Száz évvel ezelőtt, 1923-ban érkezett az Amerikai Egyesült Államokba Eric Magnus Campbell Tigerstedt, finn feltaláló, hogy a korlátlan lehetőségek hazájában valóra váltsa álmait.

Az álmokat, amiknek beteljesedését Európában hol a háború, hol a hiperinfláció, hol a saját családja gátolta. Balszerencséjét azonban nem hagyta az Óvilágban, így hiába köthető hozzá 71 szabadalmi bejegyzés, neve lassan a feledés homályába vész. Pedig micsoda név! Keresztnevei kezdőbetűi EMC, amit ha kicsit kiegészítünk, megkapjuk Einstein híres képletét: E=mc². Véletlen? Az.

Elvadult zsenipalánta

Eric Magnus Campbell Tigerstedt 1887. augusztus 14-én született Finnországban, egy Urjala nevű kistelepülésen, gazdag, svéd származású, nemesi családban. Apja, Axel Fredrik Tigerstedt (1860-1926) geológus és dendrológus volt. Utóbbi a fákkal foglalkozó tudomány, így nem is meglepő, hogy a család Elimäkiben található rezidenciája körül hatalmas arborétum terül el. A ma már Kouvola városhoz tartozó Arboretum Mustila napjainkban Finnország egyik legjelentősebb arborétuma. Ebben a környezetben nevelkedett Eric, aki a család kilenc gyermeke közül másodikként látta meg a napvilágot.

A Tigerstedtek nyelvészektől az orvosokig rengeteg tudóst adtak a világnak, a kis Eric azonban nem jeleskedett tanulmányaiban. Habár sok dolog érdekelte, kifejezetten rosszul teljesített az iskolában. Kézügyessége viszont korán megmutatkozott, tájképeket és portrékat festett, sőt gobelin-képeket is alkotott. A művészi pályáról ellenben letett, amikor megismerkedett az elektronikával. Az 1900-as évek legelején az elektronika nem számított komoly tudománynak Finnországban, így Tigerstedt apuka csak morogva teljesítette fia kéréseit a külföldi szakkönyvek, valamint a szerszámok, drótok, egyéb anyagok beszerzésére. Habár családja csak bolondságnak tartotta Eric új hobbiját, anyagi gondjaik nem lévén, megvettek neki mindent, amire szüksége volt.

Eric minden mást hanyagolva, hatalmas erővel vetette bele magát a matematika és a fizika tanulmányozásába. 11 évesen egyszerű fényképezőgépet épített, majd villanymotort, akkumulátort rakott össze és egy szikratávírót is elkezdett fejleszteni. (Tiszta Mézga Aladár lehetett!) Otthoni karrierjét azonban egy lehallgató rendszer kiépítése törte félbe, amivel nem csak testvérei és a személyzet, hanem a szülei beszélgetését is figyelemmel kísérhette a saját szobájából. Csúnya veszekedés kerekedhetett a dologból, mert Eric 15 évesen otthagyta az anyagi biztonságot nyújtó szülői házat, kilépett az egyébként is csak nyűgöt jelentő iskolából és a fővárosba, Helsinkibe szökött.

Kezdeti szűkös körülményei gyorsan javultak, mert gépgyárakban, hajógyárban vállalt szerelői állást, s ügyességének köszönhetően gyorsan haladt felfelé a fizetési listán. Idővel egyedül is képes volt lakást bérelni, ahol folytathatta korábbi kísérleteit. A fővárosi telefonvonalak kiépítése erre az időre esett, így Eric érdeklődése is ebbe az irányba fordult. Hamarosan már egy telefonokkal foglalkozó cég megbecsült munkatársa lett. Ekkor jött az újabb törés az életében, amit szó szerint kell érteni. 18 éves volt már, amikor egy síelés alkalmával eltörte a bokáját. Kórházba került, ahol azonban a sebe elfertőződött, tuberkulózis baktérium jutott a szervezetébe. Kórházi számláit nem tudta fizetni, mert a balesete miatt a munkáját elvesztette. Kénytelen-kelletlen kibékült tehát az édesapjával, hazaköltözött gyógyulni a birtokra.

