A fogakon és a csontokon végzett tanulmány kimutatta, III. Richárd király életének utolsó éveiben minden nap megivott egy üveg bort.

A Leicester Egyetem és a British Geological Survey kutatásából kiderült, a király kedvelte az egzotikumnak számító húsokat. Hattyút, darut, gémet és kócsagot is szívesen fogyasztott. Mindezt a combcsontból, bordából és fogakból vett minták alapján állapították meg, miután a király maradványait 2012-ben Leicesterben feltárták.

A király étrendje sokkal gazdagabb volt, mint más magas rangú embereké abban az időben. „Azt eddig is tudtuk, hogy sok lakomát tartott, ahol mindig rengeteg bor állt a vendégek rendelkezésére. Ám, a csontok vizsgálata alapján elmondható, hogy ezek a lakomák komoly hatással voltak a testére, élete utolsó éveiben.” – mondta Dr. Angela Lamb, a British Geological Survey geokémikusa.

A tanulmány szerint a király csontjainak és fogainak elemzése kimutatta, hogy az alkoholfogyasztási szokásai jelentősen megváltoztak abban az időben, amikor királlyá koronázták 1483-ban. A Channel 4 dokumentumfilmet készített az új kutatás alapján, amiben bizonyították, hogy III. Richárd gerincferdülése, egyesek szerint púpossága nem gátolta meg abban, hogy harcoljon a csatákban. Dominic Smee, egy 27 éves tanár a Staffordshire-i Tamworthről, akinek ugyanúgy 75 fokos gerincferdülése van, mint III. Richárdnak volt, bizonyította, hogy a termete nem akadályozhatta Richárdot a fegyverek használatában. A műsorban bemutatta, hogy képes páncélt viselni és harci ménen is lovagolni.

A középkori nyereg, és annak merev háttámlája segített a királynak abban, hogy egyenesen tudjon lóháton ülni. A kutatás azt is állítja, hogy a király hétévesen költözött el Kelet-Angliából, és élt nyugatabbra, valószínűsíthetően Wales-ben. III. Richárd újratemetése a leicesteri katedrálisban lesz 2015. március 26-án.

III. Richárd, aki 1452-ben született és 1483-tól uralkodott, a bosworthi csatában esett el 1485-ben. Ő volt az utolsó angol király, aki csatában esett el. Nyughelyének pontos helye közel ötszáz évre merült feledésbe, amikor VIII. Henrik feldúlta a kolostorokat és vele együtt az apátsági sírhelyet is.