Az emberiség a SpaceX vezér, Elon Musk régóta dédelgetett álmának közelébe jutott, amikor 2020. május 30-án, rakétája új fejezetet nyitott az űrutazás történelmében.

Musk ugyanis elkerülhetetlennek tartja az emberiség kirajzását az anyabolygóról a tágabb univerzumba, sokbolygós civilizációvá avanzsálva fajunkat. Amire a technológiai fejlődés, az energiafelhasználás és a túlélési ösztön predesztinál bennünket. A SpaceX és többi, hozzá hasonló űrtechnológiát fejlesztő cég többek között, a Blue Origin és a Virgin Galactic fejlesztései azért jelentősek, mert rakétáik költséghatékonyabbak, mint az állami mamutcégekéi. Céljuk pedig a missziós űrkutatás és a megtelepedés más bolygókon, azaz a Naprendszer gyarmatosítása.

A Naprendszer gyarmatosítása nem újkeletű gondolat. A Hold és a Mars kolonizálása fog megtörténni az első lépcsőben.

Ha a korai science-fiction munkákat nem számítjuk, az első komolyabb, az emberiség űrgyarmatosításának szükségességéről írott cikk a szovjet asztrofizikus Nyikolaj Kardašev tollából származik. Munkája, ami az Információ továbbítása földönkívüli civilizációk által címet viseli, 1964-ben jelent meg. Kardašev ebben fogalmazza meg azt a gondolatot, hogy a Föld bolygó lakossága előbb-utóbb eléri az energia hasznosításának maximumát, miközben energiaigénye tovább növekszik. Ezt az energiaéhséget csak új planéták elfoglalásával, az emberi civilizáció kiterjesztésével lehet kielégíteni.

Munkája ezen civilizációk három típusáról számol be. Az első típusba tartozik az emberiségnek az az állapota, amikor belakja saját bolygóját és eljut az energiája felhasználhatóságának maximumához, számszerűsítve 10¹⁷ Watt. A második típus a csillagközi civilizációs-fokozat, amikor a Naprendszerünk és innen befogható energiájú csillagok lépnek be az energiatermelési láncba, megközelítőleg 10²⁷ Watt értékben. A harmadik típus a galaktikus fokozat, amikor az emberiség túlterjeszkedik saját naprendszerén és képessé válik milliárd másik csillagot elérni vagy energiájukat beépíteni az energiatermelési láncba, körülbelül 10³⁷ Watt értékben.

Kardašev, Carl Sagan, Michio Kaku és sokan mások vitatkoznak arról, hogy az egyes fokozatok mikor érhetőek el.

Hány évezred szükségeltetik hozzá, illetve az emberiség jelenleg mikor fejlődhet tovább az egyes típusból, továbbá milyen kihívások lassíthatják vagy katalizálhatják ezt a folyamatot?

Jelenleg az emberiség bőven az első típusú civilizációba tartozik, ugyanakkor már komolyan felvetődik más bolygókon való megtelepedés igénye. Az új kolóniák zászlóshajója egyértelműen Musk és csapata, valamint a legújabb NASA-projekt. Előbbi a Marsra, utóbbi a Holdra vonatkozó elképzelések és jövőbeni megvalósításuk tárháza. Elon Musk és a SpaceX 2018-óta foglalkozik a Mars-program megvalósíthatóságával. Számításaik szerint 2024-ben landolhat az első ember a vörös bolygó felszínén. Ezt követően már az űrben feltankolt teher-rakéták szállítják folyamatosan az alkatrészeket és eszközöket, valamint járműveket a Marsra Rakétánként 100-150 tonna tömegben. Ez megágyaz az első kolóniának, ahová először önkéntesek mennének és építkeznének. Idővel a kolónia önfenntartóvá válna, vagyis kiépülne a napelempark-rendszer és zöldházak-hálózata, hogy az energia és a táplálék helyben termelődjön. Ennek datált ideje 2050. Innentől valóban gyors ütemben zajlik majd a Naprendszer gyarmatosítása.

A finanszírozás jórészt Musk és a Tesla vállalat vagyonából, illetve bérutaztatásból történik. A többször felhasználható rakéták költségkímélő módon lesznek hasznára bármelyik nemzet űrkutatásának, illetve űrturizmusának. Ez utóbbi többek között a Holdat is megcélozná a közeljövőben. A koncepció lassítója ugyanakkor nem pénz, hanem az egészségügyi megterhelés, amit az űrben lévő sugárzások, törmelék és mesterséges holdak jelenléte okoz. Ezeket kivédendő, Musk a repüléseket leginkább robotokkal és önkéntes asztronautákkal képzeli el.

A NASA legújabb, Artemisz névre keresztelt programja egészen figyelemre méltó.

Az első női és a következő férfi asztronautát 2024-ben tervezik elutaztatni a Holdra. Mindezt az évtizedek során felgyülemlett tapasztalatok és technológiai fejlődés felhasználásával. Az új technológiák demonstratív módon kerülnek felhasználásra, hogy az Egyesült Államok újfent a vezető űrhatalom lehessen. Ehhez járul hozzá a jelenlét kiterjesztése égi kísérőnkre, nem titkoltan gazdasági célzattal. A Naprendszer gyarmatosítása, tehát gazdasági érdek is.

Bár a távolabbi cél szintén a Mars, annak első lépése mindenképpen a Hold kell, hogy legyen. Erre predesztinálja a közelsége, kutathatósága és a kolónia fentarthatósága. A programot három fokozatban tervezik végrehajtani. Az Artemis I. űrhajósok nélküli tesztrepüléseket folytat, hogy tesztelhessék az újfajta rakétát, valamint az Orion űrhajót. Az Artemis II. szintén próbajárat, de ezúttal emberekkel a fedélzetén. A landolásra az Artemis III. lett kiválasztva. A landolás helyszíne egy teljesen új terület, a Holdon lévő úgynevezett ,,Déli Sark”. A misszió elsődleges célja, hogy vizet találjon és felhasználható állapotba hozza azt, hogy a maradás fenntarthatóvá váljon. Továbbá vizsgálja a Hold fizikáját, hogy minél többet megtudhasson az emberiség a saját bolygójának létrejöttéről, változásairól.

A Naprendszer gyarmatosítása hamar felpöröghet. Mindkét program és a mögötte álló futurista álmodozók remélik, hogy generációkat fognak majd inspirálni terveikkel. Ahhoz pedig nem kell asztrofizikusnak lennünk, hogy elmondhassuk: ez részben már meg is valósult!

Forrás:

– academia.edu
– nasa.gov
– spacex.com