Harry Potter legnagyobb hőstette talán nem is Voldemort legyőzése,

hanem, hogy a világ minden pontján megtanította a fiatalokat arra, hogyan győzzék le előítéleteiket. A Pacific Standard három kísérlete, melyeket különböző korosztályú fiatalokkal végeztek is ezt bizonyítja. Az első teszten 34 ötödikes olasz kisiskolást választottak egy hathetes Potter „tanfolyamra”, ahol a kutatók először egy bevándorlókkal kapcsolatos kérdőívet töltettek ki a kisiskolásokkal. Ezután a csapatot két csoportra osztották, akik aztán különböző fejezeteket olvastak fel a könyvekből.

Az első csapat az előítéleteket és a bigottságot tárgyalta meg, míg a másik csoport nem tett ilyet. Az első csoportban lévő gyerekek fejlődést mutattak a bevándorlók iránti hozzáállásukban, de csak, ha azokat a könyvekkel tudták azonosítani.

A második tanulmányt 117 olyan olasz középiskolással végezték el, akik érzelmileg azonosulni tudtak Harryvel. Ezek a diákok sokkal könnyebben tudtak azonosulni, és pozitívabban ítélték meg az LMBT (leszbikusok, melegek, biszexuálisak, transz neműek) embereket.

A harmadik tanulmányon brit egyetemisták vettek részt, amelyben végül nem találtak összefüggést a Harry iránti érzelmi kötelék és a menekültek megítélése között, ugyanakkor mindez azt mutatja, hogy javult azoknak a diákoknak a menekültekhez valló hozzáállása, akik érzelmileg kevésbé tudtak azonosulni Voldemorttal.

A kutatók mindhárom vizsgálatban a könyvek javára írják azt, hogy az olvasók másképp tekintenek a marginalizált csoportokra. A kutatók azt is állítják, hogy a kisgyerekek, tanár segítségével képesek voltak megérteni, hogy a Harryt támogató sárvérűek egy allegória a vakbuzgóságra a valós társadalmakban. J. K. Rowling szerint a Potter sorozat érvek sokasága a tolerancia mellett és a bigottság ellen.

De, ami még ennél is fontosabb, hogy mindez azt mutatja, az irodalom képes pozitív üzeneteket közvetíteni az olvasók számára.