A modern ember őseinek 40 ezer évvel ezelőtti Európába érkezése egybeesett a barlangi medve számának gyors csökkenésével.

Bár a kijelentést tevő svájci tudósok szerint a faj sorsának megpecsételődésében más okok is közrejátszottak, mint az utolsó jégkorszak kezdete és az élelem csökkenése, de azért az ember szerepe sem volt elhanyagolható. Hiszen a faj egyedszámában a 40 ezer évvel ezelőtti időtől kezdve drámai hanyatlás mutatkozik, ami egybeesik az anatómiai szempontból modern ember Európába érkezésével.

Verena Schuenemann, a kutatás vezetője, a Zürichi Egyetem professzora szerint ez az eddigi legegyértelműbb bizonyíték arra, hogy az embernek nagy szerepe lehetett a barlangi medve kihalásában. A mai barna medve és a hajdani barlangi medve közös őstől származik. Utóbbi Ázsiában és Európában élt.

A barlangi medve nagyrészt növényevő volt. Kövületeit általában barlangokban fedeztél fel, ami arra utal, hogy sokat időzött ott. Nem kizárólag a téli álmát aludta a barlang védelmében. A kutatók elemezték a svájci, lengyel, francia, spanyol, német, olasz és szerb lelőhelyekről származó barlangimedve-maradványok mitokondirális DNS-ét. Feltérképezték, merre élt a vad és genetikailag mennyire volt sokszínű akkoriban, amikor óriási testű emlősök lakták a Földet.

Az eredmények azt mutatták, hogy a korábban véltnél sokszínűbbek és viszonylag stabilak voltak a populációi nagyjából 40 ezer évvel ezelőttig. Túléltek két hideg időszakot és számos lehűlési periódust is, de az embert nem. Az eredmények azt az elképzelést támasztják alá, mely szerint az emberi tevékenység jelentős szerepet játszott abban, hogy a faj a kihalás szélére sodródott.

A kihalásának okait jelenleg is vitatják. Egyes magyarázatok szerint az emberi beavatkozás mellett a környezet változásai, mások szerint a kettő együttes hatása vezetett a faj kipusztulásához.