A Csodaszarvas monumentális, aranyló, 11 méteres bronzszobra a Pénzmúzeum Krisztina körúti oldalán (1122 Budapest, Krisztina krt. 6.) a volt Postapalota épülete előtt már messziről hívogat.

Sejtetve, hogy a pénz világában itt valami nagy csoda vár. A volt Postapalota (ma az MNB tulajdona – a Szerk.) udvarának pázsitját robotfűnyírók tartják rendben. Az épület, illetve az itt található Pénzmúzeum belső tere ultramodern, tele a legújabb technikai csodával, robotok, virtuális világ, banki szimulátor, virtuális piactér, monitorok, nagyítók, számítógépek, nyomtatók … mintha a jövőben járnánk.

A Magyar Nemzeti Bank által fenntartott Pénzmúzeumban egy másik univerzumba csöppenünk: az „ilyen is lehet” világába. Modern Monopoly, játékos utazás a pénz és a Csodaszarvas birodalmában, ahol a tanulás izgalmas kaland.

A Csodaszarvas a magyarság eredetét, összetartozását és kulturális hagyományait hivatott szimbolizálni. Egyúttal a tudás, az inspiráció és a fejlődés jelképe is, amely összekapcsolja a múltat a jövő innovációival. A Csodaszarvas motívum megjelenése a múzeum arculatában hangsúlyozza a pénz és a nemzeti identitás közötti kapcsolatot, így a Csodaszarvas a bank és a magyar nemzet értékeinek őrzője és jelképe.

Az eklektikus-szecessziós stílusú épület a nyüzsgő Krisztinaváros szívében magasodik, a hajdani Moszkva tér fölé.

A városrész nevét Mária Terézia lányáról, Krisztina hercegnőről kapta, akinek közbenjárására 1769-ben engedélyezték a terület beépítését. Így született meg a név és a negyed. Sándy Gyula pedig palotát álmodott 1924-ben. Postapalotát, messziről feltűnő toronnyal. Mint a sakktábla bástyája. Így áll ez a mára felújított épület elpusztíthatatlanul immár közel 100 éve. A homlokzaton reneszánsz motívumok jelennek meg, míg a vakolatdíszítés a magyaros szecesszió stílusában készült. Sándy úttörő volt a vasbeton szerkezetek alkalmazásában, így a múzeum szerkezete vasbeton pillérvázra épül.

Kártyás beléptetőkapu őrzi a csodabirodalmat.Talaná Salamon király kincseit sem védték ennyire. De a nagy biztonság érthető, elvégre ez egy pénzintézeti épület, a múzeumban pedig a pénzről szól a kiállítás. Vagy mégsem? Több ez, mint érme- és papírpénzgyűjtemény: egy érdekfeszítő játék, egy izgalmas interaktív történet, egy kalandos utazás.

A múzeumi térbe belépve rögtön egy high-tech kutatóközpontban találjuk magunkat, ahol két virtuális kutatásvezető segítségével és a legmodernebb eszközökkel vizsgálhatjuk a pénzt, mint gazdasági, társadalmi és kulturális jelenséget. Mintha egy sci-fi filmben járnánk: kijelzők, fülhallgatók mindenütt, kütyük, nagyítók, érintős monitorok.

WOW – az én gyerekkoromban miért nem volt ilyen múzeum?

Képletesen „nyomom az orrom” a vitrinhez. Ott egy kauri csiga, amit a régmúltban Délkelet-Ázsiában használtak fizetőeszközként. Aztán  van itt kakaóbab, sórúd vagy nyestbőr, mert máshol meg ezeket fogadták el fizetőeszközként, attól függően, mi számított értéknek. Ez a pénz kincsképző vagy felhalmozási funkciója.

Ma már Ázsiában sem csigát gyűjtenek, hanem pénzt, esetleg lájkokat. Mert ez utóbbi is egyfajta „kincs” lett, a nemesfémek (arany, ezüst), az ingatlan, a részvény, a deviza és az információ (adat) mellett. Nem változik a világ! Kincs szinte bármiből válhat, ami az adott társadalmi és gazdasági közegben értéket képvisel.

A bankjegy- és érmegyűjtemény-terem is elképesztő.

Bár üveg alatt van minden, mozgatható nagyítóval rá lehet fókuszálni a legkisebb érmére is. Van különleges érme is a több mint hatvanezres gyűjteményben: Székely Mózes (1603.04.15.–1603.07.17.) ötszörös dukátja. Erdély egyedüli székely származású fejedelme rövid, alig három hónapos uralkodása alatt kizárólag aranypénzeket veretett. Ötdukátos aranyából csupán ez az egy példány ismert a világon.