Gyengélkedése idején sem szakadt el azonban korábbi mániáitól. A megkezdett szikratávíróját tökéletesítette, annyira, hogy a segítségével fel tudta venni a kapcsolatot a Balti-tengeren állomásozó orosz hadihajókkal. (Szerintem MZ/X hívása kifizetődőbb lett volna.) Hamarosan meg is jelent náluk a titkosrendőrség és elkobozta a készüléket, Ericet pedig kémkedéssel vádolták meg. Tigerstedt apukának komolyan be kellett vetni minden, magas körökbe becsatornázott kapcsolatát, hogy ejtsék a vádat a fia ellen. Még korabeli orosz tudósokat is megkeresett ebben az ügyben, akik felszólaltak a hatóságnál a fiatal Tigerstedt védelmében.

A szikratávírós fiaskó után Eric röntgengépet rakott össze, mert zavarta, hogy lassan gyógyul a törése és a saját szemével akarta megnézni, mi is a helyzet a lábában. Ez a próbálkozása olyan jól sikerült, hogy rögtön két gépet is rendelt tőle egy Helsinkiben működő kórház.

A hangok világában

Nem kecsegtette a vidéki Finnország túl sok lehetőséggel Ericet, így, amint az egészsége megengedte, ismét világgá ment. Ezúttal békében vált el az apjától, s az ő segítségével Németországba utazott. Ott végre letette az érettségit és villamosmérnöki tanulmányokat folytatott. Bizonyítványaival a zsebében Berlinben céget alapított és a hangosfilm kifejlesztését tűzte ki célul maga elé. Kutatásait egy svéd nagykereskedő finanszírozta, aki a filmforgalmazásban látott volna fantáziát.

A némafilmeket akkoriban zongorajátékkal dobták fel, a drágább helyeken pedig egész zenekarokat alkalmaztak a hangulat megteremtésére. Valakikben felmerült az ötlet, hogy a színészek hangját gramofon tekercsekre felvegyék és a mozgóképpel együtt lejátsszák. Ez azonban nehézkes megoldásnak bizonyult, a hang elcsúszása komikus helyzeteket teremtett, ami például a drámai jeleneteknél nem igazán szerencsés.

Eric Tigerstedt ötlete az volt, hogy az adott filmszalagra próbálta rögzíteni a hangjeleket is, létrehozva a hangsávot, így azokat a képekkel együtt lehet lejátszani. Hosszas kísérletezés után megalkotta az általa fotomagnetofonnak nevezett szerkezetet. A megfelelő hangerősítés megoldása volt a következő feladat, ezért elektroncsövekkel kezdett el foglalkozni.

Szárnyaló fantáziájának bizonyítéka, hogy a hangosfilm melletti érvelése részeként még 1913-ban, egy levelében megjósolta a televíziók uralmát:

Eljön az idő, amikor az emberek otthonukban ülve követik a világ eseményeit egy olyan eszközzel, amit én elektronikus szemnek hívok. Amikor az emberek megszokják a hangosfilmet, hamarosan az elektronikus szemet is átveszik. Elektroftalmoszkópnak fogom hívni.

Miután a hangosítás problémáját is megoldotta, 1914. június 27-én beadta szabadalmi kérelmét az illetékes német hivatalba. A dátum azért fontos, mert másnap Szarajevóban merénylet áldozata lett Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, ezzel elindítva azt a folyamatot, ami az I. világháború kitöréséhez vezetett. Finnország akkoriban az Orosz Birodalom része volt, így Eric Tigerstedt orosz állampolgárnak számított, ezért mint ellenséget, Németország kiutasította. Három napot kapott arra, hogy távozzon, laboratóriumát, a benne lévő eszközökkel lefoglalták, szabadalmait érvénytelenítették.

Ezekben az években német, francia, olasz szakemberek is foglalkoztak több-kevesebb sikerrel a hangosfilm megteremtésével, hasonló gondolatok mentén, mint Eric Tigerstedt. Sokan szabadalmat is nyertek találmányaikra, az első hangosfilm azonban csak 1927-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. (Ennyi időre volt szükség, hogy az évek óta rendelkezésre álló új technológia legyőzze a már kiépült némafilmes ipart.)

Eric Tigerstedtnek évekkel később 6 millió márka kártérítést ítélt meg a német állam az elszenvedett anyagi kárért. Mire azonban a peches feltaláló a csekket kézhez vette, a hiperinfláció annyira tönkretette a német fizetőeszközt, hogy még egy ebédre sem futotta belőle.

Ismét fent, majd újra lent

Németországból Eric Tigerstedt rövid időre visszatért Finnországba, onnan Svédországba, majd Dániába költözött, ahol egy helyi cég alkalmazta fejlesztőként. Kidolgozott egy berendezést, amivel a repülőgépekben, egymás háta mögött ülő pilóták beszélhettek egymással. A készülékhez tartozott egy nagyon kicsi, fülbe helyezhető kapszula, amelyet hamarosan nagyothallók hallókészülékeiben is használni kezdtek. Tigerstedt szabadalmat kért Dániában egy zsebtelefonra is. A találmány egy hordozható telefonkészülék, amely összekötő vezeték segítségével a városszerte elterjedt telefonhálózat pontjaihoz csatlakozhat. Felmerült benne a vezeték nélküli kapcsolat lehetősége is a szikratávírók elvén, de eddigre őt is beszippantotta a világméretű hadakozás.

1918-ban hazatért Finnországba, hogy a fehérek oldalán részt vegyen a polgárháborúban. Nem tudni, mi indította erre az elhatározásra, de talán a hazaszeretet mellett a katonaság nyújtotta új kihívások is vonzották. A hadsereg ugyanis kiaknázta Tigerstedt lehallgatások terén szerzett tapasztalatait és hírszerzési feladatokkal bízták meg. A vörösök telefonbeszélgetéseinek követése nem jelentett nagy kihívást, de a rejtjelek megfejtése már megmozgatta a fantáziáját. A fehérek győzelme után azonban Eric visszatért Dániába, folytatni korábbi munkáját.

A munkán kívül talán a szerelem is közrejátszhatott ebben, hiszen 1919-ben Dániában feleségül vette Ingrid Linnea Ruin, finn festőnőt. Habár Tigerstedt is festett gyerek- és ifjú korában, ebben a kapcsolatban inkább az ellentétek vonzották egymást, mint a hasonlóságok. Amikor eloszlott a lila köd, sajnos válással végződött a kapcsolat, amit az sem gátolt meg, hogy a párnak 1921-ben kisfia született. A szakítás viharos lehetett, mert Eric Tigerstedt újra Finnországba utazott, dániai vagyonának jelentős részét otthagyva volt feleségének és fiának.

Amerikát látni és meghalni

Ennyi kudarc után Eric Tigerstedt úgy gondolta, hogy érdemes lenne Amerikában új életet kezdeni. Korábban is levelezésben állt Edisonnal, így az ő segítségével próbált 1923-tól az amerikai viszonyok között lavírozni. Vállalkozást alapított rádiók gyártására, ami rövid időn belül szépen fellendült. Nem elégedett meg azonban az egyszerű készülékek gyártásával és egy olyan berendezést szerkesztett, amivel a kódolt adásokat vissza lehetett alakítani. Vagyis a titkos beszélgetések lehallgatását tette így lehetővé. Mindez felkeltette a mexikói kormány figyelmét és rendeltek is pár darabot belőle.

A sikereket egy újabb baleset tette zárójelbe. 1924. április 20-án a Tigerstedtet szállító autó elé hirtelen bevágott egy másik gépkocsi. A sofőrnek sikerült az ütközést elkerülnie, de az árokba csapódtak és mindketten súlyosan megsérültek. Szárnyra kelt a pletyka, miszerint nem is baleset, hanem merénylet történt, amit az is táplált, hogy bár megtalálták a másik sofőrt, mégis a Tigerstedtet szállító vezetőt büntették meg.

Eric Tigerstedt hónapokig feküdt kórházban. A 18 éves kora óta benne lappangó tuberkulózis szétterjedt legyengült szervezetében. Gyógykezelését ezúttal is az idős édesapja fizette ki. Rövid időre sikerült elhagynia a kórházat, még dolgozott is egy keveset, de megtámadta a veséjét a betegség, ami miatt ismét visszakerült. Eric Tigerstedt napra pontosan egy évvel a balesete után, 1925. április 20-án, New Yorkban hunyt el. 37 éves volt.

Utolsó levelében, amit egyik öccsének írt, azzal köszönt el, hogy: „Szeresd apánkat!”