A gyémánt értékével vetekedő, babonák övezte opál lesz 2025-ben az Év Ásványa.

A Földtudományi Forgatagon hirdették ki, hogy a szavazás eredményeképpen 2025-ben az Év Ásványa az opál. Az opál víztartalmú szilícium-dioxid változat, amelynek az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet Koch Sándor Gyűjteményében is vannak szép és különleges példányai. A közönséges opál többféle változatban fordul elő, ilyen például a faopál, ami gyakorlatilag kovával átitatott, „megkövesedett” fatörzs. Ám a legértékesebb változata a nemesopál már drágakő, a legdrágábbak egyike. Természetesen babonák is fűződnek hozzá, ráadásul a neve is izgalmas: „firmamentum”, vagyis az ég köve. Az opál értéke is karátban (Kt) mérhető, de nem az arany esetében alkalmazott aranyötvözet finomsági fokának megjelölésére szolgáló mértékegység, hanem a metrikus karát, ami a súlyra vonatkozik: 1 metrikus karát 0,2 grammot jelent. Az opál a szilícium-dioxid amorf formája, kémiailag hasonló a kvarchoz, de ásványi szerkezetében 3-21% vizet tartalmaz. Viszont a drágakő minőségű opálok víztartalma általában 6-10%.

Háromféle színjelenség figyelhető meg a legszebb darabokon:

1. az alapszín (sárga, sárgásbarna, narancs, szürke vagy fekete),
2. az opaleszcencia (az opál kis méretű, gömbszerű alkotóelemei közötti víz (vagy éppen SiO₂) különbözőképpen szórja a fényt, átlátszó-áttetsző kékesfehér derengését adva az ásványnak) és az
3. oplizálás, ami tarka színjátéka az opálnak.

Dr. Pál-Molnár Elemér, az SZTE TTIK FFI Geológia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára is megerősíti, hogy az opál víztartalmú szilícium-dioxid változat, azaz egyfajta kovagél. Az alkotóelemei közötti víztartalma miatt különleges és ebből ered az „opálos” látvány és kifejezés is.  Az intézet hallgatói rögtön az első év első félévében találkozhatnak is az opállal az alapozó tantárgynak számító ásványtan órán. Ma már a Föld több területén is bányásszák, az egyik legjelentősebb lelőhelye Ausztrália, ahol – ellentétben a vörösvágási magmás kiömléses kőzetben található opállal – homokkőben fordul elő.

A leggyakrabban azt halljuk, hogy a 2025-ös Év ásványa ékszerként sokkal könnyebben összetörhetnek vagy javíthatatlanul megsérülhetnek, mint más népszerű drágakövek. Amellett, hogy érzékenyek a nedvességre és a hőmérséklet változásaira, keménységük mindössze 5,5-6,5, ami miatt nagyon érzékenyek a karcolásra is. 

Néhány európai babona szerint csak akkor szerencsés opált viselni, ha az illetőnek ez a születési köve, máskülönben átkot hozhat. Talán Ön is hallotta már, hogy úgy tartják, láthatatlanná teszi viselőjét, illetve, hogy az opálok elveszítik fényüket, ha a tulajdonosuk meghal. Egyes források szerint Kleopátra opálékszerrel akarta elkápráztatni Antoniust, Napóleon pedig császári palástjának övcsatján és aranygyapjas rendjén is viselte az akkoriban egyetlen lelőhelyen, mégpedig Magyarország területén bányászott drágakövet. A Vörösvágás környékén (ma Červenica néven ismert és Szlovákia területén található) bányászott nemesopál a Dunán és a Fekete-tengeren keresztül jutott el Egyiptomba, ahonnan már „könnyű” volt az út a világhír felé.

Az arab legenda szerint az opálok villámcsapásként hullottak le az égből.

