A Kepler-űrtávcső négy évet átfogó fotometriai adatsora alapján öt földméretű bolygót azonosítottak egy ősi, 11,2 milliárd éves csillag körül.

A Napnál mintegy 25 százalékkal kisebb Kepler-444 katalógusjelű objektum 117 fényévre található tőlünk. Ám, mivvel viszonylag fényes, így már binokulárral is észlelhető. Az öt bolygó méretei a Merkúr és a Vénusz átmérője közé esnek, azonban olyan közel keringenek a csillagukhoz, hogy 10 napnál rövidebb ideig tart megtenniük egy fordulatot körülötte. Ebben a távolságban a felszíni hőmérséklet meghaladja a Merkúr napsütötte oldalának hőmérsékletét, ezért a szakértők nem feltételezik az életet. Sőt, a kutatók szerint felfedezésük azt bizonyítja, hogy földméretű bolygók az univerzum teljes, 13,8 milliárd éves története során bármikor kialakulhattak, megteremtve az élet lehetőségét már az ősi galaxisokban is.

A Kepler-444 méretét asztroszeizmológiai módszerekkel határozták meg. A Kepler-444 a Tejútrendszer legősibb csillagai közé, a galaxisunkban kialakult első csillaggenerációba tartozik. A bolygók már közel 7 milliárd évvel a Naprendszer születése előtt is létrejöttek, azaz a bolygórendszerek már nagyon régen alkotóelemei a Galaxisnak. Eddig úgy gondolták, hogy a bolygók keletkezéséhez szükség van az első csillaggenerációk által termelt fémekre (hidrogénen és héliumon kívül minden egyéb elem fém a csillagászatban), amelyek által beszennyezett intersztelláris anyagból a későbbi csillagok is kialakultak.

A Kepler óriási adatbázisa alapján úgy tűnik, hogy az 1,7 földátmérőnél kisebb planéták kőzetbolygók, a nagyobbak pedig inkább gázbolygók. A Kepler-444 kísérőinek méretei 0,4 és 0,74 földátmérő közé esnek, így minden bizonnyal kőzetbolygók. A legkülső keringési ideje 9,7 nap, míg a legbelsőé 3,6 nap. A keringési idők rezonanciában állnak egymással, így a rendszerben gyakran fordulnak elő együttállások és fogyatkozások.

A következő lépés az öt bolygó tömegének pontos meghatározása, aminek ismeretében kiszámolható átlagsűrűségük és összetételükre is következtetni lehet.