A magyar gasztronómia egyik alapétele a pogácsa.

Tény, hogy Magyarországon ez a legismertebb sütemény. Házilag készítve az egyik legfinomabb étel, talán még azt is mondhatnánk, hogy a világon a legjobb. Alapvető gasztronómiai eleme bármilyen összejövetelnek. Alig lehet találkozni olyan emberrel, aki ne szeretné a pogácsákat. Rengeteg ízesítéssel elkészíthető, ezért mindenki megtalálja a számára legízletesebbet. Az édesszájúaknak édes pogi, akik pedig a sós dolgokért vannak oda azoknak számos sós pogácsa recept áll rendelkezésére.

A tökéletes uzsonna

A pogácsa nagymamáinknál mindig megtalálható uzsonna volt. A pékségekben és a cukrászdákban pedig, rengeteg fajta pogácsát vehetünk. Viszont egyik sem olyan, amilyet a nagyi csinál. Nem olyan ízes, illatos, nem annyira omlós, amilyennek lennie kellene. A szakemberek szerint, legnagyobb titok a jó pogácsához, hogy otthon kell sütni, és nem szabad belőle sajnálni az alapanyagot sem. Igaz, hogy több régi szakácskönyvön és a nagymama összes receptjén át kell rágni magunkat, hogy a tökéleteset el tudjuk készíteni. De a végén garantált a siker.

A legjobb magyar sós süteményt hívhatnánk a magyar őskenyérnek is

A név a latin focus (tűzhely) szó átvett, magyarosított alakjából képződött az olasz nyelvben. Eredetileg a pogácsa kelesztés nélkül készült, tűzön sült lepénykenyér volt. Olyasmi lehetett, mint a mesebeli hamuba sült pogácsa, amit a szegény ember legkisebb fia vagy a szerencsét próbáló herceg számára készített az édesanyja. Amit pedig tarisznyában vittek magukkal a hosszú vándorútra. Ez még ekkor egy kelesztetlen, lisztből, vízből, sóból gyúrt kenyérféleség volt és valóban hamuban és parázsban sült.

A hamuba sült pogácsa egy közismert meseelem

Szinte minden mesében találkozunk ezzel az elemmel. De kevesen tudják elképzelni, hogyan is nézhet ki ez a bizonyos hamuba sült pogácsa. Az anya által sütött kenyérféleség minősége , ami valóban hamuban sült és a szegény ember tarisznyájában lapult, amikor útra kelt szerencsét próbálni, több mesében is az anya szeretetének fokától függött. Sokszor találkozhatunk olyan mesével, amelyben a mostohagyereknek vagy a legkisebb gyermeknek csak korpából készítették és egy égetett, ehetetlen pogácsát adtak útravalóul. Mégis minden mese végén ők lettek a hősök.

A hamuba sült pogácsa név máshonnan is ismerősen csenghet. A diákok is ezt kapták útravalónak, amikor elhagyták az iskolát. Innen ered az a szokás, hogy a ballagók tarisznyájába is egy-egy pogácsát tesznek.

A legtöbb mesében, akinél hamuba sült pogácsa van mindig szerencsés, és a végén ő lesz a hős. Felmerülhet a kérdés, mégis mit tud ez a hamuba sült pogácsa.

Őszintén, a hamuba sült pogácsa mögött igazából semmilyen nagyobb titok nincsen. A hozzávalók és a mesei elem szerep miatt kimeríthetetlen energiájából éppen annyit ad át, amennyit képes a szereplő felvenni és hasznosítani. Ezt az élelmet fogyasztva és kínálva az útba kerülő segítőknek (például az állatoknak vagy a szegényeknek) a szereplők sikerrel támogatottan járhatják útjukat a meséjükben.