Az élet múlandóságának emléket állító, látszólag haszontalan, kidőlt, félbetört facsonkok és odvas faóriások sokak szerint szomorú látványt nyújtanak.

Bátran állíthatjuk, hogy az erdők biológiai sokféleségének egyik kulcsa a holt fa és az odvas fák mennyisége! Ezek a faanyagok, a sok egészséges fa között, valójában az erdei élet bölcsőjét jelentik, mert tápanyagot, nedvességet biztosítanak például a növények magjainak csírázásához. A holt faanyag olyan, mint egy szivacs. Rengeteg vizet felszív és a hirtelen lefolyó vizek erejét is képes mérsékelni. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa, Somlai Szilárd szerint

jó ha tudjuk, hogy:

• a holt fában gazdag „rendezetlen” erdő az egészséges;
• a halott fák nem a betegségek melegágyai;
• az erdő gombáinak háromnegyede hiányozna, ha nem lenne holt fa;
• az odvas fákban élő rovarfajok egy része csak kis távolságokra repül, ha nincs a közelben másik odvas fa, a populáció kipusztul;
• az ilyen fákban élő rovarok nélkül az erdők tápanyag-körforgalma is jelentősen lelassulna;
• egy holt tölgyfában 521 rovarfajt számláltak meg, míg élő párjában csak 169-et.

De az idős fák korhadt részei és a faodvak megszámlálhatatlan élőlény búvó- és táplálkozóhelyei a mikroszkopikus élőlényektől az emlősökig. A kéreg alatt lárvák fejlődnek, faanyagukat egész seregnyi rovar (szarvasbogár, orrszarvúbogár, remetebogár, díszbogár, cincér) rágja. A hasadékokban és odvakban menedékre lelnek a mókusok, denevérek, cickányok, a madarak (bagoly, harkály, cinege, fakusz) és a békák.

A fák felszínét és belsejét pedig a gombák veszik birtokba (tapló, laska, júdásfüle, fülőke).

Ma már Magyarországon nincsenek természetes erdők és a szakközönség sem ismeri például a természetes tölgyes erdő képét, ami megnehezíti a szakszerű természetvédelmi erdőkezelést és a biológiai sokféleség fenntartását. Érdemes tehát szemlélődni is holt fák környékén, hogy bepillanthasson ebbe a sokszínű világba!