Első alkalommal mérték meg a két legnehezebb ismert elemi részecske közti kölcsönhatás erősségét.

A CERN-ben működő CMS-kísérlet a Physical Review Letters folyóiratban 2018. június 4-én tette közzé erre utaló eredményeit. Magyarországról az MTA-ELTE Lendület CMS Részecske- és Magfizikai Kutatócsoport, MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a debreceni MTA Atommagkutató Intézet, valamint a Debreceni Egyetem mintegy negyven kutatója és diákja vesz részt a CMS-együttműködés munkájában.

2012. július 4-én a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) két kísérlete, az ATLAS és a CMS egymástól függetlenül jelentették be a Higgs-bozon felfedezését. A bejelentés óriási szenzáció volt, hiszen megerősítette a standard modell utolsó hiányzó elemi részecskéjének létezését, fél évszázaddal azután, hogy a Higgs-bozont elméletileg megjósolták.

A felfedezés egyben egy kísérleti program kezdetét is jelezte, amelynek célja az új bozon tulajdonságainak meghatározása.

A CMS-együttműködés most megjelent közleménye a program fontos mérföldkövének számít. A standard modellben a Higgs-bozon kapcsolódhat az anyag építőköveihez, a kvarkokhoz és a leptonokhoz, a részecske tömegével arányos csatolási erősséggel. Világunk látható anyagát javarészt protonokba és neutronokba zárt könnyű kvarkok és a körülöttük keringő elektronok alkotják. A kapcsolódást sok esetben a Higgs-bozon bomlási folyamatain keresztül megfigyelték már, ugyanakkor a nehéz t-kvarkokra való bomlás az energia- és lendületmegmaradás miatt lehetetlen: a Higgs-bozon könnyebb, mint a t-kvark és t-antikvark együttes tömege. (A t-kvark a legnehezebb fermion 172 GeV/ c2 tömeggel, míg a Higgs-bozoné csak 125 GeV/ c2. Összehasonlításul, a proton tömege mindössze 0,94 GeV/ c2.)

Így más, alternatív módszerekre volt szükség a két nehéz részecske közti kölcsönhatás feltérképezéséhez. Ilyen lehetőséget nyújt egy Higgs-bozon, egy t-kvark és egy t-antikvark együttes keltése és tanulmányozása.

A Higgs-bozon és a t-kvark kapcsolatának megfigyelésére két út is kínálkozik: egy Higgs-bozon keltése egy t-kvark és egy t-antikvark egyesülésével (balra), vagy egy t-kvarkból kilépő (Higgs-)sugárzás formájában (jobbra).

Ezt a különösen ritka folyamatot figyelte meg elsőként a CMS-együttműködés, megvalósítva a Higgs-hez kapcsolódó fizikai program egyik elsődleges célját. A várakozásoknál jóval korábban elért eredmény nemcsak az LHC kiváló teljesítményének, hanem a CMS kutatói által alkalmazott kifinomult elemzési módszereknek is köszönhető.

A CMS-kísérlet által megfigyelt és rekonstruált proton-proton ütközési esemény, amelyben a Higgs-bozon együtt keletkezett egy t-kvarkkal és egy t-antikvarkkal.

A detektorrendszer a nagytömegű részecskéket bomlástermékeiken keresztül azonosítja.

A standard modell két legnehezebb elemi részecskéje közti kapcsolat megfigyelésével nagyot léptek előre a kutatók. A kapott csatolási erősség összhangban van az elméleti várakozásokkal. De a mérés jelenlegi pontossága még mindig hagy teret az eddigi ismereteinken túlmutató, új fizikának is. A következő években gyűjtendő sok-sok adat feldolgozásával a pontosság javulni fog. A Higgs-bozon pedig felfedheti a nagyenergiás fizika még rejtőzködő titkait.

A kutatásról további információk olvashatók a CMS és a CERN által kiadott sajtóközleményben.