Több kutató és szakember már régóta esélyesnek tartja egy kilencedik bolygó létezését,

amely most úgy tűnik, akár igaz is lehet. Michael Brown és Konstantin Batygin csillagászok még januárban olyan jelekre bukkantak, amelyek valóban feltételezik egy kilencedik bolygó létezésének eshetőségét.

Michael Brown, ismertebb nevén a Plútógyilkos (Plutokiller) már többek számára ismerős lehet, hiszen 2006-ban az ő kezdeményezésére minősítették törpebolygóvá a Plútót, ezzel az eddig kilenc ismert nagybolygó helyett csak nyolc maradt a Naprendszerben. Ám ez az elmélet ismét megkérdőjelezhetőnek látszik, mert amikor a két csillagász elkezdett dolgozni, elsődleges céljuk az volt, hogy bebizonyítsák, nincs több bolygó a Naprendszerben. De ahogy vizsgálódtak, korábbi megfigyelések eredményeit is figyelembe véve, más értelmezést nyert a kutatásuk. Előzőleg 2014-ben Scott Sheppard és Chad Trujillo, akik mindketten Brown egyetemi tanítványai voltak, gondolták úgy, hogy a Naprendszer szélén mozgó kicsi, jeges égitestek furcsa alakzatba rendeződésének oka egy nagyobb bolygó lehet, amely gravitációs erejével befolyásolja azok mozgását. Egészen saját felfedezésükig Brown sem hitt extanítványai elméletében, egyenesen őrültségnek találta, vallotta be a The Washington Postnak tett interjújában. Ezt azzal magyarázta, hogy a csillagászoknál rendszeresen megfigyelhető, hogy egy nehezen magyarázható eredményt, vagy jelenséget, amelyet még sosem tapasztaltak, egy újabb bolygó létezésével próbálnak indokolni. Ebben az esetben azonban nem sikerült annak bebizonyítása, hogy Sheppard és Trujillo korábban téves következtetést vontak volna le kutatásaik során. Ellenkezőleg. Először matematikai számításokkal, majd számítógépes modellekkel igazolták a korábbi eredményeket, miszerint egy nagyobb bolygó gravitációs hatása lehet a magyarázat a külső Kuiper-övben keringő égitestek (számszerint hat) érdekes mozgására.

Brown és Batygin kutatásaik során arra jutottak, hogy a „Kilencedik Bolygó” néven emlegetett égitest tömege legalább tízszerese a Föld tömegének, átmérője négyszerese a mi bolygónkénak, és körülbelül húszszor távolabb lehet a Naptól mint az eddigi legtávolabbiként ismert bolygó, a Neptunusz. Ezen adatok szerint a vélt kilencedik bolygó lenne az ötödik legnagyobb bolygó a Naprendszerünkben. (Összehasonlításként szolgálhat, hogy a Jupiter tömege mintegy 318-szorosa a Földének, a Szaturnusz 95-szörös, a Neptunusz 17-szeres, az Uránusz pedig 14-szeres tömegű bolygók a Naprendszerben a Földhöz képest.) A kutatók feltételezései szerint az égitest egy hélium- és hidrogénburokkal rendelkező kisebb jégóriás lehet, melynek hőmérsékletét mínusz 226 Celsius-fokra becsülik, amely állításuk szerint arra utal, hogy a bolygó hőt bocsájt ki. Sokakban kételyt szült, hogyha egy ekkora óriásról van szó, még ha a Neptunusztól távolabb is található a Naprendszerben, a korábban végzett, az egész Naprendszert feltérképező kutatások során miért nem vették észre a bolygót, vagy találtak bármilyen látható bizonyítékot annak létezésére. A két kutató erre is logikus választ adott, miszerint távolságából fakadóan a Nap sugarai alig érik el, így aztán alig ver vissza látható fényt, valamint annyira hideg van rajta, hogy az infravörös sugarakat érzékelő WISE távcső nem is látja.

Az elkészített számítógépes modell alapján úgy tűnik, a csillagászoknak nem csak a bolygó kinézetéről és felépítéséről van elképzelésük, de pályájáról, sőt még kialakulásáról is. Eszerint a bolygó egy elnyújtott ellipszis pályán kering, melynek közel 0,6-os az excentricitása. (Numerikus excentricitás: egy égitest pályáját jelentő ellipszis lapultságát jellemző arányszám.) A feltételezett planéta keringési középtávolságát 600 CsE-re teszik, de ez még csak közelítő érték, s míg erről nem tudnak biztosat mondani, addig keringési idejét sem tudják megállapítani teljes pontossággal. Eddig úgy vélik, az új bolygó körülbelül tíz- és húszezer földi év között teszi meg Nap körüli keringési útját. Alexander Mustill, a svédországi Lund Obszervatórium egyik kutatója és munkatársai arra jutottak, hogy a messzi bolygó egy exobolygó, amely valószínűleg egy ahhoz közeli csillag környékén alakulhatott ki, de később végül a Nap vonzásába került. Egyes tudósok úgy gondolják, az óriás akár ugyanabból az örvényből is keletkezhetett, mint más kozmikus szomszédságunkban lévő gázbolygók. Brown és Batygin azt is állítják, hogy a bolygó egy gázóriás magja is lehetett, amely kilökődött a belső Naprendszerbe, még a keletkezése elején.

