A közép-ázsiai terület magyarul beszélő népessége a tatárjárást követően a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be.

Az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoport kutatói, Németh Endre, Fehér Tibor és kutatótársai arra keresték a választ, milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi-ugorokkal, azaz a hantikkal és a manysikkal.

A Magyar Őstörténeti Témacsoportot a magyarság Kárpát-medencei honfoglalását megelőző őseihez köthető sztyeppei lelőhelyekkel, a székely írás kérdéskörével, a bizánci–magyar kapcsolatok régészeti hagyatékával, valamint a legfrissebb embertani, etnosz- és államelméleti kutatások értelmezési lehetőségeivel foglalkozik.

Már egy 2013-ban megjelent publikációban is kimutatták, hogy apai ágon, az Y-kromoszóma örökítőanyagában van olyan közös komponens, amely nem jelenik meg a környező közép-európai népek génjeiben. A kutatás következő lépcsőfoka annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a bizonyos közös komponens. Az így kapott adatokból már arra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni, hogy mi történt az idők során az ezeket a géneket hordozó embercsoportokkal.

A kutatáshoz sikerült megnyerni Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét, és a most célkeresztbe került genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek.

A manysi és hanti népcsoport mai elhelyezkedése nagyjából oda tehető, ahol Julianus barát a Magna Hungaria területet említi és ahol ősmagyar régészeti leleteket találtak.

A közös munka során 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban. Ezen kívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között. Az eredmények pontos interpretációjához további kutatásokra van szükség, de valószínűnek látszik, hogy a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidéken megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók.

E népesség a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be. Úgy néz ki, hogy Magna Hungariában még sokkal magasabb lehetett az ugor eredetű elemek aránya a magyar génkészletben, mint a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében. Ez a szám pedig az elmúlt viharos ezer év folyamán – a népességek keveredésével – tovább csökkent.

Klima László docens, az ELTE Finnugor Tanszék vezetője szerint a mostani régészeti kutatások arra mutatnak, hogy többen maradtak keleten, mint ahányan a Kárpát-medencébe betévedtek. Így ez a génkutatás is azt erősíti meg, hogy nem kis létszámú magyarság oldódott fel a Volga vidéki török népekben a tatárjárás után.

Most pedig egy kis személyes kitérő, egy megemlékezés (dr. Székely Gábor, a PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék docense 2019. március 23-án hunyt el):