A kertek egyik legszebb ékessége a rózsa virága, de azért, hogy ez a több ezer fajtát számláló dísznövény teljes pompájában viruljon értő, szerető, gondos kezekre van szükség.

Dr. Boronkay Gábort, a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársát kérdeztük, milyen munkálatoknak van itt az ideje, mire kell figyelnünk, ha azt akarjuk, hogy szép és egészséges rózsák növekedjenek a kertünkben.

Dr. Boronkay Gábor (BG): – Amikor tavaszodni kezd – vagy éppen már nagyon szeretnénk, ha tavaszodna – mindig a kerti virágokra gondolunk. Az jár a fejünkben, hogy kiültethetem már végre? Ugye, metszhetem? Remélem, már nem fagy el…  A rózsa esetében sincs ez másképp. Sőt, éppen itt az ideje a metszésnek! Mi a Budatétényi Rózsakertben már javában dolgozunk. Akinek azonban a kertjében nincs ennyi tő – konkrétan mintegy tízezer – az sem késett még el.

TudományPláza (TP): – Ez jelenti a rózsaápolás kezdeti lépését?

BG: – A kerttulajdonosok remélhetőleg már az ősszel felkupacolták a töveket. Ez azt jelenti, hogy földdel feltöltötték a rózsa tövi részét, hogy a termőföld szigetelő hatása megvédje a gyökérnyakat és szemzés helyét a téli fagytól. Ezt mindenképpen érdemes elvégezni, bár a mai modern fajták fagytűrése messze jobb, mint az 50 vagy 100 évvel ezelőtt nemesített rózsáké. Például bizonyos kanadai fajták mínusz 40 °C-on még egészen jól érzik magukat. A legjobbakat feltételezve, kezdjük el a tavaszi munkákat! Először is kibontjuk a földkupacokat, óvatosan, hogy a töveket meg ne sértsük. Ezzel feltárjuk a gyökérnyakhoz közel található vesszőket, különösen az alany „vad” hajtásait. Ezek után megkezdhetjük a metszést.

Nem kell megijedni, a rózsa is növény, aki metszett már, az a rózsával is meg fog birkózni. Bár minden fajtacsoport más metszést kíván, és van belőlük vagy száz, a leggyakoribb kerti rózsa a nagyvirágú teahibrid. Ezt és a magasabb csokrosan virágzó ágyásrózsákat (ezek többnyire floribundák) pedig úgy metsszük, hogy „kiterítjük” a tövet. A középső vesszőket messük ki! A széle felé is csak 4-6 erős vessző maradjon meg, kifelé álló rügyekkel. Minden meghagyott vesszőt 2-4 vagy ízlés szerint 6-8 szemre metsszünk vissza, attól függően, milyen magasra szeretnénk a rózsákat nevelni. Általában a gyengébben kihajtó töveket erősebben vágjuk vissza, a robosztusabbakat pedig hagyjuk magasabbra. A rügyek felett hosszú csonkokat sohase hagyjunk! A rózsára is igaz, hogy beteg, sérült, száraz vesszőket és az egymásba gabalyodókat mindenképpen el kell távolítani. Amennyiben olyan vadhajtásokra akadunk, melyek a gyökérnyak tájáról erednek, és gyakran eltérő színűek, tőből metsszük ki.

TP: – Minden rózsafajta más metszést igényel?

BG: – A törpe rózsáknál (miniatűr, miniflóra, polianta) hajtásválogatásra nincs szükség, itt a sűrű lomb nem hátrány. A kúszórózsák metszése viszont minden többi típustól eltér, hiszen itt csak néhány jól elágazó gallyat kell meghagynunk, de azt viszont gondosan ki kell teríteni és felkötözni egy rácsozatra.

TP: – Tehetünk még valamit, így tavasszal?

