A fővárosban rendezik idén január 28. és február 3. között az 5. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált, amelynek keretében a Cinema City Arénában.

Ezen a rangos filmfesztiválon lehetőség nyílik 39 díjazásra jelölt és négy versenyen kívüli filmet megnézni a kijelölt vetítési napokon. Az alkotásokat a bennük elmesélt történetek fűzik össze, amelyek tanulságai, feszültsége és izgalma akár önálló játékfilmek létrehozására is inspirációul szolgálhat. A hétköznapi, velünk élő hősök ábrázolása bár régi hagyomány a dokumentumfilmek körében is, a relevancia, a megkeresések és meggyőzések a szereplők bemutatásához mindenképpen értékelendő erőfeszítések.

Ezentúl a fesztivál évközi vetítésekkel is kényezteti közönségét Budapesttől Nyíregyházáig, Kecskeméttől Szombathelyig. Így azok is láthatják a műveket, akik nem tudnak a fő időpontokban jelen lenni, vagy csak belekóstolnának a műfajba. A díjazandó alkotások a helyezések és elismerések mellett pénzjutalomban is részesülnek. A nyertesekről – te felelős vagy, ők ártatlanok, mi változunk, én döntök, és rövid leszek elnevezésű – szekciónként egy-egy öt főből álló zsűri fog dönteni.

Köztük olyan nevekkel, mint a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmet rendező Reisz Gábor; a tanár, filmrendező és esszéista Lányi András; a Heti Napló főszerkesztője Sváby András; a svéd dokumentumfilm fesztivál igazgatója Lisa Taube; illetve Cserdi község polgármestere Bogdán László. Az esemény fényét emeli, hogy a zsűri tagjai mind kapcsolatban vannak a filmvilággal és a médiával valamilyen szinten. Nemzetközi kapcsolatok színtéren pedig ott a dél-európai országok dokumentumfilm-kultúrájához való hozzájárulásáért díjazott Joan Gonzales, a DocsBarcelona igazgatója, akihez három, spanyol nyelvterületen működő fesztivál is kapcsolódik.

A filmek népszerűsítésén és díjazásán túl fontos, hogy a megjelenített történetek témát adjanak a többi rendezőnek és producernek a feldolgozáshoz, ezáltal is terjesztve az erkölcsi mondanivalót a kultúrában. Továbbá a szereplők és készítők, valamint a szakma többi művelője közötti kapcsolatépítés, vagyis a workshop jelleg is hangsúlyos szerepet kap, ami koránt sem elhanyagolható az ígéretes tehetségek és a jó befektetések szempontjából.

Minderre a Norvég Alap finanszírozása ad lehetőséget,

amely kiemelt feladataként tekint az ilyen és ehhez hasonló rendezvények tartására, ezzel is erősítve a figyelemfelkeltést, a közösségi élményként való filmélmény feldolgozást, valamint a szakmai kör erősítését. 

A dokumentumfilm a műfaj egy igen érdekes szegmensét képviseli, melyben nem a történet által sugalmazott, nagyrészt személyre szabott feldolgozás és megértés a készítők célja, hanem a konkrét narratíva, amin keresztül a néző betekintést nyerhet egy adott témába és lehetőséget kap körüljárni is azt. Ez utóbbi a fesztivál kapcsán különösen igaz, hiszen lehetőséget adnak a szervezők a közönségnek arra, hogy az alkotókkal találkozzon és egy beavatással legyen gazdagabb, vagy esetleg kérdéseivel felderítsen minden fehér foltot a megismerni kívánt téma kapcsán.

Természetesen a laikusok számára is sejthető, hogy egy nemzetközi filmfesztivál menüje aktuális témákat, politikailag, társadalmilag releváns ügyeket fog tartalmazni, de ez csak kivétel lehet és csak ebben az esetben. Ugyanis a legtöbben a dokumentumfilmeket az unalmas, útleírásos és természetfilmekkel azonosítják, amit az utóbbi pár évtized többé-kevésbé vissza is igazol. De tudnunk kell, hogy a dokumentarizmus jóval több ennél, még akkor is, ha az első időkben a totalitárius rendszerek csak propaganda eszközt láttak és láttattak benne.

