A legtöbb ma élő emlős legősibb ismert elődjének maradványai kerültek elő a dél-angliai Dorset parti szikláiból.

Nem ez az első alkalom, hogy emlősöket találtak a Durlston-öbölben. Az 1850-es években egy Samuel Beckles nevű ember is komoly ásatásokat irányított és számos már akkor példányt tárt fel. De ezek a most felfedezettek a legrégebbi olyan kövületek, amelyek vitathatatlanul emlősök maradványai. A cickányszerű, kihalt teremtmények és a lelet korát 145 millió évesre becsülték. Az ősi emlősök kicsi, szőrös állatok voltak és valószínűleg éjszakai életet éltek, hogy elkerüljék a dinoszauruszokat. A kövületeket elemező Portsmouthi Egyetem tudósai szerint az egyikük talán a föld alatt élt és rovarokat evett, a nagyobb testű pedig növényekkel is táplálkozhatott.

A megkövesedett fogak fejlett fogazatra vallanak, mellyel tépni, zúzni is lehetett a táplálékot.

Steve Sweetman, felkért kutató egyikének elmondása szerint: „Igen elhasználtnak tűnnek a fogak, ami arra utal, hogy fajukhoz képest hosszú életet éltek a gazdáik”.

A kövületeket Grant Smith hallgató fedezte fel még 2015-ben, amikor diplomamunkájához gyűjtögetett kőzetmintákat a Swanage közeli Durlston-öbölben, a Jurassic-part nevű világörökségi helyszínen, amikor olyan fogakra lett figyelmes, amilyeneket ilyen korú sziklákban még sosem látott.

A két felfedezett faj közül az egyik a Durlstotherium newmani nevet kapta a lelőhelyhez közeli kocsma tulajdonosáról, Charlie Newmanről, aki maga is lelkes kövületvadász. A másik fajt Durlstodon ensominak nevezték Paul Ensom helyi paleontológusról.