BG: – Amit még így tavasszal megtehetünk, az a tavaszi lemosó permetezés. Mivel a lemosást szó szerint kell venni, csak addig végezhetjük, amíg a friss hajtások el nem kezdenek megnyúlni, mert a lágy szövetek megperzselődhetnek a nagy mennyiségű permettől. A szerben lehetőleg minden legyen, ami egy lemosó permetben lehet. A hordozóanyag midig egy olaj, melybe rózsa esetén lombot károsító gombák, lisztharmat, atkák és levéltetvek ellen is kell hatóanyag. Ilyen szer többféle is van forgalomban, nem is tekinthetőek túlzottan környezetszennyezőnek, bátran használhatjuk őket.

Ha nitrogén tartalmú műtrágyát kívánunk kiszórni, azt is most érdemes, hogy a rózsa tavaszi növekedését segítsük. Érdemes komplex, mikroelemeket is tartalmazó trágyát használni, de ha ősszel vagy télen szerves trágyát terítettünk a rózsaágyásokba, a nitrogén lesz a legfontosabb. Az adagolással azonban óvatosan, mert a rózsa sóérzékenysége itt is problémát okozhat! De ezzel még mindig nem értünk azonban a munkák végére, hiszen kapálni mindig lehet. Kell is! A rózsa gyökere levegőigényes, és a szerves trágyát is be kell forgatnunk a földbe. Ha azonban mulcsozzuk az ágyásainkat, kapálni nem szükséges, legfeljebb csak gyomlálni.

TP: – Most is ültethetünk rózsát?

BG: – Még vehetünk, bár az ősz ideálisabb a rózsa kiültetésére. Mivel az utóbbi időben erősen terjed a konténeres rózsa, amit pedig az év bármely (fagymentes) napján ültethetünk, máskor is vásárolhatunk rózsát. Ennek ellenére próbáljuk őszre, vagy ha nem megy, tavaszra időzíteni a beszerzést, mert jobb lesz az eredés.

TP: – Milyen rózsát vegyünk?

BG: – Ezt a kérdést ebben a cikkben aligha járhatjuk körbe. A világban mára mintegy 80 ezer fajta lehet, ebben a dzsungelben csak fajtakönyvek és az ízlésünk segíthet. Csupán ötletet tudok adni, amik talán hasznosak lesznek. Vegyünk újonnan nemesített fajtákat, azok általában betegségekre ellenállóbbak, erőteljesebbek, mint a XX. század közepének rózsái. A fényes levelű fajták gyakran ellenállóbbak a gombabetegségekre, különösen a fekete vagy csillagfoltosságra, mert egyik ősük a Wichura rózsa lehet. Ha tudunk, vegyünk ADR minősítésű fajtát, mert amit ez a német fajtabíráló rendszer (Allgemeine Deutsche Rosenneuheitenprüfung) elfogad, az csak kiváló lehet. Ha megfelel nekünk, hogy csak egyszer virágzik a rózsánk egy évben, vehetünk történelmi fajtákat is, például illatos damaszkuszi rózsát, moharózsát vagy bourbon fajtákat, ezek is rendkívül egészségesek. Ha azonban különleges színű vagy tarka fajtát veszünk, készüljünk fel, hogy az vegetatívan alulmúlhatja a hagyományos virágú rózsák erőnlétét.

TP: – Van olyan rózsa is, amit nem ajánl a kis kertekbe?

BG: – Tartózkodjunk az 1950-70-es évek rózsáitól, ezeket gyakran kell permetezni! Igaz, ezért jóval olcsóbbak is. Ha a talajunk meszes, ne ültessünk japán vagy ráncos levelű rózsát (rugosa csoport), akármennyire szép fajtái is vannak! Szintén érzékenyek a mészre a sokvirágú rózsa (multiflora) alanyok. Ezeket onnan lehet felismerni, hogy bojtos a gyökerük. Nyugaton ilyen alanyokat használnak a cserepes rózsák szemzésénél, de szerencsére Magyarországon már jóformán sehol nem dolgoznak vele. Ahol azonban savas a talaj, például bizonyos homoktalajok, vagy savanyú kőzetek felett képződött talajok, ott bátran kísérletezhetünk ezekkel is!

