Az év emlőse a hiúz


Az év emlőse a hiúz
Olvasási idő: 2 perc

Az idén 10. jubileumát ünneplő Vadonleső Program idén hatodik alkalommal nevezi meg az Év Emlősét.

2019-ben az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztálya, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Magyar Természettudományi Múzeum égisze alatt működő Vadonleső program a hiúzt nevezte az Év Emlősének. Ennek eredményeképpen egész évben számos, nagy érdeklődésre számot tartó rendezvény népszerűsíti Európa legnagyobb testű macskáját. Így a keleti sün, az ürge, a denevérek, a mogyorós pele és a földikutya fajok után ebben az évben az európai kontinens legnagyobb testű macskaféle ragadozója, az eurázsiai hiúz kerül reflektorfénybe. Az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelvén is a különösen veszélyeztetett fajok listáján is szerepel.

Az Északi-középhegység számos pontján van hiúz, ugyanakkor ez a viszonylag széles elterjedési sáv optimista szakértői becslések szerint is mindössze 15-20 példányt jelent. Európai viszonylatban (beleértve a Skandináv-félsziget hiúzpopulációit is) 9000-10 000 egyedre teszik az állomány nagyságát, ebből a Kárpátok vonulatai mintegy 2300-2400 példánynak adnak otthont. Franciaországban az 1900-as évek elején lőtték ki az utolsó hiúzt. De napjainkra a visszatelepítési programoknak köszönhetően újra él a Vogézekben és a Pireneusokban, Sőt 2005-ben már Belgiumba is áttelepült néhány példány belőlük. Németországban már az 1850-as években kipusztult és csak az 1990-es évekre sikerült visszatelepíteni a Bajor erdőbe, valamint a Harz hegységbe. A svájci Alpokból a kíméletlen vadászat miatt 1915-ben tűnt el és az 1970-es években sikerült visszatelepíteni.

Ritkaságának egyik oka, hogy a hiúz ragaszkodik a zavartalan, sűrű és öreg erdőkhöz, onnan önszántából nem teszi ki a lábát. Az olyan koreloszlással, lomb- és cserjeszerkezettel rendelkező nagy kiterjedésű erdőség, ahol ezt a nyugalmat, biztonságot megtalálná, nemcsak hazánkban, de a Kápátok hegyláncain is egyre kevesebb. A szaporodási és kölyöknevelési időszakban gyakori hajtóvadászatok vagy intenzív erdőművelés megzavarhatja és elriaszthatja a rejtett életmódot élő, óvatos ragadozókat. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500.000 Ft. 

Az átlagosan 20-25 kg-os kifejlett hiúz hímei elérhetik a 30-35 kg-ot is. Marmagasságuk 70 cm. Amellett, hogy szigorúan területtartó magányosan él, kerüli az ember lakta területeket.

Magyarországon 1993 óta fokozottan védett nagyragadozó. 

Magyarország faunájából a hiúz, vadászirodalmi források szerint, az első világháború környékén tűnt el. Az 1980-as években már több észlelés is bizonyossá tette, hogy erdeinkben újra él és szaporodik. Napjainkban különböző nyomok, valamint kameracsapda-felvételek bizonyítják tartós megtelepedését az Északi-középhegység számos pontján, elsősorban a Börzsöny, a Bükk, a Tarna vidéki dombság, az Aggteleki karszt valamint a Zempléni-hegység erdeiben.

A hiúz többnyire alkonyatkor kezdi a napját, de párzási időszakban nappal is mozoghat. Nappali pihenőjét általában egy rejtett helyen tölti, ami lehet egy sziklahasadék, barlang előtere, kidőlt öreg fa alatti vacok. Étlapján elsősorban erdei egerek, pockok, őzek, rókák szerepelnek, de a szarvasborjút is leránthatja, ha a tehén nem tudja megvédeni.

 



Previous Az óceán megtisztítása – az Ocean Cleanup projekt és megtorpanása
Next Tudományos élmények Debrecenben

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.