Német és magyar kutatók a hang visszaverődésével kapcsolatos új kutatási eredményei fontos természetvédelmi jelentőséggel bírhatnak.
Egy, a hang visszaverődésével és a denevérek érzékelésével kapcsolatos tanulmány, amely Zsebők Sándor, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék tudományos munkatársának és a németországi Max Planck Institute für Ornithologie kutatóinak közreműködésével készült még a tavalyi évben, kiderítette, hogy a tájékozódáshoz ultrahangos echolokációt használó denevérek veleszületett módon, a vízfelületeket azok akusztikus sajátosságai alapján ismerik fel.
A víz felszínére érkező hanghullámok, amennyiben azt a denevérek repülés közben a vízfelszínhez képest hegyesszögben közelítik meg, túlnyomó részt nem az állat felé verődnek vissza, hanem tőlük távolabb. Ebből kifolyólag a vízfelszínt akusztikus tükörnek tekinthetjük. Mivel a természetben ez az egyetlen kiterjedt vízszintes sima felület, a hangvisszaverődés jelensége egyértelműen segíti a szomjas denevéreket a víz megtalálásában. Viszont bármely ember alkotta vízszintes sima felszínről a denevérek inni próbálnak, hiszen az ilyen tereptárgyak megjelenése evolúciós léptékben újkeletű, melyhez az állatok még nem tudtak alkalmazkodni.
Pontosan úgy, ahogyan a fényszennyezés jelentősen befolyásolja számos gerinctelen és gerinces faj életét, lehetnek veszélyesek az akusztikus tükrök az echolokációt használó denevérek számára. Ez jelenti mind a vízfelszín imitációja, mind az ütközéskor történő sérülést.
No Comment