Olvasási idő: 12 perc

Ha a perbeszéd – mint fogalom – szóba kerül, akkor a legtöbb embernek, az amerikai filmek ügyvédi szónoklatai, az esküdtek jutnak az eszébe.

Nincs ebben nagy kivetnivaló, hiszen a bírósági tárgyalások, a perbeszéd retorikai, dramaturgiai lehetőségeit már a színház is felfedezte évszázadokkal ezelőtt. Gondoljunk csak Shakespeare A velencei kalmár színművére!

De azért tisztázzuk! Egy jogi procedúra végén, az ítélet előtt az ügyész és a védő utoljára összefoglalja, mit tart fontosnak az ügyben. Ezt hívjuk perbeszédnek. Az ügyészi perbeszéd a vádbeszéd, az ügyvédi a védőbeszéd. Bár a retorikai szakirodalom a perbeszédet általában törvényszéki szónoklatként emlegeti, ma már a hagyományos szónoki beszéd lehetőségei és erényei is háttérbe szorultak. Egyesek szerint felgyorsult világunk nem támogatja a szép ívű, magas röptű, nyilvánosság előtt tartott beszédeket. Mások szerint, aki nem ért hozzá ezzel akarja helyettesíteni az érdemi tartalmakat. Régebbi korokban akár irodalmi alkotás is lehetett egy jó perbeszéd és talán még mai is sorsok múlhatnak rajta. Főleg akkor, ha valaki ezen a területen versenyzésre adja a fejét.

Perbeszédversenyek pedig szép számmal akadnak hazánkban, Európában és a világ minden táján is.

Az egyik ilyen a Monroe E. Price Media Law Moot Court Competition, amit azért hoztak létre, hogy felkeltsék a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos kérdéseket szabályozó nemzetközi jog iránti érdeklődést. A világhírű Monroe E. Price médiakutatóról elnevezett médiajogi perbeszédmondó versenyt az Oxfordi Egyetem 17. alkalommal szervezte meg. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara pedig kilencedik alkalommal vesz rajta részt.

Dr. Gosztonyi Gergely az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának habilitált egyetemi docense, több éve a verseny felkészítő oktatója. Szerinte a joghallgatók oktatásában kiemelt szerepet játszanak a szóbeli, retorikai, érvelési képességek és ezek fejlesztése. Így az egyik legjobb gyakorlóterep a perbeszédmondó verseny. Vannak a Grand Slam versenyek, amelyekre a világ minden tájáról lehet jelentkezni (például Jessup Moot Court, Willem C. Vis International Commercial Arbitration Moot Court, International Criminal Court Moot vagy a Monroe E. Price médiajogi verseny). De vannak regionálisak és lokálisak is, mint a Concours Habeas Corpus vagy a Manfred Lachs űrjogi verseny. Oxford és Cambridge között sem csak evezős, hanem speciális perbeszédmondó verseny is van.

A Monroe E. Price Media Law Moot Court Competition iránt évről évre egyre nagyobb az érdeklődés a diákok részéről, így a válogatófordulókon a konkurencia is mindig egyre nő. 2020-ban világszinten hatodik, 2023-ban hetedik lett az ELTE csapata.

A verseny egy-egy fordulójában 3 fős a zsűri, akik a szakterületükön elismert jogászok, egyetemi oktatók, korábbi perbeszédversenyen résztvevő versenyzők és gyakorló szakemberek. Például az idei európai válogatófordulóján a döntő zsűrijében az Indiai Legfelsőbb Bíróság egyik tagja, az Európai Emberi Jogi Bíróság montenegrói tagja és egy francia ügyvéd ültek.

A verseny menete röviden a következőkben foglalható össze:

• Minden év nyarán az Oxfordi Egyetem kiad egy fiktív ügyet (az idei ide kattintva érhető el), amit a csapatoknak fel kell dolgozniuk.
• Minden csapatnak alperesi és felperesi oldalon is el kell készíteni 1-1 beadványt (ezek nagyjából 70-80 oldalas angol nyelvű jogi szövegek). Ez az írásbeli forduló.
• A szóbeli fordulóban először csoportkör, azután a helyosztók vannak. Egy mérkőzés nagyjából 2 órás, mindkét csapatnak 45-45 perc áll a rendelkezésre. Ez az idő – bizonyos szabályok betartása mellett – szabadon osztható fel.
• A három tagból álló nemzetközi bírói testület szabadon kérdezhet az éppen beszédet mondóktól. Ez azt jelenti, hogy az idő nem áll meg. Azaz folyamatosan aktívan kell használni a szöveget, és folyamatában is módosítani kell azt, hogy mi hangozhat el.

A fentiek alapján, a versenyen elérhető jó teljesítmény tekintetében, Dr. Gosztonyi Gergely egy kicsit engedékenyebb, mint Thomas Alva Edison.

„Ahogy az élet minden területén, itt is befolyásoló tényező a sorsolás és a szerencse, de 90 százalék a kemény munka, a felkészülés, és csak 10 százalék a szerencse. A lebonyolításnak köszönhetően pusztán csak szerencsével biztosan nem érnek el a versenyzők kiváló eredményeket. Az írásbeli leadása után csak a legjobbak kapnak lehetőséget a regionális fordulókon való részvételre, majd ott is csak a legjobbak juthatnak be az oxfordi világdöntőre.”

A 2023/2024-es tanévben kilencedik alkalommal mérettette meg magát az ELTE ÁJK csapata: Darcsi Barbara, Kovács Ábel Bulcsú, Nagy Vanda és Németh Viktor.

Ők négyen indulhattak az európai regionális válogatón, amelynek a Párizsi Egyetem volt a házigazdája. Innen a résztvevők egy arany- és egy bronzéremmel, illetve tapasztalatokkal és élményekkel gazdagabban tértek haza.

Azt nehéz meghatározni, hogy mennyit kell egy ilyen versenyre készülni – mondja Kovács Ábel Bulcsú ötödéves jogászhallgató –, mert a tavalyi évi szeptemberi kiválasztás után rögtön belevetettük magunkat a munkába. El kellett mélyülnünk a szólásszabadság szakirodalmában, az esetjogban, hogy jobban lássuk, értsük az ügyet. Hogy kialakuljon, mit és hogyan érdemes érvelni. Október közepétől december közepéig írtuk a két angol nyelvű beadványt, ami időnként heti 20-30 órát is igénybe vett. Az utolsó hetekben szinte csak ezzel foglalkoztunk. A szóbeli készülés még ennél is intenzívebb volt, szabadidőnkben általában gyakoroltunk, kérdezgettük egymást, finomítottuk a beszédet. De szerintem, minél több időt tud beletenni az ember, annál jobb lesz.

Ezzel én is egyetértek. Én például szorgalmi időszakban átlagosan napi három, vizsgaidőszakban napi nyolc órát foglalkoztam a versennyel – teszi hozzá Nagy Vanda negyedéves jogászhallgató. Az ember akkor tudja kihozni magából a legtöbbet, ha végig prioritásként kezeli a felkészülést. Nem csupán önmaga, hanem a csapattársai miatt is, hiszen ez egy közös út, egy közös munka.

Mert a felkészülési fázisban történik a legtöbb jogi kutatómunka, illetve közös gondolkodás, ötletelés – erősíti meg Darcsi Barbara ötödéves jogászhallgató. Bár a perbeszédét alapvetően mindenki egyénileg írta meg és csinosítgatta hétről hétre, rengeteg közös szóbeli gyakorlásunk is volt, körülbelül hetente 3-4 alkalom.

Ráadásul egy keresettel vagy egy perbeszéddel sosem lehet teljesen kész lenni, mindig lehet rajta mit fejleszteni – egészíti ki az elhangzottakat Németh Viktor harmadéves jogászhallgató. A mi csapatunk mind a keresetírás, mind a szóbeli forduló során napi rendszerességgel, akár több órát is belefektetett a versenybe. Ez most a továbbjutáshoz elég volt, de Oxfordhoz még ennél is többre lesz szükség.

A szabályok értelmében 2-6 fő közötti egy csapat létszáma.

Így Dr. Gosztonyi Gergelynek, az évről évre egyre nagyobb jelentkezői létszám és érdeklődés mellett, nem okoz gondot a csapatösszeállítás. Már csak azért sem, mert a válogatás során mindig segítenek a korábbi csapattagok is. A perbeszédverseny ugyanis nem csupán az adott évi versenyről szól, hanem a közösségről is, aminek a hallgatók a részévé válhatnak. Vajon mi motivál egy felkészítőtanárt és egy jelentkező diákot?

Kilenc éve egy hallgatóm jött oda hozzám, hogy találta ezt a versenyt és szívesen elindulnának néhány barátjával. Mivel tudta, hogy én ezzel a területtel foglalkozom, segítséget kért a felkészülésben. Így indult, azóta ő már hamarosan végez a PhD dolgozatával, engem meg beszippantott ez a világ – árulja el Dr. Gosztonyi Gergely. Emellett hiszek abban, hogy nem csupán egy adott évben történő jó teljesítésre és szereplésre készítünk fel egy csapatot, hanem a jövő vezetői rétegét is képezzük. Fontos, hogy az egyik kiemelkedő jelentőségű alapjognak, a szólásszabadságnak Kelet-Európában és Magyarországon is legyenek olyan művelői, akik ismerik azt, hogy mi történik ezen a területen a nagyvilágban.

Nagy Vandát egy barátnője bátorította, aki korábban már többször benne volt a csapatban. „Amellett, hogy érdekelnek az emberi jogok, szerettem volna olyan készségeket fejleszteni, amivel később jogászként hatékonyabban tudok segíteni másoknak a munkám során. Most elmondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Egy nagy, szeretetteljes család részévé válhattam és a verseny, illetve a felkészülés elképesztő mértékben formálta a személyiségem, a kapcsolataim, fejlesztett emberileg és szakmailag is.”

Darcsi Barbara úgy gondolta, hogy az egyetem utolsó évére egy igazi kihívást állít maga elé, erre pedig a legremekebb alkalom egy nemzetközi perbeszédverseny. „Azért a Monroe E. Price nemzetközi médiajogi versenyre esett a választásom, mert ezen a versenyen mindig aktuális témákkal foglalkozunk. Kicsit olyan érzése van az embernek, például az idei esetet is olvasva, hogy ez akár holnap meg is történhetne. Rendkívül izgalmasnak találom, hogy a technológiai fejlődés új vívmányai által támasztott jogi kihívásokkal foglalkozhatunk, méghozzá emberi jogi oldalról. Egy percig sem bántam meg, hogy jelentkeztem a versenyre. Nagyon élveztem a felkészülés minden pillanatát, és emellett a későbbi karrierem szempontjából is elengedhetetlen tapasztalatokra tettem szert.”

Kovács Ábel Bulcsú egyszerűen csak úgy érezte, hogy ötödéves joghallgatóként belevághatna valami teljesen új dologba. „Ezidáig úgy nézett ki, hogy egy teljesen átlagos joghallgatóként tavasszal záróvizsgázom. Nem voltam sem szakkolis, nem TDK-ztam, igazából semmilyen plusz tevékenységet nem csináltam egyetem mellett (a munkát leszámítva). Úgy éreztem, hogy az utolsó féléveimben belevághatnék valami teljesen újba. Egyáltalán nem bántam meg! Minden moot court eszméletlen sok készséget fejleszt. Egyetlen egy ügyön dolgozunk hónapokig – ennyi idő a való életben soha nem lesz egy ügyre. Angolul írunk kereseteket, nemzetközi emberi jogi bíróságok és szervezetek esetjogát bányásszuk, elemezzük. Az egyetemi oktatástól merőben eltérő gyakorlati skilleket, nagyon magas szintű precizitást és munkamorált sajátítunk el, amely biztosan végigkísér minket egész életünkön. Végül, de nem utolsó sorban tartunk egy perbeszédet a szakterület legelismertebb tekintélyei előtt, érvelünk, gondolkodunk, tanulunk, és még jól is érezzük magunkat. Minden előzetes elvárásomat felülmúlja ez a verseny!

Németh Viktor sem kertel: „Mindig is közjogi érdeklődésű voltam, érdekelt az alapjogok érvényesülése a jogrendszerben, evidensnek tartottam, hogy harmadéves koromban megpróbálom a Price-t. Most már látom, nagyon megérte, rengeteget tudtam az élet minden területén fejlődni, aminek köszönhetően jobb jogásszá válhatok a szakmai pályafutáson során. És a java még csak most jön, mert folytatni kell a felkészülést Oxfordra.”

A Monroe E. Price Media Law Moot Court Competition híres arról, hogy életközeli, életszerű és mindig nagyon aktuális kérdésekből áll a jogeset.

Idén a mesterséges intelligencia, egy influenszer és a terrorizmus volt a téma, de voltak már terítéken olyan témák is, mint a képmás felhasználása a közösségi médiában, egy poszt miatti egyetemi oktatói pályafutás megtörése vagy deepfake technikával hamisított képek. Az idei, mind a kérelmezők (Una és OneAI), mind az ellenoldal (Cero – fiktív állam) részéről feldolgozandó jogesetben Una, egy híres közösségi média influenszer posztjainak előállításához felhasználókat utánzó, közösségi média posztokat generáló mesterséges intelligencia-vezérelt szoftvert (run-my-social-media) használt. Az egyik, szoftver által generált posztjában szolidaritását fejezte ki a szomszédos államban zajló polgárháború lázadó csoportjával. Az állam elítélte Unát és a szoftvert fejlesztő céget (OneAI) terrorizmus dicsőítéséért. Unát egy év felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélték, valamint egy hónapra eltiltották bármely közösségi média használatától. OneAI-nak pedig pénzbüntetés terhe mellett a szoftver működését is fel kellett függesztenie egy hónapra. Az esetben a terrorizmus, a mesterséges intelligencia szabályozásának kérdései, a szólásszabadsághoz és az információk terjesztéséhez való jog is felmerül.

Az európai regionális fordulóra több mint harminc csapat adott le írásbeli keresetet, közülük csak a legjobb tizenkettő kapta meg a lehetőséget, hogy személyesen is előadhassa keresetét Párizsban. A perbeszédek előadására 45-45 perc állt a csapatok rendelkezésre. Az ezekben foglalt érvekre támaszkodva kellett meggyőzni a háromtagú nemzetközi bírói testületet, akik szabadon kérdezhettek az éppen beszédet mondóktól. A verseny alapja a nagy nemzetközi emberi jogi bíróságok (Európa, Amerika, Afrika) teljes joganyaga, de ezen kívül használni kell a nemzeti szabályozásokat és bírósági ítéleteket, illetve a szakpolitikai dokumentumokat is.

Kovács Ábel Bulcsú szerint az idei jogeset nagymértékben reflektált a jelenleg zajló legfőbb politikai és társadalmi történésekre, értve ezalatt a háborúkat, a terrorizmust, a mesterséges intelligenciát és a közösségi médiás tartalomgyártást, ezért nagyon testközeli volt az ügy. „Én az elnyomott egyént képviseltem az állammal szemben, amely ránézésre a legkellemesebb pozíció, de az ügy ennél sokkal bonyolultabb volt. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a „társadalom éber őreként tevékenykedő emberi jogvédő” ideát, amelyet felépítettem Una köré, minden helyzetben fenntartsam. Ez nem mindig volt könnyű, de ez adta az érdekességét is.”

Az idei jogesetet én is a valaha volt egyik legérdekesebbnek tartom – veszi át a szót Nagy Vanda. Érdekes módon annak ellenére, hogy először megvetettem az állam álláspontját, a versenyen végül amellett érveltem. Találtam egy olyan meggyőződést ezen az oldalon, az állam nemzetbiztonságának védelmét a terrorizmussal szemben, ami segít nekem abban az álláspontban hinni, amit képviselek. Így lehet hitelesen érvelni.

Engem azonnal megfogott, hogy a mesterséges intelligencia által generált tartalmakkal foglalkozik a jogeset. Úgy érzem – egészíti ki társait Darcsi Barbara –, hogy éppen ennek a korszaknak a küszöbén állunk, és fontos arról gondolkodnunk, hogyan tudjuk jogilag szabályozni az ilyen helyzeteket. Nagy kihívás és egyben élvezet olyan kérdéseken gondolkodni, hogy ki a felelős a mesterséges intelligencia által automatikusan generált és közzétett tartalmakért, illetve, hogy egyáltalán megilleti-e a véleménynyilvánítás szabadságának védelme az ilyen tartalmakat?

Az is érdekes – csatlakozik a gondolatmenethez Németh Viktor –, hogy az esetben érintett témákat nehezen lehetett a klasszikus jogi szabályozás segítségével megfogni. Témaként megjelent a klasszikus influenszeri lét és a nemzetbiztonság is, amelyek általában nem szoktak egy jogesetben szerepelni. Ezen jogi rezsimek komplex alkalmazása valóban jelentős kihívásnak bizonyult. De, ahogy az eredményekből is látszik, ezt viszonylag szépen abszolváltuk.

A verseny során a csapatból 4-en beszélhetnek, 2-2 az alperesi és a felperesi oldalon.

A 2024. január 31. és február 2. között lezajlott párizsi fordulóban, a Group Stage során, kétszer felperesi, egyszer alperesi oldalon versenyzett a magyar négyfős csapat. A csoportmérkőzések során a University of Oxford (United Kingdom) csapatát 9-0-ra, a University of Dublin (Ireland) csapatát ugyancsak 9-0-ra győzték le, ám a kijevi Taras Shevchenko National University (Ukraine) csapatától 5-4-es vereséget szenvedtek, így a bronzérmet hozták el. (A döntőben a University of Cambridge szerezte meg az első helyet, míg a második a University of Vienna lett.)

Ha négynél több fős a csapat, akkor van olyan, aki úgynevezett of-counsel szerepet tölt be, azaz a mérkőzés során ő irányítja az adott csapatot. Olyan, mint a felkészítő oktató meghosszabbított keze, ugyanis a mérkőzés során a felkészítő oktatónak semmilyen kommunikációban nem szabad már részt vennie.

Plusz hozzátenném – jelzi Darcsi Barbara –, hogy a verseny anonim módon zajlik, így sem az írásbeli keresetek, sem a szóbeli perbeszédek pontozásakor nem ismerik a bírák a csapattagok nemzetiségét. A leadott írásbeli kereseteinkre kapott összpontszám alapján csapatunk kapta idén a legjobb írásbeli keresetek díjat az európai regionális fordulón, amire nagyon büszkék vagyunk. A pontszámok alapján fejlesztendő területként emelném ki az előadásmódot a szóbeli perbeszédeknél, amelyeket lassabban, követhetőbben kell prezentálnunk a kapott visszajelzések alapján. Úgy tűnik viszont, hogy erősek vagyunk a jogi kutatómunkában, mert az írásbeli keresetünk és a szóbeli perbeszédeink is erősen alá voltak támasztva a releváns esetjog feldolgozásával.

Én alperesként, Cero állam képviseletében vettem részt a csapatban – fűzi tovább a szót Németh Viktor. Az én feladatom volt védeni az államot a OneAI nevű céggel szemben, amely a mesterséges intelligencia által vezérelt szoftverjén keresztül létrehozta azt a közösségi médiaposztot, melyből az egész jogi eljárás végül elindult.

Én is az alperesi oldalon, az állam oldalán vagyok az egyik jogi előadó, a felperesi oldalon pedig az of counsel, aki írásban segíti a két előadó versenyzőt – folytatja Nagy Vanda. A jogesetek és hivatkozások gyűjtésével tudtam talán leginkább segíteni a csapat munkáját. Ezen kívül én vagyok az OCP, vagyis az official contact person, azaz a szervezőkkel csak én léphetek kapcsolatba. A perbeszédverseny hasonlít egy színházi előadáshoz. Az adott versenyszituáció éppen annyira szól a bíróról, mint rólam, ha nem még jobban. Ő az, akit meg kell győznöm, ezért elengedhetetlen, hogy ő is élvezze és értékelje az előadásom.

A keresetekre kapott pontok többségét mindig megkaptuk – összegzi Kovács Ábel Bulcsú. A szóbeli előadások értékelésénél kiemelték minden meccsen a strukturáltságot, az ügy releváns tényei és a használt joganyag, esetjog nagyon magas szintű ismeretét. Amiben a legtöbbet kell fejlődnünk az az érvelés minősége és az előadásmód: sokkal jobban kell vezetnünk a bírák figyelmét. Inkább kevesebbet kell mondanunk, de azt annál érthetőbben és pontosabban.

Az ELTE csapata aranyérmet szerzett a legjobb írásbeli keresetek versenyében.

A csapatok, egyéni teljesítmények értékelésekor a bírói panel, azaz a zsűri alapvetően a jogi tudást vizsgálja. De emellett pontozzák, mennyire sikerült összekötni a jogi tudást az adott fiktív üggyel, mennyire logikus az érvelés felépítése, mennyire együttműködő a zsűrivel az éppen érvelő hallgató. De ugyanúgy értékelik, hogy milyen az előadásmód, a retorika. Dr. Gosztonyi Gergely szerint mindezek alapvető képességek, amelyekkel minden joghallgatónak rendelkeznie kellene. „Ha most hirtelen fel kellene idézni a versenyek történetéből egy számomra kedves pillanatot, akkor bármennyire furcsa, de egy vereség ugrik be. Egy mérkőzésen összesen 900 pontot osztanak szét egy bonyolult mechanizmus alapján, és a világdöntőben abban az évben a legjobb nyolc közé jutásért a legjobb indiai egyetemmel versenyeztünk. A két csapat között mindössze 4 pont különbség volt a 900-ból. Bár kikaptunk, de maga a mérkőzés hihetetlen jó élmény volt. Mert a csapattagok is megérezték, megtanulták, hogy semmivel nem vagyunk rosszabbak a világ legjobb egyetemein tanuló diákoknál.”

Azért azt hozzátenném – mondja Nagy Vanda –, hogy egy ilyen versenyen az egyéni felkészülés mellett a teljesítményünk nagy mértékben függ a felkészítéstől. Csak úgy tudunk fejlődni, ha évről évre felhasználjuk az előző évek tapasztalatait. Az aktuális csapat által összegyűjtött érvek a kollektív tudás részét képezik. Az előző évek versenyzői segítettek minket azzal is, hogy külön gyakoroltak velünk. Én például introvertált vagyok, mégis meg kellett tanulnom kiállni az emberek elé és meggyőzően beszélni, amit egyre jobban élvezek. A folyékony angol nyelvtudás is nagyon hasznos, bár ebben is főként a felkészülés során fejlődtünk nagy mértékben. A csapatmunkához elengedhetetlen a rugalmasság, a másik ötletére való nyitottság, a folyamatos kommunikáció és megbízhatóság. A kutatómunkához pedig szorgalom és kitartás kell. Akkor tudunk igazán önmagunk lenni és hatékonyan együtt dolgozni, ha azt érezzük, hogy szeretjük egymást és mi is szeretve vagyunk. Egy ilyen légkör kialakításához egy olyan mentor adja az alapot, aki ezzel az építő és támogató hozzáállással van irányunkban. A mi coachaink ilyenek voltak, mindannyian éreztették velünk, hogy számíthatunk rájuk.

Számomra nagyon inspiráló volt olyan emberekkel együtt dolgozni, akik mindvégig kellemes hangulatot teremtettek, nem helyeztek minket teljesítménykényszer alá és konstruktív kritikákkal segítették elő a fejlődésünket – erősíti meg az elhangzottakat Darcsi Barbara. A felkészítők hozzáállásának köszönhetően őszintén ki tudtuk élvezni mind a felkészülés, mind a verseny összes pillanatát. Nagyon hálásak vagyunk a korábbi ELTE-s versenyzőknek, akik aktívan közreműködtek csapatunk felkészítésében. A velük való szóbeli gyakorlásokon új perspektívákat hoztak be az esettel kapcsolatban, illetve visszajelzéseikkel segítették a perbeszédeinket követhetőbbé és meggyőzőbbé tenni. A szóbeli fordulóhoz pedig feltétlen szükséges a kiváló érvelési, nyilvánosbeszéd-készség, illetve a stressztűrés. Fontosnak tartom ugyanakkor kiemelni, hogy ezek a készségek nyilvánvalóan nem mindenkiben ugyanolyan szinten vannak meg, és mindenkinek megvannak a maga erősségei. Úgy gondolom, hogy a csapatunk idén azért tudott ilyen jól működni, mert jól kiegészítettük egymás képességeit és készségeit a közös munka során.

Valóban sok mindenkinek tartozunk köszönettel – erősíti meg Németh Viktor. Felkészítőink annak ellenére, hogy nagyon elfoglalt emberek, a nem túl sok szabadidejükből is jelentős időt szántak ránk. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a szakmai felkészítésben megkerülhetetlen szerepet játszott Dr. Gosztonyi Gergely tanár úr, valamint a co-coachok, akik szintén rengeteget segítettek: dr. Bálint János, dr. Góth Mária, dr. Huszár Daniella és dr. Lendvai Gergely Ferenc. Ezen kívül rengeteg támogatást kaptunk a családunktól, barátainktól. Én külön ki szeretném emelni a szakkollégiumomat is, a JÖSz-t, különösen dr. Kolláth Mihályt, a JÖSz Intézet főigazgatóját. Neki köszönhetően szerettem meg a technológia és a mesterséges intelligencia alapjogokra és társadalomra gyakorolt hatásainak témakörét. Ő az, aki a szakmai fejlődésemben olyan támaszt jelentett, aminek köszönhetően bele mertem vágni egy ilyen megmérettetésbe. De a versenyt nem lehet egyedül végigcsinálni, ez egy csapatmunka. Sok készséget és képességet kell tökéletesre fejleszteni ahhoz, hogy fel tudjuk venni a kesztyűt az angol anyanyelvi csapatokkal, amelyek Nyugat-Európa legjobb egyetemeiről jönnek. A jogi kutatások elvégzésében is jártasnak kell lenni, hogy megértsük az ügyre vonatkozó jogszabályokat, precedenseket és jogelveket. Az elemzői készségek a jogi kérdések kritikus elemzésére, a releváns tények azonosítására és a jognak az ügy tényeire való alkalmazására vonatkoznak. A szóbeli, retorikai képességek és a meggyőző kommunikációs készségek pedig elengedhetetlenek a bírák előtti hatékony érveléshez.

Egymásnak is sokat köszönhetünk – jegyzi meg Kovács Ábel Bulcsú. Akármennyit készültünk is, a szóbeli fordulón nagyon mély vízbe estünk. Képtelenség pontosan lemodellezni mi vár ott az emberre, de pont ez az, ami eszméletlenül izgalmas és felemelő az egészben. Nekem személyesen nagyon sokat segítettek a kis kedves gesztusok, amikor a perbeszéd után visszaültem és kaptam a csapattársaktól pár “nagyon jó volt!”, “brutál vagy!”, “nagyon odatetted magad!” postitet, ami egy gyengébbnek érzett teljesítménynél is kirángatott a gödörből. Főleg azért, mert nekem nem ért véget a meccs a perbeszédemmel, hiszen még röviden válaszolnom is kellett az ellenfél által előadottakra. A humor, a nevetés és a jó hangulat a legnehezebb helyzetekben is kisegítettek minket, oldották a feszültséget. Mindannyian sokat tanultunk. Kitartás, csapatmunka, elkötelezettség, retorika, kritikus gondolkodás és ennek fejlesztése, kapcsolatépítés más országok jogászaival és még sorolhatnám. De a csapat, a felkészítők mellett én a barátnőmnek is köszönettel tartozom. Aki elviselte ezt a kemény évet, és végig támogatott benne.

A regionális forduló harmadik helye kvalifikálta a magyar csapatot a világdöntőre, amelyre a legjobb 24 csapat között 2024. áprilisában kerül majd sor a University of Oxford szervezésében.

Tehát a verseny még közel sem ért véget és lesz jövőre is! Barbara, Vanda, Ábel és Viktor minden hallgatót arra biztat: akit érdekel a média és az alapjogok világa az ne féljen jelentkezni és belevágni a versenybe, mert életre szóló élményekben lesz része!

Az már csak a torta habja, hogy az ELTE ÁJK kari vezetése minden évben Pro Iurisprudentia Practica emlékéremmel ismerheti el a perbeszédmondóversenyeken részt vett hallgatókat, ami az egyik legmagasabb rangú kitüntetés, amelyet joghallgató megszerezhet. A munkaerőpiaci előnyöket, az elismerő pillantásokat sem kell senki számára ecsetelni. Fontosabb, hogy kiváló lehetőség nyílik az angol jogi szaknyelv elsajátítására, az írásbeli és szóbeli kommunikációs készségek fejlesztésére, a szakma kiemelkedő képviselőinek megismerésére, egy szakmai közösséghez való tartozásra, esetleg még utazásra is.

Végszóként azzal zárhatjuk, nem csak az a lényeg, hogy a moot court jól mutat a szakmai önéletrajzban. Hanem az is, hogy a jóleső punnyadás mellett érdemes kipróbálni, csinálni valami kiemelkedőt, valami pluszt az egyetemi évek alatt.