A Duna-Ipoly Nemzeti Park tájékoztatása szerint az egyik leggyakoribb özöngyom a fügekaktusz (Opuntia ficus-indica).

De más Opuntia fajok (O. phaeacantha, O. stricta), illetve más kaktusznemzettségek fajai, mint a Cylindropuntia imbricata is özöngyommá váltak. A horvát tengerparton és Bulgáriában már jelentős Opuntia humifusa kivadulás van, sőt Bulgáriában már veszélyes inváziós fajként és legelőgyomként tartják számon.

Őshonos növény- és állatfajainkat nemcsak az élőhelyek eltűnése, beépítése, feldarabolódása, hanem a nem őshonos intenzíven terjedő fajok, az úgynevezett özönfajok is veszélyeztetik. Legjobb ellenük már akkor fellépni, amikor még nem terjedtek el egy adott területen. Azaz nem váltak igazán problémássá, uralkodóvá. Az a faj viszont, ami már valahol a világban veszélyes özönfajjá vált, jó eséllyel máshol is az lesz.

A kaktuszok (Cactaceaea) családja az Amerikai kontinensen őshonos. 

Különleges formájuk, szép viráguk miatt nagyon gyorsan dísznövénnyé váltak az egész világon. Ezzel addig nem is volt gond, míg ki nem ültették őket a szabadba. Mára számos nemzettségük özöngyommá vált Ausztráliában valamint Európa mediterrán térségében. Magyarországon is kedvelt dísznövények a télálló kaktuszok, mivel ezek jól tűrik a hideget (kibírják a -10, -20 °C-os hideget is). Kedvelik a jó vízáteresztésű talajokat, ahol napos helyen sokáig túlélnek.

Már 2017-ben találtak az Opuntia phaeaecanta fajból pár négyzetméteres állományt a Vértes egyik fokozottan védett völgyében, egy meleg, dolomit-sziklagyeppel borított hegyoldalon. Minden valószínűség szerint kiültetésről lehet szó. Mert a hely különösen alkalmas a kaktusz túlélésére, ugyanakkor távol van lakott területtől, tehát kidobásnak vagy állati terjesztésnek kicsi az esélye.

A két nagyobb kaktusztő már pirosló terméseket is hozott, melyekben valószínűleg életképes magok voltak. Továbbá a leszakadó hajtás darabok is könnyen meggyökeresedtek, láthatóan elindult a kaktusz terjedése. Az irtásra az elmúlt 2 évben került sor, de még idén is akadt olyan tő, ami megmaradt. A területet még pár évig biztosan rendszeresen ellenőrizni kell, hogy ne maradjon véletlenül se kaktusz a gyepben.

Most még viszonylag könnyű volt eltávolítani ezt az állományt.

Nem érdemes esélyt adni arra, hogy akár vegetatívan a hajtásdarabjaival, akár maggal tovább terjedjen és eljusson olyan helyekre is ahonnan csak nehezen, körülményesen lehet kiirtani.

Sajnos minden özönnövényre jellemző, hogy ahol elszaporodik, kiszorítja az őshonos növényeket a velük együtt élő rovarokkal, madarakkal és egyéb állatfajokkal együtt. A Vértes dolomit-sziklagyepjén inkább szeretnénk legyen védett magyar gurgolya (Seseli leucospermum), István király-szegfűje (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani), kövér daravirág  (Draba lasiocarpa), sárga kövirózsa (Jovibarba hirta)!