Egy visszahúzódó, de zseniális matematikus, aki legalább annyira ismert a díjak elutasítása, mint azok elnyerése miatt.

Grigorij Perelman, teljes nevén Grigorij Jakovlevics Perelman minden bizonnyal a világ egyik legnagyobb matematikusa. Az orosz tudós volt az első, aki bizonyítani tudta a matematika egyik legnehezebb és leghíresebb problémáját a Poincaré-sejtést. Az elméletét 2002-ben publikálta, mely után számos rangos elismerést kapott, többek között a matematikai Nobel-díjnak számító Fields-érmet.  De ezek közül egyet sem vett át.

„Teljesen irreleváns volt (a díj) számomra. Mindenki megértheti: ha a bizonyítás jó, nincs szükség más elismerésre” – mondta az orosz matematikus.

Grigorij Perelman 1966. június 13-án született zsidó családban, Szentpéterváron az akkori Leningrádban a Szovjetunióban. Édesanyja matematika tanár volt, de egyesek szerint villamosmérnök édesapja (Jakov Perelman) hatására kezdett el matematikával foglalkozni. Tizenhat évesen a Budapesten rendezett Nemzetközi Matematikai Diákolimpián minden feladatot hibátlanul megoldva első helyezést ért el. Vizsgák nélkül iratkozott be a Leningrádi Állami Egyetem Matematika és Mechanika Karára. Dolgozott az Orosz Tudományos Akadémián, majd a Szovjetunió felbomlása után Amerikában is töltött néhány évet, 1994-ben pedig megoldotta a „lélektétel” néven ismert Riemann-féle geometria egyik problémáját.

1995-ben visszatért a Sztyeklov Intézetbe. Később azonban feladta állását és a Poincaré-elmélet bizonyításának szentelte minden idejét. 1996-ban visszautasította az Európai Matematikai Társaság Fiatal Matematikusok Díját. A Poincaré-sejtés bizonyításának publikálása után visszavonult a matematikától és jelenleg munkanélküliként él, anyjával egy lakásban, Szentpéterváron. 2011 szeptemberében azzal borzolta a kedélyeket, hogy nem volt hajlandó elfogadni az Orosz Tudományos Akadémia tagságára vonatkozó ajánlatot. 2014-ben 10 évre szóló svéd vízumot kapott. Az 50033 aszteroidát Perelman tiszteletére alapozva nevezték el. Mindezek ellenére Andrej Grigorjev rendező filmet forgat róla, amely várhatóan 2021-ben jelenik meg.

A Poincaré-sejtés

A Poincaré-sejtés egy híres topológiai probléma, ami majd 100 évig igazolatlan volt. A topológia, vagy helyzetgeometria, a matematika olyan részterülete, ami az alakzatoknak a folytonos deformációk közben is megmaradó tulajdonságait tanulmányozza. Az elméletet Henri Poincaré vázolta fel 1904-ben. Egyszerűen úgy foglalható össze, hogy ha egy háromdimenziós zárt sokaság a háromdimenziós gömbfelületre hasonlít annyiban, hogy minden hurok pontra húzható össze, akkor azonos is ezzel a háromdimenziós gömbfelülettel. Más megfogalmazásban, a kétdimenziós térre vonatkozó egyenleteket át lehet alakítani a háromdimenziós térhez is.

Több dimenziós eseteket sokkal hamarabb sikerült bizonyítani ebből a szempontból. Például, négynél több, tetszőleges számú dimenzióra már Stephen Smale 1966-ban igazolta az elméletet. A három dimenzióra vonatkoztatva azonban még sokáig megoldhatatlannak bizonyult. Közel egy évszázadon át a legkiválóbb matematikusok, életüket a problémának szentelve, sem tudták megerősíteni a sejtést. Sokan állították, hogy megtalálták a bizonyítást, de később mindet hibásnak könyvelték el. Perelman is csak évek kitartó munkájával tudta bizonyítani a tételt, ami sokak szerint meg is törte a matematikust.

