Az Európai Űrügynökség (ESA) Euclid űrtávcsöve 31 új, rendkívül távoli kvazárt fedezett fel, köztük a két eddig ismert legkorábbi kvazárt.

A kvazárok a világegyetem legfényesebb objektumai közé tartoznak. Hatalmas energiakibocsátásukat a galaxisok központjában található szupernagy tömegű fekete lyukak táplálják, amelyek hatalmas mennyiségű anyagot nyelnek el. Rendkívüli fényességüknek köszönhetően kozmikus világítótornyokként szolgálnak. Így teszik lehetővé a csillagászok számára, hogy a világegyetem legkorábbi korszakait is tanulmányozzák. A Euclid most újabb rekordot döntött, mert felfedezte a Világegyetem két legtávolabbi ismert kvazárját.

Az eredmények új mérföldkövet jelentenek a világegyetem első néhány százmillió évének kutatásában. Továbbá segíthetnek megérteni, hogyan alakulhattak ki a szupernagy tömegű fekete lyukak az ősrobbanás után alig néhány százmillió évvel.

A csillagászok a nagyon távoli objektumok távolságát és korát a vöröseltolódás (z) segítségével jellemzik.

Ez a világegyetem tágulása miatt a fény hullámhosszának megnyúlását írja le. A most felfedezett kvazárok vöröseltolódása z=6,6 és z=7,8 közé esik. A legtávolabbi objektum fénye akkor indult útnak, amikor a Világegyetem mindössze 670 millió éves volt, vagyis jelenlegi körülbelül 13,7 milliárd éves korának csupán mintegy öt százalékát érte el. A felfedezés azért is különösen jelentős, hiszen eddig mindössze kilenc olyan kvazárt ismertünk, amelynek vöröseltolódása meghaladta a 7-et.

A Euclid már az első másfél év megfigyelései alapján további tizenkét ilyen objektumot azonosított, így több mint kétszeresére növelte az ismert legkorábbi kvazárok számát. A korai kvazárok felkutatása rendkívül nehéz feladat, mivel egyszerre nagyon ritkák és rendkívül halványak. A 2023-ban felbocsátott Euclid azonban nagy égterületeket képes egyszerre, kiváló felbontással és infravörös érzékenységgel feltérképezni, így jóval hatékonyabban azonosítja ezeket a különleges objektumokat, mint a korábbi égboltfelmérések.

A most felfedezett kvazárok a kozmikus reionizáció korszakából származnak.

Ekkor az első csillagok és galaxisok sugárzása fokozatosan ionizálta a világegyetem semleges hidrogénjét, véget vetve az úgynevezett „sötét korszaknak”. „Az ősi kvazárok önmagukban is rendkívül izgalmas felfedezések. Emellett egyfajta időgépként is szolgálnak, amelyek segítségével feltárhatjuk a korai világegyetemet, és jobban megérthetjük, hogyan jött létre a galaxisok legelső generációja” – emelte ki Valeria Pettorino, az ESA Euclid programjának egyik vezetője.

Kovács András, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos munkatársa, a Euclid magyar csapatának vezetője hozzátette:

„A Euclid elsődleges célja a sötét anyag és a sötét energia természetének feltárása. Ugyanakkor a rekordtávolságú kvazárok felfedezése, vagy éppen a néhány héttel ezelőtt bemutatott, a Tejútrendszer központjáról készült páratlan részletességű felvételek is jól mutatják, hogy a Euclid az asztrofizika egyik legsokoldalúbb űrtávcsövévé vált.”

A most bemutatott eredmények és a világegyetem két legtávolabbi ismert kvazárjának felfedezése, a Euclid égboltfelmérésének mindössze másfél évnyi adataiból születtek. A küldetés hatéves programja során a kutatók várakozásai szerint több száz hasonló, rendkívül távoli kvazárt fedezhetnek fel, köztük olyanokat is, amelyek még közelebb visznek bennünket az első csillagok és galaxisok kialakulásának korszakához.

A Euclid első nagyobb nyilvános adatközlése (DR1) 2026 végén várható. Ez minden idők legnagyobb, világűrből készített, nagy felbontású látható és infravörös égbolttérképe lesz, amely nemcsak a korai Világegyetem kutatását, hanem a sötét anyag és a sötét energia természetének feltárását is új szintre emeli.