Munkakutyák és az ember kapcsolata


Munkakutyák és az ember kapcsolata
Olvasási idő: 2 perc

Munkakutyák és az ember kapcsolatát vizsgálták a fajták kooperativitása szempontjából az ELTE etológusai Pongrácz Péter vezetésével. 

Lenkei Rita és Sara Alvarez Gomez eredményei szerint az emberrel szoros közös munkára tenyésztett fajták nehezebben viselik gazdáik távollétét. A kutya a háziasítás eredményeként viselkedésében is markánsan eltér legközelebbi élő rokonától a farkastól. Bár egyes tulajdonságok – mint például az emberhez való kötődés és a hatékony kommunikáció – a fajon belül általánosak, a mesterséges szelekció során az egyes fajták közt jellemző viselkedésbeli különbségek alakultak ki attól függően, milyen célra tenyésztették ki őket.

A munkakutyákat két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy milyen szoros együttműködésben dolgoznak az emberrel.

A kooperatív fajták (mint például a juhászkutyák) jellemzően folyamatos kontaktusban maradnak a gazdával munka közben, a nem kooperatív fajták (mint például  a kopó jellegű vadászkutyák) azonban gazdájuk látótávolságán kívül, illetve a gazdát nem folyamatosan szemmel tartva önállóan dolgoznak.

A különböző funkciójú fajtacsoportok között jellemző viselkedéskülönbségek alakultak ki: a kooperatív fajták például hatékonyabban értelmezik az emberi mutatást. Ez a funkcionális fajtacsoportosítás más fajták közti különbségek vizsgálatára is alkalmas lehet. Az ELTE Etológia Tanszékén Pongrácz Péter vezetésével Lenkei Rita PhD-hallgató és Sara Alvarez Gomez spanyol vendégdiák azt vizsgálta, hogy eltérően reagálnak-e a gazda távollétére a kooperatív és a nem kooperatív fajták egyedei.

Ma már a hobbi kutyatartók körében is ismert és egyre nagyobb figyelmet kap a kutyáknál fellépő szeparációs viselkedés jelensége.

Ez egyes egyedeknél súlyossá is válhat. A szeparációval kapcsolatos viselkedési zavar az a tünetegyüttes, amikor a kutya a gazda távollétében komoly stressz tüneteit mutatja. Fel-alá járkál, folyamatosan ugat, vonyít, szökni próbál vagy éppen a bútorokat rágja. Az etológusok azt feltételezték, hogy azok a fajták, amelyeket a gazdával való szoros együttműködésre tenyésztettek ki, nehezebben fogják tűrni az elválást. Erősebb stressz tüneteit mutatják majd a gazda távollétében.

A vizsgálat során kooperatív (például labrador retriever, pointer, németjuhász) és nem kooperatív fajták (például szibériai husky, alaszkai malamut, bullterrier) egyedeinek viselkedését hasonlították össze kültéri szeparációs helyzetben. A gazda 3 percre egy fához kötve hagyta kutyáját és el is tűnt annak látóteréből. (A gazdák kérdőívet is kitöltöttek arról, szerintük van-e szeparációs nehézsége kedvencüknek.)

A gazda 3 percre egy fához kötve hagyta kutyáját és el is tűnt annak látóteréből.

A vizsgálat során a kooperatív fajtához tartozó viselkedésproblémás kutyák ugattak és mozogtak a legtöbbet – vagyis próbáltak a gazda után menni. A nyüszítés azonban mind a kooperatív, mind a nem kooperatív fajtáknál gyakori volt, amennyiben az ebek a gazda szerint szeparációs stressztől szenvedtek.

Eredményeik szerint tehát a kooperatív fajták valóban eltérően reagálnak a gazda távozására. A bőséges hangadás jól ismert tünete a szeparációs problémának. Azonban az, hogy a kooperatív kutyák sokat ugatnak és intenzíven próbálnak a gazda után menni, a frusztráció megnyilvánulása lehet. Abból adódik, hogy motiváltabbak a gazda látótávolságán belül maradni, mivel a vele való szoros közös munkára szelektálták őket.



Previous Erőművek éjszakája
Next Járványok terjedésének megakadályozása

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.