Amerikai tudósok megfejtették a természet egyik leghíresebb utazásának, a pompás királylepke Kanadától Mexikóig tartó hosszú vándorlásának rejtélyét.
Munkáját – többek között – Steven Reppert, a Massachusettsi Egyetem biológusa segítette, akivel közvetlenül a lepke csápjaiban és szemében lévő neuronok működéséről készítettek felvételeket. „Meghatároztuk, hogy a bemenő jelek kizárólag a Napból érkeznek. A jel egyik fajtája a Nap elhelyezkedése a horizonton, a másik az idő múlása, a kettőből áll össze a rovar belső iránytűje, amellyel egész nap képes délnek tartani” – magyarázta Shlizerman.
A belső iránytű bemenő jeleinek felderítése után Shlizerman elkészítette a rendszer szimulációs modelljét, amely egyrészt a csápoknak az idő múlását jelző „óraneuronjain”, másrészt a szemekben lévő idegeken alapul, amelyek a Nap pozícióját figyelik. A hálózatba beérkezik a kétféle jel, ezután a rendszer egyezteti őket, hogy jelezze, ha a rovar letért a helyes útról és korrekcióra van szükség – fejtette ki a matematikus, aki igen izgalmasnak tartja a jelek integrációja által irányított viselkedést.
„E mechanizmus ismeretében elkészíthetjük a rendszer robotverzióját, amelynek az a lényege, hogy az energiát és a navigációt is a Nap biztosítja” – mutatott rá. A kutatócsoport el akarja készíteni a pompás királylepke robotváltozatát, amely követi a rovart, hogy feltérképezze a vándorútját, valamint hozzájárulhat a fogyatkozó egyedszámú faj védelméhez is. A lepkék élete rövid, mindössze 2-4 hónap, így biztos, hogy az élőhelyükről elindult egyedek soha nem térnek vissza vándorlásuk során eredeti élőhelyükre, sőt az esetek többségében az elvándorlás és a visszaérkezés között is több köztes generáció váltja egymást.
No Comment