Az elmúlt néhány évtizedben az öngyilkosságok globális aránya mintegy 30%-kal csökkent.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb becslései szerint az öngyilkosságok közel 80%-a alacsony és közepes jövedelmű országokban jelentkezik. Ott, ahol a világ lakosságának nagy része él. Míg az öngyilkosságok száma világszerte csökken, egyes országokban, például Zimbabwéban, Jamaicában, Dél-Koreában és Kamerunban nő. Bár a világban sokan úgy érzik, hogy az összeomlás felé tartunk, érdemes örömmel fogadni ezt a csökkenő tendenciát. Elgondolkodtató és tanulságokat vonhatunk le belőle. Például a második világháború utáni Nagy-Britanniában rekordméretűre nőtt az öngyilkosságok száma és nyugtalanító tendenciát mutattak az adatok. Megugrott az öngyilkosságok száma, és közvetlenül a háború után az 1960-as évek elejéig folyamatosan nőtt az öngyilkosságok száma. 1963-ban azonban ez a tendencia megmagyarázhatatlan módon megfordult. Anglia öngyilkossági rátája ereszkedő görbét mutatott.
Az akkori szakértők értetlenül álltak a csökkenés előtt és annak valódi oka nagyon érdekes is volt. A 20. század első felében Nagy-Britanniában szinte minden lakás fűtése és a főzés is széntüzelőanyaggal történt, amely nagy mennyiségű szén-monoxid-tartalmú gázkeveréket bocsátott ki. Ennek eredményeként a gáztűzhelyek szén-monoxid belélegzésével történő mérgezés vált a leggyakoribb öngyilkossági módszerré. Az 1950-es években új módszert dolgoztak ki a szén-monoxidot alig tartalmazó gáz alacsony költséggel történő előállítására. Így et voilà az Egyesült Királyságban a háztartási gázmérgezéssel elkövetett öngyilkosságok száma gyorsan csökkenni kezdett. Ezzel együtt az országos öngyilkossági ráta is csökkent. 1963 és 1970 között 25%-kal, majd 1975-re gyakorlatilag megszűntek a gázmérgezés miatti öngyilkosság.
Hogyan lehet az öngyilkosságot kiváltó okok egyikének eltávolítása ilyen széles körű hatással a mindennapi életre?
Egyre többeknek vált világossá, hogy az úgynevezett „öngyilkosság eszközeinek korlátozása” az, ami megnehezíti az élet befejezéséhez szükséges módszerek megtalálását. A korlátozás pedig valóban óriási hatással van az egész öngyilkossági rátájára. Az öngyilkosságok aránya lassan, de folyamatosan csökkent az elmúlt három évtizedben. 2000 és 2016 között a világ öngyilkossági rátája körülbelül 33%-kal csökkent.
Így legalább némi vigaszt találhatunk abban, hogy az emberiség egyre sikeresebben előzi meg az öngyilkosságot. Ezekhez a tendenciákhoz nagyban hozzájárul az a tény, hogy a világ két legnépesebb országában is csökken az öngyilkosságok száma. 1990 és 2016 között Indiában 15%-kal, Kínában pedig több mint 60%-kal csökkent az öngyilkosságok száma. Kína gyors gazdasági növekedése a vidéki területekről a városokba vándorlók számának drámai növekedéséhez vezetett. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság kezdett stabilizálódni, és csökkent a peszticidekhez való hozzáférés. Az alacsony jövedelmű országokban, különösen a vidéki területeken a fiatal nők öngyilkosságának leggyakoribb módja a növényvédő szerek voltak.
Számos más ázsiai ország is elképesztő eredményeket ért el a rendkívül mérgező növényvédő szerek használatának betiltásával vagy korlátozásával. Srí Lanka, ahol 1995-ben a világ legmagasabb öngyilkossági arányát láthattuk, 1995-ben betiltotta a veszélyes növényvédő szerek használatát, aminek eredményeként 70%-kal csökkent a nemzet öngyilkossági rátája. De a világ más részein is jelentősen csökkent az öngyilkosságok aránya a számos korlátozó intézkedés miatt, mint például a sokemeletes épületekbe való bejutás korlátozása, a fegyvertartási törvények betartatása és a kábítószer-csomagok miniatürizálása.
Az eszközkorlátozás hatékonyságát alátámasztó egyik ok, hogy a legtöbb öngyilkosság spontán cselekedet.
