Az európai fák sűrűsége 1870 óta folyamatosan csökken.
A fák az éghajlatváltozás miatt gyorsabban fejlődnek, ami jó hírnek hangzik. Ez azt jelenti, hogy a fák több szén-dioxidot kötnek meg a légkörből és így kiiktatják a globális felmelegedés egyik legjelentősebb összetevőjét.
De lehet ez ennyire egyszerű?
A Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) egy csapata meglepő eredményre jutott, amikor a 150 éves kísérleti területekből származó famintákat elemezte.
Dr. Hans Pretzsch professzor által vezetett Erdőnövekedés és Terméshozam Tanszék csapata több száz famintát vizsgált meg és minden egyes évgyűrűt elemzett egy komoly technológiai eljárással, ami összesen 30 000 mintát jelentett. A LignoStation (fasűrűség-mérő rendszer) által biztosított technológia szíve egy nagyfrekvenciás szonda, amely század milliméterenként vizsgálja az egyes mintákat. Ezzel a géppel a faanyag fajsúlyát olyan pontossággal és felbontással tudják mérni, amely egészen a közelmúltig elképzelhetetlen volt.
A mintákat, amelyek közös európai fafajokból, például bükkökből, tölgyekből és több fenyőfajtából származnak, Európa legrégebbi kísérleti erdőterületéről vették.
„Részletesen tanulmányoztuk minden egyes telek és fa történelmét. Ez tette lehetővé, hogy kizárjuk annak lehetőségét, hogy arra az eredményre jussunk: az erdőt másként kezelik, mint száz évvel ezelőtt.” – nyilatkozta Dr. Pretzsch.
Az éghajlatváltozás könnyebbé teszi a fát
Az 1870-es évekből származó faminták és a maiak összehasonlításakor – a legújabb mérési technológia segítségével – a Weihenstephan Élettudományi Iskola csapata bizonyítani tudta, hogy az évente növekvő fák fokozatosan világosabbá váltak a megfigyelések kezdete óta. Ez 1900 óta akár 8-12 százalékot jelent. Ez idő alatt a közép-európai fák volumennövekedése 29-ről 100 százalékra gyorsult.
Vagyis annak ellenére, hogy napjainkban nagyobb mennyiségű fát termelnek, az jelenleg kevesebb anyagot tartalmaz, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Ám, az erre adott első magyarázat, ami eszünkbe jut, nem igaz. Dr. Peter Biber, a tanulmány társszerzője szerint vannak, akik azt feltételezik, hogy a gyorsabb növekedés is a megfigyelések eredménye. Egyes fafajok esetében valóban az a helyzet, hogy a szélesebb évgyűrűk általában könnyebb fát jelentenek, de ezért vették figyelembe ezt, és arra jutottak, hogy a faanyag sűrűségének csökkenése más tényezők miatt van.
Ehelyett Dr. Pretzsch és csapata az okokat az éghajlatváltozás okozta hosszú távú hőmérsékletnövekedésben és a vegetáció időszakának meghosszabbodásában látja. Mindezek mellett a mezőgazdaságból, a közlekedésből és az iparból származó nitrogén is szerepet kap.
A könnyebb fa kevésbé szilárd és alacsonyabb fűtőértékkel rendelkezik. Ez kulcsfontosságú számos területen történő alkalmazásához, a faépítéstől az energiatermelésig. A kevésbé tömör fa az élő fákban is növeli a káresetek kockázatát, ilyenek például a szél és a hó miatt bekövetkező törések.
A legfontosabb megállapítás gyakorlati és politikai szempontból az, hogy jelenleg az éghajlatot érintő kutatásokban a széndioxid-megkötését túlbecsülik, mert elavult faanyag-sűrűséggel számolnak.
No Comment