„A Poincaré-sejtés mind a matematikában, mind a fizikában központi probléma, hiszen a célja, hogy megérthessük, milyen lehet az univerzum alakja” – mondta Marcus Du Sautoy az Oxfordi Egyeteme előadója.

A probléma bekerült a Millenniumi problémák, azaz a matematika hét legnehezebb tétele közé, amik megoldására az amerikai Clay Matematikai Intézet 2000-ben magas pénzösszeggel járó díjat alapított. Perelman zsenialitását mutatja, hogy a másik hat tételt a mai napig nem sikerült megoldani senkinek.

2002-ban Grigorij Perelman a megoldását nem tudományos szaklapban publikálta, hanem egyszerűen feltöltötte az internetre. Ez később a díjak elbírálásánál problémát jelentett. Perelman levezetését a matematikus közösség 2 évig vizsgálta, végül két egymástól független intézmény is megállapította, hogy az orosz tudós elmélete helyes. Két évvel később, 2006-ban a Nemzetközi Matematikus Szövetség Perelmannak ítélte a Fields-érmet. A Poincaré-sejtés igazolását az év tudományos eredményének minősítették. Az orosz tudós azonban mindig is szerette a saját útját járni és kerülte a nyilvánosságot, ezért elutasította a „matematikai Nobelt”.

Ez nem az első és nem is az utolsó ilyen alkalom volt.

Ahogyan John Ball oxfordi matematikus fogalmazott: „Egyszerűen másképp gondolkodik, mint a többi ember, egészen máshogy látja a világot”. Ball a Fields-díjat adományozó Nemzetközi Matematikus Szövetség elnökeként Szentpétervárra utazott, hogy megpróbálja meggyőzni Perelmant a díj átvételére. Két nap után adta fel. Perelman a Millenniumi probléma megoldásáért járó 1 millió dollárt is gondolkodás nélkül visszautasította.

Az újságírókkal sem ápol jó kapcsolatot, csak nagyon ritkán hajlandó válaszolni néhány kérdésükre. Nem szívesen áll az érdeklődés középpontjában. 2006-ban a Komszomolszkaja Pravda című lapnak azt nyilatkozta:

„Nem tetszik, hogy beleegyezésem nélkül írnak rólam. Nem tartom hőstettnek, hogy visszautasítottam a díjat. Sem a munkámban, sem a személyemben nincs semmi érdekes. Azok, akik a felhajtást csinálják, nem a barátaim”.

Azt, hogy mennyire nehéz vele kapcsolatba lépni a Guardian újságírójának kiábrándító története is mutatja.

Grigorij Perelman feltehetően jelenleg is az édesanyjával és húgával él együtt egy szentpétervári lakásban, szerény körülmények között, elvonulva a nyilvánosság elől. Saját lakását nem használja, szabadidejében szeret gombászni és operába járni. Édesanyja szerint, „Grisa szereti a zenét, a kását meg a rántottát, de nem szívesen érintkezik emberekkel”.

A zseniális matematikus szeretne elhatárolódni az általa sokszor kritizált tudós közösség problémáitól. Nem vív konkurencia harcot, nem publikál szaklapokba, nem érdeklik a pályázati pénzek. Elzárkózása ellenére, hazájában és az egész világon nagy sajtóvisszhangot kapott. Viselkedését számos feltételezéssel próbálták már magyarázni. De talán egyszerűen csak van egy nézetbeli különbsége a szervezett matematikai közösséggel, mert igazságtalannak tartja a döntéseiket. Még talán az is érthető, ha valaki a hírnevet egy állatkerti látványosságként éli meg, főleg, ha nem gondolja úgy, hogy ő a matematika hőse.

Sokan a Putyin-rezsim kiszolgálójának tartják és Borisz Paszternakhoz hasonlítják, aki a kommunista vezetők nyomására utasította el az irodalmi Nobel-díjat. Mások szerint egyszerűen nem volt pénze elutazni a díjátadókra, de vannak, akik az újjáéledő, antiglobalista orosz nemzeti hőst látják benne, aki elutasítja a kapitalizmust.