Az ókori görögök azt hitték, hogy a drágakő jóslati erővel ruházza fel viselőjét. A rómaiak úgy gondolták, hogy az opálok az összes drágakő szépségének ötvözetei. A római történetírás jól dokumentálja, hogy a császárok opált adtak feleségüknek a szerencse érdekében. 1075-ben a „Lapidarium” nevű fontos mű a tolvajok védelmezőjeként emlegette, akárcsak a 11. századi Marbode, Rennes-i püspök, aki ezt írta az opálról: „… ő a tolvajfaj őre. A hordozót a legélesebb látással ajándékozza meg. De az összes többi szemet elhomályosítja a legsűrűbb éjszaka.” Ez feltételezhetően azon az elképzelésen alapul, hogy az opál láthatatlanságot biztosított hordozójának, így tolvajok, kémek és rablók talizmánja volt.

Az 1800-as években viszont a gyémántbányák és a gyémántlobbi fellendülésével párhuzamosan kezdett terjedni a babona, mely szerint az opál szerencsétlenséget hoz, így presztízse jelentősen csorbult. A 19. században Sir Walter Scott Anne of Geierstein című regénye jelentősen hozzájárult az opálok rossz hírnevéhez. A történetben egy opál életveszélyt hoz viselőjére, mivel szimbolikusan tükrözi annak sorsát. Ez a mű a 19. század közepén népszerűsödött, épp akkor, amikor az opálpiac hanyatlásnak indult. Ez a babona később is fennmaradt, noha a történet teljesen fikció volt, és nincs tudományos alapja. Egyes tudósok például úgy vélik, hogy az opálra való ősi utalások valójában más drágakövekre, például az irisz achátra vonatkoztak.

Amikor 1850 után Ausztráliában opállelőhelyeket fedeztek fel, a drágakő megítélése ismét megváltozott. Az ország termeli ki a világ opálkészletének 95 százalékát. A Harry Potter-sorozatban az opál nyaklánc egy különleges és veszélyes tárgy, amely az ötödik könyvben, a Harry Potter és a Félvér Herceg kötetben jelenik meg. A nyakláncot a Borgin és Burkes boltban látjuk először, amely egy sötét varázstárgyakat árusító üzlet az Abszol úton. A tárgy híres arról, hogy átkozott, és halálos veszélyt jelent annak, aki megérinti.

Ezzel szemben van néhány tudományos tény, ami cáfolja a mítoszokat

• Egyáltalán nem igaz, hogy a a bőrünkből származó olaj segít megvédeni az opált. Sőt, ha az etióp opálra olajat vagy testápolót kenünk, az felszívódik a kőbe és elszínezi az opált. A szomorú hír, hogy ez a folyamat nagyon gyakran nem fordítható meg!
• Az opál hidegérzékenysége erősen eltúlzott, az ausztrál opálokat egy hétig a fagyasztóban lehet hagyni, és nem lesz bajuk. Ha azonban az opált a hideg és meleg közötti szélsőséges ingadozásoknak teszik ki, az repedést okozhat. Ami nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan az üveg ugyanazon körülmények között reagálna.
• A repedt kő nedvesítése átmenetileg elrejti a hibákat. De az ausztrál opál például nem porózus, ami azt jelenti, hogy semmi sem kerülhet a kőbe. Így, ha vizet adunk hozzá, az gyakorlatilag semmit sem csinál az opállal. Ez alól kivételt képez az etióp opál, amely hidrofán és felszívja a folyadékokat, de azért jobb, ha nem meríti az opált hosszú ideig vízbe.
• Az opálos víz gyakori használata azt eredményezi, hogy a durva opálon valójában egy fólia lesz, amely elrejti a színt. Az opál vágása és polírozása után annak fénye és színe sokkal észrevehetőbbé válik anélkül, hogy meg kellene nedvesíteni az opált.

Ahhoz, hogy azonosítsuk az opál fajtáját

az első dolog, amire szükségünk van egy 10-szeres nagyító, egy zseblámpára és egy kis víz. Az opálkezelések során a hidrofán opálok jelentik a legnagyobb gondot. Nézze meg drágakövét egy nagyítón keresztül áteresztő fényben! (A kövön átvilágító zseblámpa is jó). Ezután tegyen egy csepp vizet a kő felületére. Egy nem porózus opál nem nyeli el a cseppet, a hidrofán opál elnyeli.

Egy lenyűgöző kő, az „Aurora Australis” kék, zöld és piros harlekin mintát mutat. 180 karátos és ezzel az áhított, ritka mintával ennek az opálnak az értéke jelenleg az egyik legmagasabb a világon.