Gyűrűt fedeztek fel a Neptunuszon túli Haumea törpebolygó körül magyar kutatók közreműködésével.

A Neptunuszon túli, távoli égitesteket az okkultáció, a csillagfény kitakarásának hossza alapján tudják a szakértők részletesebben megismerni, amelyhez tiszta égboltra van szükség. A Haumeát a Nemzetközi Csillagász Egyesület 2008-ban fedezte fel, ez lett az öt törpebolygó egyike a Pluto, a Ceres, az Eris és a Makemake mellett. Ezek a Neptunusz mögött találhatók, tehát a Naptól 50-szer nagyobb távolságra, mint a Föld.

Január 21-én, amikor a Haumea nevű törpebolygó árnyéka végigsöpört Európán, Magyarországgal a középpontjában az okkultáció megfigyelésére számos csillagvizsgáló készült. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének Piszkéstetői Obszervatóriumában aznap éjjel összesen 11 távcsővel sikerült megfigyelni, ahogy a Haumea elfedi az URAT1 533-182543 jelű halvány csillagot.

A piszkéstetői 1 méteres távcső és a rajta található speciális műszerek nagyon rövid, maximum 2-3 másodpercig tartó halványodásokat mutattak a Haumea előtt és után. Mivel a fedések szimmetrikusan történtek a törpebolygó előtt és után, további holdak helyett egy vékony gyűrű adott magyarázatot a jelenségre. A többi mérés alaposabb vizsgálata felfedett további mérési pontokat, ahol a csillag halványabbnak tűnt, mint máskor. Az összes mérést egymáshoz illesztve pedig kirajzolódott egy gyűrű alakja, amelynek a sugara kétszerese a Haumeáénak.

A piszkéstetői mérések alapján a gyűrű szélessége mindössze 70 kilométer.

A Naprendszer külső régióiban négy nagyméretű bolygó – a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz – körül találtak már gyűrűszerű képződményeket. A Haumea pedig ezzel már a harmadik kisméretű égitest lett a Naprendszerben, amely gyűrűvel rendelkezik, és létével megerősítette, hogy ez a jelenség nem korlátozódik csak a nagy gázbolygókra.

Az első két felfedezés két speciális égitest, a Chariklo és a Chiron nevű kentaurok körül történt: ezek az apró, 200 kilométer körüli átmérővel rendelkező kisbolygók a külső Naprendszerből sodródtak be a Szaturnusz és Uránusz közötti térségbe. A Haumea azonban egy nagyságrenddel nagyobb náluk, holdjai is vannak, és teljesen máshol, a Neptunuszon túl kering. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet szakértői szerint a felfedezés azt vetíti előre, hogy a gyűrűk könnyebben létrejöhetnek a kis égitestek, kisbolygók és törpebolygók körül, mint azt eddig gondolták.

Kiss Csaba, a Nature-ben megjelent cikk egyik szerzője emlékeztetett rá: „alig három éve még mindenki meg volt győződve róla, hogy gyűrűk csak óriásbolygók körül vannak”. A Haumeáról tudjuk, hogy túlélt egy nagy ütközést évmilliárdokkal ezelőtt, illetve ez az egyetlen ismert égitest a Neptunuszon túl, aminek saját kisbolygócsaládja van. Ha a becsapódások képesek gyűrűt is létrehozni, akkor azok gyakorisága a többi kis égitest körül új információkkal szolgálhat arról, hogyan fejlődött a Naprendszer külső vidéke.

A kutatók nem számítottak arra, hogy gyűrűt találnak a Haumea körül, de nem is voltak túlzottan meglepve – jegyezte meg José Ortiz, az Andalúz Asztrofizikai Intézet kutatócsapatának munkatársa.