként a közműhálózatok fenntartására is. A világszerte összegyűjtött tapasztalatok alapján egyre pontosabb becslést lehet adni az inváziós tízlábú rákfajok terjedési képességeiről. Azonban a hazai kutatások további intenzifikálása szükséges, hogy meghatározzuk az egyes fajok valós ökológiai, természetvédelmi és gazdasági kockázatait.

Cifrarákok egy balatoni kikötőből (Fotó: Dr. Weiperth András)
Cifrarákok egy balatoni kikötőből (Fotó: Dr. Weiperth András)


Previous Legendás lovagkor gyerekeknek
Next Történeti épületdiagnosztikai képzés indul a pécsi egyetemen

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük