Élő mohával kezelne gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségeket egy magyar érdekeltségű kutatócsoport,

amely az Alzheimer-kór, valamint egyéb memóriazavarok és neuro-pszichiátriai betegségek molekuláris mechanizmusait vizsgálja. Kutatásuk célja, hogy a kórfolyamatok pontos megismerésével, azok befolyásolásával új terápiás utakat nyissanak meg a neuro-degeneratív betegségek kezelése terén. 

Az Alzheimer-kórra, a memória-zavarral és a magasabb agyi funkciók fokozatos leépülésével és végül teljes elvesztésével járó betegségre több mint egy évszázada nem tudtak kutatók ezrei hatékony terápiát találni.  Dr. Palotás András (Európa legjobb fiatal neurológusának tartott szegedi orvos) szerint ez nagy részben annak köszönhető, hogy a mai napig nem értik a betegség lényegét. Nem tudják pontosan, mi ellen is kellene gyógyszert kifejleszteni.

A kutató magyarázata szerint jelenleg az egyik legelfogadottabb nézet az amyloid-hipotézis, amely szerint egy azonos nevű kóros fehérjedarabka lerakódása okozza az idegsejtek pusztulását.

Bár kiderült, hogy ez a molekulalánc igen fontos funkciót tölt be a normális agyi működésben, ráadásul az ellene irányuló humán terápiás vizsgálatok az elmúlt évtizedekben mind csúnya kudarcba fulladtak. Az erős kutatói lobbi miatt még mindig az amyloidot hibáztatják az Alzheimer-kór kialakulásáért. Pedig több tanulmány számolt be arról, hogy az amyloid-kicsapódás nem a betegség oka, hanem az elbutulást kiváltó eddig ismeretlen folyamat következménye.

A jelenleg elérhető gyógyszerek csak tüneti kezelést nyújtanak.

Kicsit lelassítják a progressziót, de semmi esetre sem állítják meg a folyamatot. Visszafordítani pedig egyáltalán nem tudják. Ráadásul ezek a jelenleg is forgalomban levő törzskönyvezett szerek a betegek csak egy részében eredményesek. Emellett sok mellékhatással rendelkeznek és a demencia előrehaladásával elvesztik hatékonyságukat.

Ezért szükséges más irányból közelíteni a problémához. Ha az amyloid már lerakódott, akkor az idegsejtek sem tudnak megfelelően működni. Emellett az energiaellátásuk is sérül, aminek hatására a sejtek „éheznek”, majd elhalnak. Ha viszont a „koplaló” neuronokat alternatív úton el tudjuk látni a szükséges tápanyagokkal, akkor az amyloid vagy egyéb kóros anyagok jelenléte ellenére is életben tudjuk tartani azokat. Mindez kiemelten fontos, hiszen az agy nem képes a saját sejtjeit pótolni. A neuron-vesztés visszafordíthatatlan, és ha ez nagy területet érint, akkor idővel megjelennek a klinikai tünetek.

Az agy nem tud önmagának tápanyagot előállítani, ezért azt más forrásból (a test más részeiből) kell biztosítani. Ha azonban ezek a normális élettani folyamatok sérülnek, akkor sem helyből, sem máshonnét nem kapnak „üzem-anyagot” az idegsejtek. 

Ennek a problémának a megoldására a kutató évekkel ezelőtt egy „vakmerő ötlettel” állt elő,

amely abból ered, hogy cukrot, mely a neuronok egyetlen energiaforrása, a növények folyamatosan termelnek. E gondolatmenet alapján a több mint 15 éve szorosan és sikeresen együttműködő magyar-angol-amerikai-orosz-brazil kutatócsoport a biológiai modellezések során gyakran használt alacsony szintű mohákat együtt nevelt emberi sejtekkel.

„Meglepetésünkre nagyon is „jól kijöttek” egymással. Sőt egyebek mellett különböző hőmérsékleti, fény, tápanyag-ellátottsági viszonyokban is „vígan” életben maradtak bármiféle morfológiai vagy funkcionális elváltozás/károsodás nélkül” – meséli dr. Palotás András.

Hozzátéve, hogy genetikai módosításokkal rá tudják továbbá venni a mohákat, hogy kifejezetten milyen anyagot termeljen a neuronok (vagy éppen a test bármely szövete) számára. A növényi sejt, jelen esetben a moha, fény hatására folyamatosan és „önműködően” glükózt (és szükség esetén egyéb anyagokat is) termel. Ez a szervezet minden sejtje számára nélkülözhetetlen energiaforrás, mondhatni egy univerzális „üzemanyag”. 

Az alapkutatási eredmények alapján jelenleg rágcsálókon azt vizsgálják, hogy a bőr legfelső rétegei alá befecskendezve mennyire marad stabil a növény-állat kapcsolat. Illetve milyen hatékonyan tudnak ott is fotoszintetizálni a mohasejtek. 

A kutató magyarázata szerint az emberi lét eleve nagymértékben függ a velünk szorosan együtt élő baktériumoktól is.

Példaként említette, hogy a szervezet létfontosságú K-vitamint nem tud előállítani: azt kizárólag a bélben lévő mikroorganizmusok termelik a számunkra. Mint írta, a mikroorganizmusok egy bonyolult, de kiegyensúlyozott életközösséget alkotnak a szervezetünkben. Kedvező hatásuk során vitaminokat termelnek a számunkra, segítenek a táplálék lebontásában, részt vesznek az anyagcserénkben. Sőt még testünk védekező-mechanizmusaira és az immunrendszerünk fejlődésére is pozitív hatással vannak. Mindezeken túl bizonyos baktériumok számos bioaktív molekulát is termelnek, melyek közül néhány teljesen megegyezik az idegsejtek közötti kommunikáció során használt egyes közvetítőanyagokkal. 

Természetesen még hosszú út áll előttünk, hogy ebből valóban az emberiség javát szolgáló eljárást sikerüljön kidolgozni. De a biztató kezdeti eredmények ismeretében erre az elkövetkezendő években minden esély adott dr.  Palotás András szerint.

Ha beválik a módszer, akkor ez egy olyan felfedezés, amelyet továbbfejlesztve nemcsak gyógyíthatatlan idegrendszeri metabolikus betegségek kezelésére adhat teljesen új lehetőséget. De az egész emberiséget érintő kihívásokra is megoldást nyújthat.