A világon egyedülálló adatokat gyűjtöttek be munkájuk során a Föld legmagasabb aktív vulkánján, a chilei-argentin határon fekvő, 6893 méter magas Ojos del Saladón dolgozó magyar kutatók, akik nemrég érkeztek vissza Magyarországra a különleges expedícióról.

A Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíció tagjainak célja az volt, hogy a korábban telepített műszerek és terepi vizsgálatok adatainak begyűjtésével olyan fontos információkhoz jusson, amelyek segítenek jobban megérteni a klímaváltozás következményeit, és különösen az extrém – rendkívül száraz és hideg – környezetek dinamikus átalakulásait. A kutatás vezetője Nagy Balázs geográfus, a csapat tagjai Heiling Zsolt terepi mérnök, Mari László geográfus és Nemerkényi Zsombor térképész voltak.

A szakértők két teljes évet átfogó hőmérsékleti adatsorhoz jutottak a legtöbb műszerből, egészen az Ojos del Salado csúcsáig. Minden adat olyan környezetből érkezett, ahonnan eddig egyáltalán nem léteztek adatszerű ismeretek az örökfagy, illetve a felszín alatti hőmérsékletváltozás sajátosságairól. Ezek az információk a hőmérséklet napi-évi járását, az olvadás-fagyás váltakozását, az olvadási időszakok hosszát, az aktív réteg viselkedését, az örökfagy helyzetét mutatják meg, de egyedülálló hosszú távú adataik vannak a felszíni kőzetek felmelegedéséről, a hőingadozás mértékéről és a hőmérsékleti szélsőségekről is – tájékoztattak az expedíció szervezői.

A helyszíni műszerek mindegyike még legalább négy évig folyamatosan mér. 

A kutatók bejutottak az Ojos del Salado délnyugati, 6500 méteren húzódó kráterébe, amelyet ismereteik szerint korábban nem vizsgáltak geográfusok. Az erőteljes vulkáni utóműködések szomszédságában nagy kiterjedésű vízjeget találtak a kráteraljzaton. Ez az eddig ismert legmagasabban fekvő földi tómedence. Az 5000 méter fölötti tavak és környezetük vizsgálata nagy fontosságú. Az expedíció tagjai tisztázták, hogy hol és milyen körülmények között képződhetnek itt hegyi állóvizek, mi a víz forrása, hogyan kapcsolódnak össze az állóvizek az örökfaggyal, hol jellemző a leghatékonyabb lefolyás, és mi jellemző ezeken a helyeken az aktív rétegre, valamint a jégjelenlétre. Megállapították, hogy még 6500 méteren is van lehetőség tó kialakulására. Az adatok kiértékelése és a hazahozott minták vizsgálata már elkezdődött az Eötvös Loránd Tudományegyetem több tanszékének bevonásával.

Az Ojos del Saladót először 2010 elején mászták meg magyarok. Akkor Nagy Balázs, Nemerkényi Zsombor, Bakai Ferenc és Garamszegi Tamás jutott fel a kráter szegélyén emelkedő sziklás főcsúcsra. A hegy száraz környezetben, hegyi sivatagok fölött magasodik, lábánál sós tavak, só- és kősivatagok húzódnak. A legközelebbi megbízható ivóvíznyerőhely 250 kilométer távolságban található. A tűzhányó nagy magassága és a rendkívül szélsőséges időjárás miatt sokáig kívül esett a részletes földtani és földrajzi vizsgálatokon. A legutóbbi, 700-1000 évvel ezelőtti kitöréséről is csak hozzávetőleges adatok születtek.