A pompás királylepke hosszú vándorútja


A pompás királylepke hosszú vándorútja
Olvasási idő: 2 perc

Amerikai tudósok megfejtették a természet egyik leghíresebb utazásának, a pompás királylepke Kanadától Mexikóig tartó hosszú vándorlásának rejtélyét.

A pompás királylepke hosszú vándorútjaA faj eredeti elterjedési területe Észak-Amerika, főleg az USA középső és keleti területe, illetve a nyugati oldal közép- és délnyugati része, valamint Kanada déli és keleti államai. „A pompás királylepke (Danaus plexippus) az egyetlen mérgező rovar, amelyik minden ősszel ilyen hatalmas távolságot tesz meg – a Cell Report című szaklapban megjelent tanulmány szerint. A lepketömeg nagysága a más kutatók általi hosszú évek óta tartó kutatás és monitoring szerint, mintegy kétszázmillió példány. A lepke végcélja Mexikó Michoacan állama, mely egy 155 négyzetkilométer nagyságú terület. A tanulmányban a biológusok és matematikusok modellezték, hogy működik a nagy termetű nappali lepke belső iránytűje a hosszú úton. A pompás királylepke (feltűnő narancssárga színű szárnyának fesztávolsága a 10 centimétert is meghaladja) hosszú vándorútját előre meghatározott, optimális útvonalon repüli: két hónap után egy bizonyos közép-mexikói helyre érkeznek, miközben takarékosan bánnak az energiával és csak néhány jelre hagyatkoznak” – számolt be a BBC-nek Eli Shlizerman, a Washingtoni Egyetem matematikusa, aki a rovar idegrendszerének működését modellezte.

A pompás királylepke hosszú vándorútja

Munkáját – többek között – Steven Reppert, a Massachusettsi Egyetem biológusa segítette, akivel közvetlenül a lepke csápjaiban és szemében lévő neuronok működéséről készítettek felvételeket. „Meghatároztuk, hogy a bemenő jelek kizárólag a Napból érkeznek. A jel egyik fajtája a Nap elhelyezkedése a horizonton, a másik az idő múlása, a kettőből áll össze a rovar belső iránytűje, amellyel egész nap képes délnek tartani” – magyarázta Shlizerman.

A pompás királylepke hosszú vándorútja

A belső iránytű bemenő jeleinek felderítése után Shlizerman elkészítette a rendszer szimulációs modelljét, amely egyrészt a csápoknak az idő múlását jelző „óraneuronjain”, másrészt a szemekben lévő idegeken alapul, amelyek a Nap pozícióját figyelik. A hálózatba beérkezik a kétféle jel, ezután a rendszer egyezteti őket, hogy jelezze, ha a rovar letért a helyes útról és korrekcióra van szükség – fejtette ki a matematikus, aki igen izgalmasnak tartja a jelek integrációja által irányított viselkedést.

A pompás királylepke hosszú vándorútja

„E mechanizmus ismeretében elkészíthetjük a rendszer robotverzióját, amelynek az a lényege, hogy az energiát és a navigációt is a Nap biztosítja” – mutatott rá. A kutatócsoport el akarja készíteni a pompás királylepke robotváltozatát, amely követi a rovart, hogy feltérképezze a vándorútját, valamint hozzájárulhat a fogyatkozó egyedszámú faj védelméhez is. A lepkék élete rövid, mindössze 2-4 hónap, így biztos, hogy az élőhelyükről elindult egyedek soha nem térnek vissza vándorlásuk során eredeti élőhelyükre, sőt az esetek többségében az elvándorlás és a visszaérkezés között is több köztes generáció váltja egymást.



Previous A világ legnagyobb egészségügyi vizuális adatbankja
Next Idősebbek a Chauvet-barlang rajzai

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy + 14 =