A legújabb korban – korunkban – a műfaj kiemelkedő doyenje Michael Moore volt, aki sikeresen vezette vissza ezeket a filmeket, az érdeklődésre számot tartó, húsba vágó kérdéseket és problémákat boncolgató mozik közé. Még akkor is, ha ezekben, – külön a Fahrenheit 9/11 és a Kapitalizmus: szeretem – erősen érződik a rendező beállítottsága. De ugyanebbe a sorba illeszkedik a The Corporation és a gazdasági válságot feldolgozó Bennfentesek (Inside Job). Szerencsére magyar példáink is vannak. Ilyenek a K1 Film a prostituáltakról; a Magyar retró; vagy a Rocktérítő.

Igazi különlegességnek számít az a dokumentumfilm, ami reflektál az egész műfajra,

és paradox módon, dokumentarista jelleggel mutatja be a műfaj ,,veszélyeit”. Az igazi Mao című filmről van szó, amit a készítők szándékosan úgy vezettek fel, mintha a vázolt alternatív (fiktív) történet lenne a valóság, látszólag helyreállítva a bevett tankönyvi történelmet. Ezáltal mutatták be, hogy a szaktekintélyek, a sűrűn elhangzó definíciók, a narráció, a jelenetek vágása és a hang-aláfestés is lehet szándékosan hatásvadász és manipuláló. Ennek nyomán a legfőbb szabály, amit a nézőnek újra meg kell tanulnia az, hogy nem szabad készpénznek venni semmit, de a felvetett kérdésekről, felvezetett topikokról szabad, sőt kell is beszélni.

A 2019-es Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál témái a generációs különbségek és változó világ; háborúk, hatalom és szabadság; másság; valamint egy jobb élet reménye.

Csupa általános, évszázados témák, de ez csak a felszín, hiszen minden konfliktust hajlamosak vagyunk az egyszerűségig leszintetizálni, illetve minden mögé belelátni, ami még igaz is, ha elfogadjuk Hésziodosz örökbecsű mondását: ,,nincs új a nap alatt”. Viszont a dimenziókkal és a reflektálással ez esetben is számolni kell, hiszen ez az év sem volt eseménytelen egyáltalán.

Merengjünk el a híradóból ismerős témákon, csodálkozzunk a jelenetek drámaiságán, figyeljük meg a szereplők dialógusait és mimikáit, valamint tanuljuk meg felismerni a különböző szociolektusokat! Lehet ez egy esettanulmány, élménybe csomagolva!

A Fegyházlelkész
A hatástalanító
A hinta
A szabadság földjén
A száraz völgy
A szívem apáé
A világ legrondább kocsija
América
Angyali üzlet
Apáca élet
Apákról és fiaikról
Az anya, aki lelöveti a fiát
Az üres szoba
Az ütközet
Concerto egy hegedűre
Daliborek szerint a világ
Egy év a remény jegyében
Ez Kongó
Földanya gyermekei
Genezis 2.0
Gettó Balboa
Ha itt a háború
Isten engem úgy segéljen
Jewish Underground (Zsidó földalatti mozgalom)
Koka, a hentes
Mária kisasszony mosolya
Mignon
Mindent a madarakért
Nadia terhe
NATO HQ – A kulisszák mögött
Olvadó lelkek
Oroszlánokká vált bárányok
Putyin szemtanúi
Ratko Mladić pere
Segélykiáltás egy kínai munkatáborból
Szemben a vadállattal
Szenvedély
Szülő – anyák
Tisztogatók
Túl minden határon
Tungrus
Ugatás a távolból
Vadkórház