A fogakon és a csontokon végzett tanulmány kimutatta, III. Richárd király életének utolsó éveiben minden nap megivott egy üveg bort.

A Leicester Egyetem és a British Geological Survey kutatásából kiderült, a király kedvelte az egzotikumnak számító húsokat. Hattyút, darut, gémet és kócsagot is szívesen fogyasztott. Mindezt a combcsontból, bordából és fogakból vett minták alapján állapították meg, miután a király maradványait 2012-ben Leicesterben feltárták. III. Richárd király étrendje sokkal gazdagabb volt, mint más magas rangú embereké abban az időben.

„Azt eddig is tudtuk, hogy sok lakomát tartott, ahol mindig rengeteg bor állt a vendégek rendelkezésére. Ám, a csontok vizsgálata alapján elmondható, hogy ezek a lakomák komoly hatással voltak a testére, élete utolsó éveiben.” – mondta Dr. Angela Lamb, a British Geological Survey geokémikusa.

A tanulmány szerint a király csontjainak és fogainak elemzése kimutatta, hogy az alkoholfogyasztási szokásai jelentősen megváltoztak abban az időben, amikor királlyá koronázták 1483-ban. A Channel 4 dokumentumfilmet készített az új kutatás alapján, amiben bizonyították, hogy III. Richárd gerincferdülése, egyesek szerint púpossága nem gátolta meg abban, hogy harcoljon a csatákban. Dominic Smee, egy 27 éves tanár a Staffordshire-i Tamworthről, akinek ugyanúgy 75 fokos gerincferdülése van, mint III. Richárdnak volt, bizonyította, hogy a termete nem akadályozhatta Richárdot a fegyverek használatában. A műsorban bemutatta, hogy képes páncélt viselni és harci ménen is lovagolni.

A középkori nyereg, és annak merev háttámlája segített a királynak abban, hogy egyenesen tudjon lóháton ülni. A kutatás azt is állítja, hogy a király hétévesen költözött el Kelet-Angliából, és élt nyugatabbra, valószínűsíthetően Wales-ben. III. Richárd király újratemetése a leicesteri katedrálisban lesz 2015. március 26-án.

III. Richárd, aki 1452-ben született és 1483-tól uralkodott, a bosworthi csatában esett el 1485-ben. Ő volt az utolsó angol király, aki csatában esett el. Nyughelyének pontos helye közel ötszáz évre merült feledésbe, amikor VIII. Henrik feldúlta a kolostorokat és vele együtt az apátsági sírhelyet is.