Michelangelo impozáns méretű szobrát és a hős Dávidot régen a firenzei hatalom szimbólumaként ünnepelték.

A merész ótestamentumi hős, Dávid legyőzte az elpusztíthatatlannak hitt Góliátot. De a szobor a vizsgálatok nemcsak a legapróbb részletekig hasonlít az emberre, hanem, ahogy az az embereknél is lenni szokott az idő megviselte a bokáit. Bár a márvány pusztulása az emberi élethez mérten nagyon lassú folyamat és Antonio Borri, a Perugiai Egyetem szeizmológusa, akinek csapata 2004 és 2009 között vizsgálta a szobrot, mégis arra panaszkodott, hogy senki nem veszi komolyan figyelmeztetéseiket. A nagyon apró repedések mára már annyira szétterjedtek, hogy kérdéses meddig fogják elbírni az 5,17 méter magas, öttonnás szobor súlyát.

A szobor nem a legjobb minőségű márványból készült és az idők során több kisebb-nagyobb fizikai károsodást is elszenvedett egy árvíz, vagy a múzeumban működő gépek folyamatos mikrorezgéseinek köszönhetően.

„Ha az emberek tudnák, milyen keményen dolgoztam rajta, egyáltalán nem tűnne olyan csodálatosnak” – mondta Michelangelo a híres Dávid szoborról.

A szakértők szerint meg sem kellene mozdítani a szobrot ahhoz, hogy egy földrengésbiztos réteget építsenek be a talapzatába. A mestermű végső simításai 1504-ben fejeződtek be. Ekkor Michelangelo mindössze 29 éves volt. A szobor egyetlen hatalmas carrarai márványtömbből lett kifaragva. Távolról is lenyűgöző, de ha valaki igazán szeretné értékelni, akkor közelebbről kell megfigyelnie az apró részleteket is.

De kronológiailag hogyan is készült a szobor?

1464-ben hozták a hatalmas tömböt Carrarából Agostini di Duccio számára.

1501. július 2. – tanácskozás a firenzei Opera del Duomóban, megszemlélik a hatalmas márványtömböt, melyet Agostini di Duccio kezdett el faragni.  A tömböt később a Santa Maria del Fiore telepére vitték, Andrea Sansovino azt gondolta, hogy megkaphatja a márványtömböt, és megkérte az építő bizottságot, ajándékozza neki, ígérve, hogy néhány darab hozzátoldásával szobrot farag belőle. Mielőtt a bizottság határozott volna, Michelangelóért küldött, és elmondta Andrea kívánságát és szándékát, illetve megismerték Michelangelo véleményét. S mivel szerinte jó szobrot lehetne faragni a tömbből, felajánlották neki a lehetőséget.

1501. szeptember eleje – Michelangelo megkezdi a munkát a tömbön. A mellkasról lever bizonyos részeket.

1502. február 28. – a munkát félkésznek minősítik.

1503. június 23. – Keresztelő Szent János ünnepének előestéjén közszemlére teszik a műalkotást.

1504. január 25. – tanácskozás arról, hogy hol helyezzék el a Dávidot. A döntőbizottság tagjai között vannak a kor leghíresebb művészei, így például Leonardo da Vinci, Sandro Botticelli, Pollaiuolo és Filippino Lippi.

1504. május 14-18. – a Dávid-szobrot a Piazza della Signoriára szállítják.

1504. június 11. – Simone del Pollaiuolót és Antonio da San Gallót megbízzák, hogy készítsenek emelvényt a szobor számára.

1504. szeptember 5. – Michelangelo megkapja a munkáért járó 400 arany utolsó részletét a szoborért járó fizetségből.

1504. szeptember 8. – közszemlére teszik a Dávid-szobrot.

1512 – villám sújt a Palazzo Vecchio épületébe, valószínűleg megsérül a Dávid-szobor talapzata is.

1527 – politikai zavargások Firenzében. A Dávid-szobor bal karja eltörik. A darabokat Giorgio Vasari festő, illetve a szintén piktorként tevékenykedő Francesco Salviati gyűjti össze.

1543 – a Vasariék által összegyűjtött darabokból a Firenzébe visszatért Medici, I. Cosimo herceg (fejedelem) elrendeli a szobor restaurálását.

1813 – Stefano Ricci restaurálja a szobrot. A jobb kéz egyik ujját rögzíti, megtisztítja és az egész szobron viaszt alkalmaz a javításokhoz.

1842 – Lorenzo Bartolini szobrász kampányba kezd azért, hogy mozdítsák el a szobrot helyéről.

1843 – Aristodemo Costoli egy lábujjat restaurál a műalkotáson. Sajnos Costoli egy rendkívül agresszív, savas kezeléssel drasztikus és mindenre kiterjedő tisztítást végez Dávidon.

1846 – II. Lipót nagyfejedelem (Toszkána uralkodója) elrendeli, hogy a bronzöntő Clemente Papi készítsen egy bronz öntvényt a szoborról.

1852 – bizottságot hívnak össze, hogy a szobor sorsáról, áthelyezéséről döntsön. Végül is úgy határoznak,  hogy elmozdítják Dávidot. Egy gipszöntvényt állítanak ki a Loggia dei Lanzin, ahol 1854-ig látható a kiállítási tárgy. Costoli korábbi, 1843-as tisztítási műveletét barbárnak minősítik.

1873-ig a Palazzo della Signoria előtt áll a szobor, ekkor helyezik át jelenlegi helyére, a Galleria dell’Accademia erre a célra készült termébe. 

Így nézhetett ki Dávid: