Bombatölcsértó-hálózat a közép-magyarországi Apaj közelében


Bombatölcsértó-hálózat a közép-magyarországi Apaj közelében Fotó: Horváth Zsófia
Bombatölcsértó-hálózat a közép-magyarországi Apaj közelében Fotó: Horváth Zsófia
Olvasási idő: 2 perc

Az élőhelyek fragmentációja egyre növekvő globális fenyegetést jelent a természetes ökoszisztémákra.

E folyamat mérséklése és visszafordítása napjainkban az egyik legnagyobb kihívás, a biodiverzitás megőrzése szempontjából is. Az öt hektárnál kisebb tavak, apró méretük és egyedi élőlényközösségeik miatt, a legsebezhetőbb ökoszisztémák közé tartoznak. Számuk és kiterjedésük globálisan csökken, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani megőrzésükre. Ha egy kistó elveszti kapcsolatát a hasonló szomszédos élőhelyekkel, akkor elszigetelődik, ami a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A bombatölcsértó-hálózat pedig még ennél is több figyelmet kaphat hazánkban.

A Duna–Tisza közi Kiskunság régió olyan változatos táj, amelynek területén sokféle vízi és szárazföldi élőhelytípus megtalálható.

Az itt előforduló sekély szikes tavak, mocsarak, a száraz és nedves rétek és homokpusztagyepek egyedi növény- és állatvilággal rendelkeznek, beleértve számos ritka és endemikus fajt. A terület nagy része a Kiskunsági Nemzeti Park és az UNESCO Kiskunsági Bioszféra-rezervátum része, néhány vízi élőhely pedig a ramsari egyezmény alá tartozik.

A Felső-kiskunsági-pusztán találhatjuk a bombatölcsértó-hálózatot. Száztizenkét, bombatölcsérekben kialakult kistó alkot itt élőhelyhálózatot, amelyet valószínűleg a második világháború idején a közeli repülőteret célzó, de célt tévesztett és a szikes pusztát ért bombázások hoztak létre. A bombatölcsértó-hálózat és az általa létrejött kistavak különböző távolságban helyezkednek el egymástól, így eltérő számú közvetlen szomszédjuk van.

Ugyan a bombatölcsérek csúf tájsebek a föld felszínén és komor történelmi örökséget hordoznak, mára élettel teli, nyüzsgő élőhelyekké váltak. A kémiai összetételüket tekintve főként nátrium-karbonát és nátrium-hidrogén-karbonát dominálta szikes kistavak különböző környezeti és morfológiai jellemzőket mutatnak. Számos fajnak adnak otthont, beleértve egy endemikus tócsarákot (Chirocephalus carnuntanus), védett kétéltűeket, teknősöket és számos ízeltlábút, köztük szitakötőket, vízibogarakat és mikroszkopikus méretű rákokat.

A bombatölcsér-hálózat emellett egyedülálló lehetőséget nyújt tudományos kérdések vizsgálatára, mivel olyan, mint egy természetes laboratórium.

A tavak kicsik és könnyen mintázhatók, továbbá jól körülhatárolható hálózatot alkotnak, távol más hasonló víztestektől. Ezért kiváló modellrendszernek tekinthetők. Olyan kérdések megválaszolásában segíthetnek, mint az, hogyan tarthatja fenn a kistavak együttese hálózatként működve a biodiverzitást. Vagy miként alkotnak egy metaközösséget, azaz olyan összekapcsolt közösséget, amelyet az élőlények diszperziója köt össze.

A kistavak nem állnak összeköttetésben egymással. Így az egyes élőlények terjedése közöttük főként a szél vagy az organizmusok aktív mozgása révén történhet. Az általánosan elterjedt korábbi feltételezés szerint az ilyen kis térléptékű élőhelyhálózatokban az élőhelyek egymáshoz képesti helyzete és egymástól való távolságuk nem befolyásolja jelentősen a biodiverzitásukat.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoportja a Kiskunság régióban az egykori bombatölcsérekben kialakult kistavak fajgazdagsága és a tavak térbeli elhelyezkedése közötti összefüggéseket tárta fel. Az eredményeket bemutató, nemzetközi együttműködésben készült tanulmány vezető szerzője Barta Barbara és tudós társai azonban vitatják ezt a nézetet. A kutatócsoport megvizsgálta, hogy az élőhelyfoltok térbeli elhelyezkedése, valamint a helyi környezeti változók – köztük a víz tápanyagtartalma, mélysége, sótartalma – milyen hatással vannak a fajgazdagságra és a közösségek összetételére. E tényezőket különféle élőlénycsoportokban tesztelték a legkisebb mikroszkopikus organizmusoktól a kétéltűekig.

„Az eredmények szerint a kistavak környezeti tulajdonságain kívül, amelyek kétségtelenül fontos szerepet játszanak a közösségek összetételének kialakításában, a tavak térbeli elhelyezkedése is fontos, különösen a rosszabbul terjedő szervezetek esetében. Ezeknek az organizmusoknak – mint amilyenek a nagyobb testméretű, passzívan, tehát jobbára például széllel terjedő planktonikus szervezetek – előnyt jelent, ha a hálózat közepén vannak, ahol a kistavakat sok másik kistó veszi körül, ahonnan könnyen érkezhetnek társaik. Így ezeknek az élőlénycsoportoknak magasabb a diverzitása a hálózat közepén” – magyarázza Barta Barbara.

A felfedezés rávilágít a tóhálózatok perifériális-központi összeköttetési gradiensének fontosságára.

Ezért a kistavak kutatása és megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy egy hálózat részeiként tekintsünk rájuk, és ne elszigetelt egységekként. Fontos, hogy a teljes hálózatot védjük az összes kapcsolattal együtt, ami egyaránt biztosítja a táj-, illetve helyi léptékű biodiverzitás fenntartását.



Previous Réti csík – az év hala 2024-ben
Next Perbeszédverseny, egy kihagyhatatlan szakmai élmény és fejlődési lehetőség

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × 2 =