Igor Fjodorovics Kosztyin román származású (1936. december 27-én született Moldovában) ukrán fotóriporter nem a sugárterhelés következményei miatt, hanem közlekedési balesetben vesztette életét 2015. június 8-án este, Kijev külvárosában. 78 éves volt.

Igor Kosztyin egyike volt azoknak, akik a csernobili nukleáris katasztrófa után az első fotókat készítették a tragédia helyszínén, 1986-ban. A csernobili atomerőműben történt robbanás után pár órával Kosztyin, a Novosztyi hírügynökség ukrán fotósaként, két kollégájával engedély nélkül egy katonai helikopterről készített felvételeket a helyszínről (1986. április 26-án). Egy kép kivételével a magas radioaktív sugárzás minden képüket tönkretette aznap. Az egyetlen megmaradt képet Igor Kosztyin készítette, ami híressé tette a fotóst. Ráadásul a romba dőlt erőműről készült első ép felvétel (ez az említett első sorozat egyetlen jó kattintása) azóta is az egyik legjelképesebb fotó a katasztrófáról, mellyel több díjat is nyert. Munkájáért 1987-ben elnyerte a World Press Photo díját a Tudomány és technológia kategóriában, Amszterdamban.

De a fotós sok komoly nemzetközi újságírói díjat, GoldenEye, Grand Prix a National Association of Professional is kapott még, és tettéért a Washington Post is legendának nevezte.

A Pravda 1986. április 29-én kiadott egy rövid tájékoztatást a csernobili balesetről, de képek nélkül. Kosztyin, aki eredeti végzettségét tekintve mérnök volt és többször megjárta Afganisztánt is nemcsak elment, hanem többször is visszatért a szennyezett zónába, hogy dokumentálja az eseményeket és az erőfeszítéseket. Nem véletlen, hogy Igor Kosztyin és kollegái komoly sugárdózist kaptak, sokszorosan többet mint egy ember az egész élete során kaphat, ezért hosszú ideig, többször (állítólag 150-szer) és több éven keresztül kezelték őket különböző helyeken és klinikákon. Ennek ellenére két gyermeke volt, és a második 66 éves korában született.

A nukleáris balesetet követő napokban, hónapokban és években Kosztyin visszajárt a sugárfertőzött csernobili zónába, hogy dokumentálni tudja a mentesítési munkálatokat is. A katasztrófa utáni kilencedik napon Igor Kosztyin két kollégájával, Valerij Zufarovval és Vlagyimir Repikkel kizárólag csak ólomruhában és speciális ólomdobozokba ágyazott fényképezőgéppel dolgozhatott, s mindössze 20 másodpercük volt a felvételek elkészítésére.

Mindhárom fotós az életét kockáztatta a felvételek elkészítéséért. Zufarov 1993-ban halt meg a sugárzások okozta betegségekben, Kosztyin és Repik (aki mellesleg 2012-ben halt meg, és minden ukrán elnök – kivéve Julia Tyimosenko – személyi fotósa volt) áttétes daganatok sorozata miatt került több alkalommal is kórházba.

Igor Kosztyinnal a híres fotóssal végül mégsem a sugárbetegség végzett, hanem autóbaleset következtében hunyt el.