Tikverőzés, avagy a mohai farsangbúcsúztató

Olvasási idő: 3 perc

Magyarországnak számos olyan néphagyománya van, melyekről nem lenne szabad megfeledkeznünk.

Ilyen például a Fejér megyei, Moha évszázadokon át megőrzött farsangbúcsúztatója a tikverőzés. Moha település számára kétség kívül az egyik legmeghatározóbb és egyben legjelentősebb ünnep a farsang és a hozzákapcsolódó hagyományok. Azonban, hogy pontosan mióta tartják a méltán híres, húshagyó keddi tikverőzés eseményt, azt nehéz meghatározni, csupán találgatások vannak. Egy biztos, több mint 100 éves ez a néphagyomány. A néprajztudomány szerint Pesovár Ferenc (néprajz-, néptánc-, és népzenekutató) jegyezte le először Moha településének ezt a hagyományát. Pesovár Ferenc, valamint Bartha Tibor írt egy újságcikket, a Fejér Megyei Hírlapban, így az olvasók az 1961. május 3-ai számban olvashattak először a tikverőzésről. A tikverőzést minden év februárjában, farsang utolsó napján, húshagyó kedden rendezik meg.

A tikverőzés, a jelképesen elvégzett tyúkverésről kapta nevét. Ilyenkor a különböző jelmezekbe bújt legények furkósbotjukkal szimbolikusan megütögetik a tyúkokat, ami a jószág termékenységét, illetve a javak bőségét szolgálja. Egyes mozzanataiban egy korábban eléggé elterjedt, tyúkverőnek nevezett lakodalmi szokáshoz kapcsolódik. Aminek lényege, hogy a lakodalmat követő hajnalon a legények, néhány helyen a lányok is, különböző maskarákat öltöttek magukra, végigjárták a falut – főleg a már hazatért hivatalos vendégek házait – tréfálkoztak, mulatoztak, miközben megdézsmálták a kamrákat, tyúkólakat. Egyes vidékeken a tyúkokat is leütötték majd a szerzett zsákmányt közösen elfogyasztották. Így az is lehet, hogy erről kapta a sok mozzanatában hasonló farsangvégi szokás az elnevezését.

A tikverőzés sokban hasonlít a Mohácsi busójáráshoz is.

Itt is, a szokáshagyományoknak megfelelően, a 14-20 év körüli fiatal legények bújnak tradicionális jelmezekbe, maskarákba. A farsangi hagyományoknak megfelelően színes szalagokkal díszített ruhákat, jellegzetes álarcokat viselnek, mely nem mást szolgál, mint hogy a telet és a rosszat elűzzék, valamint a betegségekre is ráijesszenek. Jellegzetesen 4-féle jelmezbe szoktak bújni: bohóc, fehér ruhás szalmatörök, szerencsehozó kéményseprő és általában a legfiatalabb öltözik be lánynak. Ennek a 4-féle farsangi alaknak megvan a maga sajátos szerepe. A bohócnak figyelnie kell a lánynak öltözött fiúkra, hogy ne bántsa őket senki sem, valamint, hogy a résztvevők és a nézelődők alaposan be legyenek kormozva. A fehér ruhás szalmatörök a törökök kiűzését, kigúnyolását jelképezi. A szerencsehozó kéményseprő, ahogy nevében is benne van, szerencsehozó szerepű, másrészről pedig ő gondoskodik a füstölőkről. A lánynak öltözött kisfiúk a termékenységet és a bőséget szimbolizálják.

Mivel a tikverőzés egy alakoskodó játék, és egyik legfontosabb kelléke az álarc a maskarába bújt férfiak a település központjában találkoznak, onnan indulnak el házról házra járva. Útjuk során összegyűjtik a tyúkólakban talált tojásokat, mint a termékenység szimbólumát, melyeket a lánynak öltözött fiúknak kell vinniük a kosarukban. A legtöbb helyen már a kapuban várják őket, hogy a nekik kijáró ajándékot, a tojásokat átadják a „lányoknak”. A férfiakat, fiúkat a falu apraja-nagyja és ma már az érdeklődők is végig kísérik az útjuk során.

Ennek a télbúcsúztató ünnepnek van egy másik különleges része, ami egyfajta varázslat: a kormozás.

A varázslat célja, hogy a betegségeket, illetve a gonosz szellemeket elűzzék. Ezért a tikverőzők korommal kenik be mindenekelőtt a házak lakóit a lányok, asszonyok arcát, majd a látogatókat is. Így mindenki a varázslat résztvevőjévé válik.

A mulatság végén szokás volt, hogy az összegyűjtött tojásokból rántottát készítenek, és zenés, táncos mulatsággal zárják le a farsangi búcsúztatót.

„A fiatalok kitartása a népszokás megszervezésében nagymértékben hozzájárult a fennmaradásához. Mind a mai napig kulcsfontosságú a mohai fiúk dicséretreméltó vállalkozó kedve. A falu közössége minden évben tudatosan készül a jeles napra, a szervezés már alapeleme a falu életének. A hagyományt nem szükséges újratanítani, az egymást követő generációk tagjai fokozatosan adják tovább egymásnak a szokás menetrendjét, az öltözetek készítésének praktikáit.

Moha község lakossága egyedülálló módon megőrizte, és napjainkban is példaértékűen fenntartja a különleges néphagyomány büszkén és féltve őrzött kincsét. A mohai tikverőzés 2011 szeptemberében felvételt nyert a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, amely azt a nemes célt szolgálja, hogy hazánk tudatosan megőrizze kulturális arcát, élő identitását, hogy átörökíthesse az örökség-elemeket az eljövendő generációknak, és megóvhassa a feledéstől.” (Forrás: Moha község honlapja)

A mohai húshagyó keddi tikverőzés szokásban tehát ősi termékenységvarázsló, tavaszváró, köszöntő elemek élnek tovább. Ötvöződnek a középkori karneválok formai elemei és az újabb eredetű hagyományok, így lesz ez a nap egy évszázadokon keresztül fennmaradó, minden korosztály számára szóló, néphagyomány, vidám közösségi esemény.