Csak körülbelül öt perc telik el a cselekvésig attól az időponttól kezdve, amikor valaki késztetést érez az öngyilkosságra. Régóta tartják űgy, hogy az emberek a depresszióval vívott hosszú és fájdalmas küzdelem után választják az öngyilkosságot. De legtöbbször nem így van. Bár a mentális betegség erősen befolyásolja az öngyilkossági hajlamot, nagyon kevés mentális betegségben szenvedő ember kísérel meg öngyilkosságot. Azáltal, hogy nehezebben elérhetővé teszik az öngyilkossághoz szükséges eszközöket, időt lehet nyerni a késztetés lecsillapítására.
Az öngyilkosság számai nem egyenletesen oszlanak meg a világ régióiban.
Az Egyesült Államok volt az egyik magas jövedelmű ország, ahol különösen szembetűnő volt a globális csökkenő tendencia megfordítása. Az öngyilkosságok aránya az Egyesült Államokban az 1990-es években tovább csökkent, de a 21. században ismét emelkedni kezdett. 2000 és 2018 között az Egyesült Államok öngyilkossági rátája 35%-os ugrást mutatott. (Az öngyilkosság a második vezető halálok a 10-14 és 20-35 éves fiatalok körében az Egyesült Államokban.) Aminek legalább a felét a fegyverekhez való könnyű hozzáférés hibája.
Az Egyesült Államokban az összes fegyveres haláleset több mint felét az öngyilkosság jelenti. Csak 2021-ben a több mint 48 000 dokumentált öngyilkosságból több mint 26 000 történt fegyverrel. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy az öngyilkosságok aránya lényegesen magasabb azokban az államokban, ahol a háztartások nagyobb százalékban rendelkeznek fegyverrel. Brazíliában, ahol 2003-ban lőfegyver-ellenőrzési törvényt léptettek életbe, amely illegálissá tette a nem regisztrált lőfegyverek viselését vagy birtoklását, illetve 25 évre vagy annál idősebbre emelte a fegyvervásárlás törvényes korhatárát, és szigorú személyazonosság-ellenőrzést írt elő a fegyverrel elkövetett öngyilkosságok száma 27%-kal csökkent.
Miért van az emberekben öngyilkossági késztetés?
Egyes kutatók ezért azzal érvelnek, hogy az öngyilkosságot társadalmi igazságossági kérdésként kell kezelni, nem csupán pszichológiai tulajdonságként. Ha Kína példáját nézzük, azt láthatjuk, hogy a gazdasági stabilitás jelentős hatással volt az öngyilkossági ráták csökkenésére. Szoros kapcsolat van az öngyilkosság és a munkanélküliség, valamint az olyan gazdasági válságok között, mint a 2008-as globális pénzügyi válság.
Gonzalo Martinez-Ares, a Harvard Egyetem pszichiátere és epidemiológusa szerint az olyan szociális biztonsági hálók kiépítése, mint az univerzális alapjövedelem és az egészségügyi szolgáltatások, segíthetnek csökkenteni az öngyilkosságok arányát. Egy 2022-ben közzétett tanulmány megállapította, hogy Brazíliában, ahol az alacsony jövedelmű családokat célzó készpénz-átutalásokat hajtottak végre, az öngyilkossági ráta a címzettek körében 56%-kal alacsonyabb volt, mint azoknál, akik nem.
Bár több férfi hal meg öngyilkosság következtében, a nők azok, akik végrehajtják a legtöbb nem végzetes következményekkel járó cselekményt. A nők gyakran önkárosító vagy öngyilkossági kísérletet végeznek. Ennek az az oka, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel választanak egy biztos utat a halálhoz. Ezt a jelenséget az öngyilkosság nemi paradoxonának nevezik. Az önkárosítás előfordulása pedig rohamosan emelkedik, különösen a fiatal nők és lányok körében. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai (SDG) azt a célt tűzték ki, hogy 2015 és 2030 között harmadára csökkentsék az öngyilkosság miatti halálozások számát.
Magyarországon is érvényesül a csökkenő tendencia. Az 1980-as évek elején volt a legmagasabb az elkövetések száma. Az UNICEF Magyarország mégis megkongatta a vészharangot, mert a mentális egészséggel összefüggő problémák fele 14 éves korig, háromnegyede pedig a 20-as évek közepéig elkezdődik, de nincs elég segítő szakember.
Felhasznált irodalom
No Comment