A háromszor koronázott király, (Anjou) I. Károly uralkodása idején vertek először aranyforintot hazánkban. A firenzei aranyforint mintájára készült pénz az előlapi liliom képéről a liliomos aranyforint nevet kapta, és majdnem 100%-os tisztaságú volt. Valószínűleg az általa alapított körmöcbányai pénzverdében készült.

A középkorban Magyarország Európa legnagyobb aranytermelője volt. A világ aranytermelésének 60 százalékát adta, amit nagyrészt Körmöcbányán termeltek ki. Ebből az aranyból vert pénz tisztasága általában körülbelül 23 karát volt (95-96%), azaz magas minőséget képviselt.

A legalsó kiállítási térben van egy igazi kincs, egy aranyrúd oszlopok közé fogva, amit mindenki szorgalmasan emelget (12,4 kg). Értéke megközelítőleg 481 millió forint. Nem semmi érzés ekkora kincset érinteni.

Érdekesség, hogy 1971-ben az úgynevezett Bretton Woods-i rendszer összeomlásával a világ országai megszüntették az aranyfedezetű valuták rendszerét.

Ez azt jelenti, hogy a jegybankok és országok pénzrendszerei mögött már nem áll közvetlenül aranytartalék, vagyis a valuták értékét nem garantálja aranyfedezet. Aggodalomra azért semmi ok, valahol száz lakat mögött 110 tonna 24 karátos arany lakozik 12,4 kg-os tömbökben – ez Magyarország aranytartaléka 2025-ben. Kanadának viszont nincs aranytartaléka, és bár a döntést azzal indokolták, hogy az arany fenntartása, tárolása drága, és nem hoz kamatot, azért egy aranybányán trónolnak.2023-ban Kanada a világ negyedik legnagyobb aranytermelője volt. Bányái közel 200 tonna aranyat termeltek ki.

Szintén a legalsó szinten látható egy különleges Aranyvonat, Szőke Gábor Miklós alkotása a „Robogás”, amit J. M. W. Turner híres festménye, az „Eső, gőz és sebesség”, illetve a futurizmus ihletett. A mű egyedülálló módon a múzeum belsejéből indul, áttöri a falat és a Széll Kálmán téri alagútban végződik. A kompozíció így „kint is bent is” jelen van. A kiállítótérből indul, de a járókelők is találkozhatnak vele az átjárón áthaladva nap mint nap.

Miért aranyvonat? Az MNB Aranyvonat 1945 januárjában indult Ausztria felé a fertőbozi vasútállomásról, hogy Magyarország 30 tonna aranykészletét és értékes dokumentumait megóvják a Vörös Hadsereg elől. Az aranytartalékot és más kincseket a Magyar Nemzeti Bank dolgozói, családtagjaik kíséretében menekítették. Bátor helytállásuknak köszönhetően a vagyon végül biztonságban maradt. Az arany 1946-ban tért vissza Magyarországra, fedezetet adva az új forint bevezetéséhez.

Vajon melyik híres ember került az első papírpénzeinkre 1946-ban?

Egyik sem. Egy férfi és egy nő portréja látható a bankjegyeken. A 10 forintos bankjegyre Pfeffer Mihály (Tízforintos Mihály), a Pénzjegynyomda gépmestere, míg a 100 forintosra Tőkés Jánosné Várszegi Gizella, a Pénzjegynyomda dolgozója került. Mert a rendszer azt akarta üzenni, hogy a hatalom a munkásoké és parasztoké.

Van itt még trezorajtó, aminek kinyitásához két ember is kevés. Egy csőposta demonstráció, keménykalap, amely a letűnt kor úri divatja, egy kamatszámoló gépezet, tőzsdét imitáló monitorrendszer, banktörténeti tárgygyűjtemény, régi telefon és írógép is. Egyszóval, sok minden szépség, amiért érdemes a múzeumra jó pár órát szánni, esetleg többször elmenni, mert 1-2 óra a sok kincs felfedezésére garantáltan kevés lesz.

Fotó: a szerző

A végére maradt a legjobb, amit mindenki élvezett.

Egy kézzel fogható emlék bármely látogató számára, a saját pénz, a „fabatka” elkészítése. Kiválasztható formátum, betű, szín, meg a minden, és még fényképez is: megszerkesztjük, nyomtatjuk, és máris kézben van az egyedi bankó, mely bizonyítja, milyen sokat is érünk.

A kártya-kicsekkoláskor a fabatkakészítők még egy vásárlási kupont is nyomtathatnak, amit a múzeumshopban, a kávázóban és a Panoráma Terasz kávézójában fel is használhatunk. Ahonnan a kilátás épp oly szédítő, mint a Pénzmúzeum.

Játék közben válik az ember nagyobbá.
A Pénzmúzeumban pár órára alatt boldoggá.