Figyeljünk rá, hogy a sárga fajták mindig kényesebbek, mint a többi rózsa, mert a sárga szín egy félsivatagi rózsától (rókarózsa) származik, ami kifejezetten érzékeny a párakedvelő gombákra! Vigyázzunk a talajtakaró rózsákkal is, mert ha gyomlálni kell (és mindig kell) azt nem könnyen tudjuk megtenni, mert be kell állni a tüskebozót közepébe! Gondoljunk arra is, hogy az illatos rózsák hamarabb hervadnak a magasabb etilénképzés miatt, ezért itt is kompromisszumot kell találnunk! Végezetül nem árt, ha a rózsa méretének is utánanézünk, ha 6-8 méter magasságot írnak, azt vegyük komolyan!

TP: – Hova érdemes a rózsát ültetni?

BG: – A kerttervezők szerint a rózsa az egyik legsokoldalúbb dísznövény. Nem véletlen tehát, hogy kertészeti szerepük is eltérő. Teahibridet a kert hangsúlyos pontjára ültessünk, de messze a járókelők kezétől! A nagy virágzatú ágyásrózsákat nagyobb egységes foltokba telepítsük, esetleg sövényt is létrehozhatunk belőlük. A miniatűr rózsák cserépbe vagy sziklakertbe valók, a talajtakaró rózsák pedig kőfalakra, támfalakra. A táj vagy tájképi rózsák pedig mindenhova. Oda is, ahol nem tudjuk rendesen ápolni a kertet. Általánosságban a laza, de tápanyagban gazdag talajba tegyük, és napra. Mindenképpen és határozottan napra. A rózsa már napi néhány óra árnyékot is megszenved, és csupán egy-két típusra mondják, hogy „árnyéktűrő”. Ilyenek az alba rózsák, a pézsmarózsa, a centifoliák. Azonban ezek sem az árnyékot tűrik, inkább a nyári hőgutát nem viselik el. A rózsa ugyanis nem trópusi növény, nem kedveli a nagy meleget, napfényigénye abból következik, hogy a vadrózsák a délies domboldalak és hegylábak cserjéi.

TP: – Hova nem érdemes a rózsát ültetni?

BG: – Oda, ahol előtte rózsa volt. Faiskolások körében jól ismert, de tudományosan még nem bizonyított tény, hogy a rózsa szélsőségesen érzékeny a talajuntságra. Különösen igaz ez a Magyarországon elterjedt ’Laxa’ alanyra. A rózsa gyökere környékén felszaporodó fonalférgek és sugárgombák komoly kárt tudnak okozni az idős tövek helyére kiültetett fiatal rózsa gyökerein. A tövek satnyák maradnak és nem fejlődnek rendesen. Ha mindenáron ragaszkodunk a helyhez, oda előtte kisvirágú bársonyvirágot (vagyis a büdöskét) és mézontófüvet vessünk, és egy évig hagyjuk is ezeket ott. Robosztusabb módszer a talajcsere, de az is hatékony.

TP: – Milyen távolságra ültessük őket egymástól?

BG: – Ezt bizony a bokorméret határozza meg! Miniatűr rózsát ültethetünk akár 20 cm távolságra is, 40-50 cm megfelelő a keskeny, feltörő teahibrideknek, de a floribunda ágyásrózsáknak is. Ha viszont nagyméretű parkrózsát veszünk, akár méterekben is mérhetjük a távolságot – ha van annyi helyünk egyáltalán.

A rózsának is van lelke. Ez néha még a szakmabelieket is képes meglepni! Néha látszólag indokolatlanul kényeskedik, máskor pedig mindent kibír, sőt egyenesen kiirthatatlan. Ha gyakran nézünk rá, sokszor járunk a közelébe, jobban kiismerjük.