Először készített felvételeket a Csendes-óceán egyik legmélyebb pontja, a több mint 7 kilométer mély Új-Hebridák-árok élővilágáról egy nemzetközi kutatócsoport.

Felfedezték, hogy a kígyóhalak és a rákok ilyen mélységben is tömegével megélnek, és megállapították, az itt talált élővilág különbözik az eddig tanulmányozott mélytengeri árkokétól – adta hírül a BBC. A kutatók kamerákkal felszerelt leszállóegység segítségével filmezték le a mélytengeri teremtményeket. A világon több mint 30 mélytengeri, óceáni árok létezik, a tengerfenék keskeny hasadékainak többsége a Csendes-óceánban rejtőzik.

Az Új-Zélandtól mintegy 1500 kilométer kilométerre északra fekvő Új-Hebridák-árkot korábban ember még nem tanulmányozta.

A 2013 végén tett 30 napos utazás során készült felvételeken nagy, szürke, körülbelül egyméteres kígyóhalak láthatók, melyek a leszállóegységre rögzített csalétket rágcsálják. Körülöttük hatalmas vörös rákok kúsznak a homokos tengerfenéken, mely meredeken lejt a legalsó, 7200 méteres mélységben fekvő pont felé. Megfigyeltek sugarasúszójú halakat, az angolnaalakúak rendjébe tartozó fajokat és kisebb rákokat, amelyek közül sokat összegyűjtöttek és a felszínre hoztak.

Az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet expedíciójának brit tagja, Alan Jamieson elmondta: egy nagy különbséget találtak az Új-Hebridák-árok és az általuk tanulmányozott mélytengeri árkok – többek közt a japán Izu-Bonin és a Kermandec – között: egyetlen egy gránátoshallal sem találkoztak az élővilágában, pedig ez a hal feltűnő lakója a mélytengeri élőhelyeknek. A kígyóhalak máshol igen kis egyedszámban fordulnak elő, itt viszont nyüzsögtek a vízben a rákokkal együtt – tette hozzá. Úgy vélik, a különbségek az árkok eltérő tápanyaggazdagságára vezethetők vissza. Az Új-Hebridák-árok viszonylag terméketlen vizek alatt fekszik, a kígyóhalak pedig az alacsony tápanyagtartalmú helyek specialistái.