Január óta a csillagászok már többször vélték úgy, hogy a kilencedik bolygó létezése mégsem valószínű, hiszen valódi bizonyíték, bármilyen digitális felvétel, kép még nem készült a bolygóról. Számítások, egy elkészített számítógépes modell, valamint a feltételezett óriás környékén érdekes alakzatban mozgó égitestek szolgálnak eddig igazolás gyanánt a bolygó létezéséről. Azonban néhány kutató és csillagász már kész tényként kezeli, hogy van egy kilencedik bolygó a Naprendszerben, mi több, páran közülük ezzel magyaráznának különböző jelenségeket is. Daniel Whitmire nyugalmazott asztrofizikus szerint, az eddig még csak feltételezett kilencedik bolygó lehet a felelős a Földön nagyjából 27 millió évente végbemenő tömeges kihalásokért. Az elmélete szerint ugyanis, amikor a planéta 27 millió évente keresztülhalad a Naprendszer külső, fagyos részén lévő Kuiper-övön, üstökösöket lök a Naprendszer belső részébe, a Föld irányába. Ha elmélete beigazolódna, a tudósok lényegében két legyet üthetnének egy csapásra, mivel az időszakosan bekövetkező tömeges kihalások szintén hatalmas rejtélyt jelentenek számukra. Erre a jelenségre eddig három lehetséges hipotézist állítottak fel a csillagászok. Ezek szerint vagy egy kilencedik bolygó a felelős érte, vagy a Napnak egy társcsillaga, esetleg a Nap függőleges rezgése lehet a hibás a kihalásokért. A nyugalmazott asztrofizikus felvetése koránt sem új keletű, 1985-86-os tanulmányaiban már többször számításba vette annak a lehetőségét, hogy egy még felfedezetlen planéta befolyásolna megmagyarázhatatlan űrbéli tevékenységeket. Azonban szakértők szerint az eddig meglévő információk még nem bizonyulnak elégnek ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket lehessen tenni, főleg, hogy egy olyan meteorviharnak, amelyet Whitmire elképzel, több égitesten is nyomot kellene hagynia. Ilyen jellegű, csillagászati értelemben vett friss kráternyomokat viszont sem a Marson, sem a jeges holdakon, de még a Holdon sem találtak. Ezenkívül, bár a csillagászok által megadott eredmények sem pontosak, a bolygó általuk vélt Nap körüli keringési ideje lényegesen kevesebb. A kilencedik bolygó létezését latolgatva persze még több csillagász is bekapcsolódott különböző elméletekkel. Egyes kutatók azt a tanulmányt vették alapul, amely a Plútó és más Neptunuszon túli égitest pályaadatait vizsgálta. Eszerint a kilencedik bolygó vagy sokkal közelebb van, mint ahogy azt más tudósok vélik, vagy a kilencedik bolygó mellett egy tizedik is van.

Brown felfedezésének a Twitter fiókján is hangot adott, ahol többen kérdeztek is tőle ezzel kapcsolatban. Válaszaiból kiderült, hogy még ő sem szeretné, ha a világ tényként kezelné az új planéta létezését, azonban a csillagász azt is elmondta, hogy ez mindenképp válasz lehetne a korábban felfedezett hét darab égitest furcsa rendeződésére és mozgására. Azt is megtudhatjuk a profilján közzétett válaszokból, hogy a nemrégiben talált hetedik égitest, ami amúgy az uo3L91 jelet kapta, 0,001 százalékra csökkenti az eshetőségét annak, hogy Brown és kutatótársai statisztikai hibát követtek volna el vagy, hogy mindaz, amit találtak, csak a véletlen műve. Többen persze az átlagosnál hitetlenebbül fogadták a kutatási eredményeket és szinte megvádolták Brown-t azzal, hogy a januárban tett felfedezés után szándékosan kezdtek el kutatni társával egy Kuiper-övben keringő hetedik égitest után, hogy igazolni tudják a bolygó létezésének eshetőségét. A kutató természetesen cáfolt, , állítása szerint a felmérés még a bejelentés előtt készült és nem azért térképezték fel az égbolt azon területét, hogy nagyobb felhajtást keltsenek. Egész egyszerűen a véletlen műve és nincs arról szó, hogy befolyásolták volna az eredményeket. Egyelőre nincs is olyan ismert kutatás, amely Brown és Batygin elmélete alapján, kifejezetten emiatt vizsgálná az égbolt egyes területeit.

A kutatók szerint képi bizonyítékra a bolygó létezéséről, vagy az elmélet valótlanságát igazoló tényekre még mindenképp várni kell, hiszen kutatásaik nagyon gyerekcipőben járnak, illetve az előrehaladásban több tényező is akadályozza őket. Ha valóban ekkora a tömege és a mérete a planétának, akkor teleszkópokkal, vagy a NASA infravörös csillagászati távcsövével, a WISE-sal már meg kellett volna látni az égitestet.

Brown azt mondta, kifejezetten olyan kutatások, amelyek az égbolt azon területét vizsgálnák, ahol a véltek szerint a kilencedik bolygó lehet, csak jövőre indulhatnak, mivel a távcsövek hónapokra előre le vannak foglalva, és idő kell, míg rájuk kerül a sor. Másik reménységükként szolgálhat még a Chilében épülő nagy égboltfelmérő-teleszkóp, az LSST (Large Synoptic Survey Telescope). A műszert a Cerró Pachón nevű 2715 méter magas hegy tetejére építik, mely munkálatok 2014 és 2019 között zajlanak. 2019-re tervezik, hogy az első csillagászati képet elkészítik a teleszkóppal, 2022-ben pedig elkezdenék az első műveletet vele, mely előreláthatólag tíz évig fog tartani.