Az energiaitalokról tudjuk, hogy egy bizonyos ideig fokozzák az emberi szervezet anyagcseréjét, elősegítik az ébrenlétet és a koncentrációs képességet. De vajon azt is tudjuk, valójában honnan eredeztethető az energiaital?

Kezdetben volt a kávé, de az első „valódi” energiaitalt az 1950-es évek végén Japánban készítették el. Akkoriban a japán kormány számos szigorító törvényt fogadott el az amfetaminhasználat visszaszorítása érdekében. Az űr betöltése céljából 1962-ben egy Taisho nevű cég megalkotta a Lipovitan-D gyógynövényes energetizáló tonikot, amely úgy nézett ki – illatra és ízre egyaránt –, mint egy köhögés elleni szirup és minibár méretű palackokban forgalmazták. Az eleinte teherautó-sofőrök, gyári munkások számára és rekreációs céllal, a gyógyászatban alkalmazott üdítőital a B1-, a B2- és a B6-vitaminok mellett taurint és niacint tartalmazott. (A taurin a közhiedelemmel ellentétben nem bikaspermiumból vagy vizeletből készül! Valójában egy kéntartalmú aminosav, antioxidáns tulajdonságokkal. Manapság ez a legtöbb energiaital kulcsösszetevője.) Az energiaitalokat több évtizede árulják és fogyasztják. Több mint 170 országban kaphatók, köztük az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Új-Zélandon és az Európai Unió összes tagállamában.

A Lipovitan-D-t széles körben az első modern energiaitalnak tartják, innen eredeztethető az összes többi energiaital.

Habár hivatalosan a Lipovitan-D-t tekintjük az első energiaitalnak, egy William Owen nevű vegyész 1927-ben hasonlót alkotott. A Glucozade nevezetű formula elsősorban megfázásos és influenzás betegek számára nyújtott segítséget a brit kórházakban. 1983-as átkeresztelése után a Glucozade (ami ekkor már Lucozade néven volt ismert) a szlogenjét is megváltoztatta. Az ital, amely eddig a betegek gyógyulását szolgálta, ezek után energetizálóként létezett tovább. Mai szemmel nézve ez talán elítélendő és megbocsáthatatlan dolognak számít, akkoriban viszont háromszoros eladást eredményezett az elkövetkezendő hat évre nézve. 1949-ben, amikor egy William Mark Swartz nevű chicagói üzletembert a munkatársai arra ösztönözték, hogy vitaminokkal dúsított üdítőitalokat készítsen a kalóriákkal teli üdítőitalok helyett. Ezért kifejlesztett egy B-vitamint, koffeint és nádcukrot tartalmazó „energianövelő” italt.

A Krating Daeng 1976-ban jelent meg a japán piacon mint energiaital. Fő összetevője a koffein, a taurin és a B-vitamin volt. Az 1980-as években a japán vezetők körében vadul népszerű Krating Daeng és hasonló italok teret hódítottak az ázsiai élelmiszerpiacon. Idővel, ahogy az energiaitalok egyre szélesebb körben kezdtek elterjedni, a gyártók egyre több cukrot és koffeint adtak a folyadékhoz. Majd a palackokról konzerdobozokra váltottak, ezáltal kivívva az európaiak figyelmét. Dietrich Mateschiz, egy fürdőszobai termékeket forgalmazó osztrák cég marketingszakembere, kulcsfontosságú szereplő az energiaitalok történetében. Mivel egyszerűen lenyűgözte a tonik hatása 1984-ben együttműködött a Krating Daeng vezetőivel, így a márkát a világközönség elé tárhatta. A Krating Daeng Red Bullra változtatta a nevét, és meghódította Európát. 1997-ben aztán Mateschiz bemutatta a terméket az Egyesült Államokban és Et violà! Megszületett a ma ismert energiaital-piac.

De azért Amerika nem egy elveszett gyermek!

A vezető energiaital-gyártók nem javasolják az energiaitalok fogyasztását gyermekeknek, terhes vagy szoptató nőknek, illetve a koffeinre érzékeny személyeknek. Ez az információ önkéntesen szerepel azon energiaitalok címkéjén, amelyek megfelelnek az ABA Útmutatónak (amely az energiaitalok felelős címkézését és marketingjét írja elő). Az ugye, mindenkinek megvan, hogy 1886-ban az atlantai székhelyű kémikus, Dr. John Pemberton egy hányingert és gyomorégést okozó tonikon dolgozva feltalálta a Coca-Colát. Bár valamikor kokain volt a Coca-Colában, ez nem tartott sokáig (1929). Noha határozottan feldobta az embereket, a Coca-Cola mégsem tekinthető az első energiaitalnak. 1949-ben egy chicagói vegyész feltalálta a Dr. Enuf nevű koffeintartalmú üdítőitalt, amely vitaminokkal készült. A korai reklámok az italt „válasz egy háziasszony imájára, egy fáradt farmer vagy üzletember kebeltársának, valamint a fiatal Johnny vagy Mary gyors fokozatba állításának” nevezték. (Bár soha nem fogyott túl jól, még mindig létezik, amelyet „The Original Energy Booster” néven forgalmaznak.)

