Számos példa igazolja, hogy a csillagászati információk megszerzésében mennyire hasznos módszer a képalkotó polarimetria.

A polárszűrőkkel fölszerelt távcsövekkel vizsgálható például a Föld légköre, a napkorona, a Naprendszer bolygóinak és holdjainak felszíne, a távoli csillagok, galaxisok és ködök. A csillagászokhoz az égi információ nagy része a fényen keresztül érkezik. E fény jöhet közvetlenül a Napból. A napfény polarizálatlan, de amint útja közben bolygóközi poron vagy a légkör részecskéin szóródik, lineárisan polárossá válik. Mivel a hosszabb hullámhosszak kevésbé szóródnak, mint a rövidebbek, és a Kordylewski-porholdat az általa szórt napfény alapján észleljük, ezért fotometriai észlelése az infravörös tartományban nehezebb, mint a láthatóban.

Mindkét spektrális tartományban nagyon halvány a porhold fénye, és fotometriával csak kis fázisszög (amit a megfigyelő, a Nap és az L5 pont határoz meg, 1. ábra) mellett észlelhető, vagyis közel „teleporhold” esetén. Azonban, ha a porhold fényének lineáris polarizációját mérjük, akkor annak p polarizációfoka 90° fázisszög esetén a legnagyobb.

„Képalkotó polarimetriával közel 90o-os fázisszög mellett sikerült észlelnünk a Kordylewski-porhold polarizációs lenyomatát (2A, 2B ábra) a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange-pontja körül. A poron szóródó napfény az elmélet szerint részlegesen lineárisan polárossá válik, a polarizációirány pedig merőleges a Nap, a földi megfigyelő és a porhalmaz középpontja által meghatározott síkra. E megjósolt polarizációirányt mértük az α polarizációfok mintázatán (2B ábra). Ez az egyik legerősebb bizonyítéka annak, hogy az általunk mért poláros napfény nem a Föld légkörén, hanem távolabbi égitesten szóródott. A porhold keletkezésének és szerkezetének, azaz részecskesűrűség-eloszlásának számítógépes modellezésével nyert eredményeink (2C ábra) is megerősítik, hogy valóban a Kordylewski-porholdat észleltük.” – magyarázta Horváth Gábor egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológiai Fizika Tanszék Környezetoptikai Laboratóriumának vezetője.

„Ahhoz, hogy a Kordylewski-porholdat detektáljuk, képalkotó polarimetriát alkalmaztunk: a három, elforgatott polárszűrővel a kiválasztott égterületről készített felvételekből előállítottuk az általam kifejlesztett Algonet® szoftverrel a polarizációs mintázatokat. Így kaptuk a vizsgált égterület fényességének, polarizációfokának és polarizációszögének mintázatát a spektrum vörös, zöld és kék tartományaiban” – mondta Barta András fizikus, a budapesti Estrato Kutató és Fejlesztő Rt. vezetője.

„Képalkotó polarimetriai vizsgálataimat három, egymáshoz képest 120o-kal elforgatott lineáris polárszűrővel fölszerelt, hűtött CCD-kamerával végeztem 180 másodperces expozíciós idővel.” – mondta a méréseket és megfigyeléseket folytató Slíz Judit, az ELTE csillagásza.

Az alábbi ábrák az éjszakai csillagos eget szemléltetik a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange-pontja környékén lévő Kordylewski-porholddal, a Földdel, a Holddal és a Nappal, ha a porhold szabad szemmel is látható lenne.

A magyar tudósok a Nap-Föld-Hold-porrészecske térbeli gravitációs négytest-problémájának számítógépes modelljét is megalkották,

amit 1 860 000 részecskére egyenként futtattak. Azt vizsgálták, hogy mely részecskék maradnak a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange-pontja közelében 3650 napig (2C ábra). A gravitációs erő mellett a Napból érkező sugárnyomás és a Poynting-Robertson-erő hatását is tanulmányozták, de e két utóbbi a gravitációhoz képest elhanyagolhatónak bizonyult. A számítógépes szimuláció szerint az L5 pont körül mikrométerestől a sziklaméretűig is képesek részecskék hosszabb ideig ott maradni.

„A gravitációs négytest-probléma bizonyos eseteire vannak analitikus megoldások. Ilyenek voltak az ELTE kutatói, Érdi Bálint professzor emeritusz és Czirják Zalán doktorandusz egzakt megoldásai a négy égitest két speciális elhelyezkedésére. Azonban a háromdimenziós négytest-probléma (Nap, Föld, Hold, porrészecske) csak numerikusan oldható meg. Változó lépésközű Runge-Kutta-Fehlberg integrátort alkalmaztam. Azt vizsgáltam, van-e esély egyáltalán bármennyi anyagot is találni az L5 Lagrange-pont környékén. Szimulációimmal azt találtam, hogy a részecskék mozgása kaotikus, a Föld-Hold rendszer L5 pontja pedig képes több éven át is jelentős mennyiségű anyagot megtartani. Ezen anyagfelhő alakja folyamatosan változik, pulzál és örvénylik.” – mondta Slíz Judit.

A Föld-Hold rendszer L4 és L5 Lagrange-pontjai bolygóközi „porszívó” hatásának (stabilitásának) fontos szerepe lehet. Alkalmas például űrhajók, műholdak és űrtávcsövek minimális energiabefektetésű állomásoztatására. Jelenleg azonban nincs űreszköz a Naprendszerben sehol sem az L4 és L5 pontok körül. Mindkét pont átszálló állomás lehet a Marsra vagy más bolygókra indított űrexpedíciók számára, valamint állomásai lehetnek az úgynevezett „bolygóközi szupersztrádának”.

Az utóbbi olyan optimális pálya, amin minimális üzemanyag-felhasználással mozgathatók űreszközök a bolygók gravitációs lendítő erejét kihasználó hintamanőverek sorozatával. Az is lehetséges, hogy a Föld légköréből kivont fagyasztott széndioxidot a Föld-Hold stabil L4 és L5 Lagrange-pontjába lőjük, hogy megszabaduljunk az üvegházhatást okozó fölösleges széndioxidtól. Továbbá, a Kordylewski-porhold dinamikájának vizsgálata fontos az űrhajózás biztonsága szempontjából is, hogy elkerülhessük űreszközeinknek a porhold részecskéivel történő ütközéseit.