Az ember képes élettelen tárgyakat, vagy geometriai formákat is élőként érzékelni annak mozgása alapján, sőt esetenként érzelmeket, személyiséget is tulajdonít azoknak.
Az ELTE Etológia Tanszék és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársainak eredményei azt mutatják, hogy a kutyák hasonló szabályokra támaszkodnak, mint az emberek, amikor el kell dönteni, hogy valami élő vagy nem.
A dolgok élőként történő azonosítása egy összetett kognitív folyamat. Bár az eddigi tanulmányok főként az emberi észlelésre fókuszáltak, az élőlények gyors, spontán észlelése nem csak az ember számára lehet fontos. „A gyerekek már három hónapos korban is különbséget tesznek két-két geometriai forma között, amik közül az egyik pár üldözi egymást, míg a másik kettő egymástól függetlenül mozog, valamint frissen kikelt csibék is képesek az élőség észlelésére. Ebből arra következtethetünk, hogy az észlelt élőségnek evolúciós gyökerei lehetnek. Emberek élőség-felismerését leggyakrabban üldözés-menekülés bemutatásával vizsgálják, mivel az így mozgó tárgyakat/formákat hajlamosak vagyunk élőként észlelni” – magyarázta a kutatás vezetője, Abdai Judit.
Mind a kutyák, mind az emberek viszonylag röviden nézték az üldöző pontokat, ami arra utal, hogy gyorsan felismerték az interakció jellegét.
Így a résztvevők figyelési mintázatából a kutatók arra következtettek, hogy az emberek és a kutyák is spontán felismerték az üldözés mintázatot, éppen ezért idejük nagyobbik részét a másik (független) mozgás nézésével töltötték, hogy kitalálják az összefüggést a pöttyök mozgása között. „Az élőség észlelését egy másik tesztben is vizsgáltuk. Itt a kutyáknak élőben mutattuk be ezeket a mozgásokat, két élettelen tárgy segítségével. Az eredmények itt is megerősítették, hogy a kutyák élőként azonosítanak élettelen tárgyakat azok mozgása alapján, később interakciót kezdeményeznek velük.” – tette hozzá Abdai.
A magyar kutatóké az első tanulmány, ami közvetlenül hasonlította össze az élőség észlelését az ember és egy nem-humán faj között. „Ma még nem egyértelmű, hogy ez a képesség mennyire terjedt el az állatvilágban, azonban az ilyen kutatások fontosak ahhoz, hogy jobban megértsük az élőség észlelésének evolúcióját” – foglalta össze Miklósi Ádám, a tanszék vezetője, a tanulmány egyik szerzője.
No Comment