Habár 1985-re már egyre többen és többen vágyakoztak a kávé új alternatívája iránt, az igazi siker a 2000-es évek elején következett be, amikor már szinte mindenhol jelen voltak az energiaitalok. Egyre nagyobb márkák láttak napvilágot, többek között a 2001-ben megjelenő Rockstar, valamint a 2002-es Monster Energy, amely talán napjaink egyik legismertebb és legkelendőbb energiaital terméke.

Magyarországon jelenleg nem létezik hatályos jogszabály az energiaitalfogyasztásról. Az energiaital gyártója a kinint és koffeint tartalmazó élelmiszerek címkézéséről szóló irányelvek szerint köteles termékein feltüntetni.

Az energiaitalokat elsősorban egyetemista diákok számára készítettek.

A „kétségbeesett” és „megfáradt” egyetemisták kész megváltásként tekintettek a koffein tartalmú italokra. Olyannyira, hogy a bulikban az energiaitalokat vodkával vegyítették. Mondanunk sem kell, ez a kísérletezgetés csupán egyetlen dologhoz vezetett, és az sem az fáradtság sikeres elűzése volt – hanem a bivalyerős másnaposság. 2005-ben, amikor már a legtöbb kereskedő úgy gondolta, végérvényesen túltelítődött az energiaital-piac, az innováció új képében megjelentek az alkoholos energiaitalok is, többek között az úgynevezett Four Loko. Az ital népszerűsége rohamosan nőtt, úgy terjedt, akár a futótűz. A Four Loko 2010-ben érte el karrierje csúcsát a főiskolai kampuszokon.

Ha még nem volna elég, hogy az íze sem volt túl jó, és hihetetlenül erős is volt, egyes beszámolók szerint a legtöbben nem is emlékeznek, mi történt azután, hogy elfogyasztották ezt az alkohollal dúsított energiaitalt. A Four Loko előtt az olaszok törkölyárpával itták az eszpresszót, a spanyolok pedig whiskyt kevertek a kávéhoz. Mindeközben a skót szerzetesek magas koffeintartalmú borokat készítettek. Habár az emberek szerették a Four Loko-t, ennek a szerelemnek bizony ára volt. 2008 őszén két különböző iskola 15 diákja került kórházba, miután túlzott mennyiségű Four Loko-t fogyasztottak.

Természetesen, mint mindennek, ennek az éremnek is két oldala van.

Vannak, akik szeretik és előszeretettel fogyasztják az energiaitalokat, másrészről viszont vannak, akik inkább tartózkodnak, sőt, egyenesen elítélik a kétes hírneve miatt. Aki egész életében cukros ételeken, italokon élt és hírből sem hallotta az egészséges táplálkozás fogalmát, nem figyel az egészségére az valóban nem számíthat sok jóra az energiaitalok fogyasztásától. DE! Ha valaki egészséges életmódot folytat, rendszeresen mozog és kalandvágyánál fogva szívesen tartózkodik a szabad levegőn, a kockázat akár drasztikusan csökkenhet is. De ez természetesen attól függ, képesek vagyunk-e a mértékletességre és arra, hogy tudjuk, mikor előnyös és mikor nem a szervezetünk számára egy-egy energiaital.

A félreértések elkerülése végett, ezzel a cikkünkkel nem az energiaital-fogyasztás mellett kampányolunk! Egyszerűen úgy gondoljuk, hogy mindenkinek joga van a saját véleményéhez és ahhoz, hogy szabadon eldönthesse, hogyan viszonyuljon egy adott témához. Habár ma már nem léteznek olyan erős és megkérdőjelezhető energiaitalok, mint a Four Loko, azt be kell látnunk, hogy az energiaitalok továbbra is hatalmas népszerűségnek örvendenek. Talán a jövőben egy olyan cikket is publikálunk majd, amely az érem másik oldalát mutatja be és az energiaitalok káros hatásáról, illetve a rendszeres fogyasztás következményeiről szól.

Vajon a jövőben megdől majd az energiaitalok nagy népszerűsége és uralma?