„Paul, itt Bob Wilson. Megnyerted a Nobel díjat!” – ezzel üdvözölte Robert Wilson az átadás napjának hajnalán meglepett szerzőtársát, Paul Milgrom-ot.

2020. október 12-én a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Paul Milgromnak és Robert Wilsonnak ítélte oda az idei közgazdasági Nobel-díjat. Mindkét nyertes jelenleg a Stanford Egyetemen kutat, különböző tanszékeken. Az Akadémia a hivatalos közleményében úgy fogalmazott, hogy a tudósok „az aukcióelmélet fejlesztéséért és új aukciós formátumok feltalálásával” érdemelte ki a díjazást. A Nobel-díjhoz 10 millió svéd korona jár, a felek ezen az összegen fele-fele arányban osztozkodnak.

A 2008-as válság után számos szkeptikus kritika érte a gazdaságelméleteket, mondván, hogy irrelevánsak, sőt károsak is lehetnek. Ebben a cikkben szeretnénk röviden megmutatni, miért lehetnek az ilyen elméletek még a hétköznapokban is hasznosak és, hogy miért került igazán jó helyre a Nobel-díj.

Mi az az aukcióelmélet?

Az aukcióelmélet lényegében azt vizsgálja, hogy az aukciók hogyan vezetnek az áruk/termékek árának felfedezéséhez. Tanulmányozza, hogy az árveréseket miképp tervezik, milyen szabályok (formátumok) irányítják őket, és hogy az ajánlattevők hogyan viselkednek, milyen eredményeket érnek el.

Ha valaki árverésre gondol, először talán az jut eszébe, amikor egy csődbe jutott személy vagyonát kiárusítják, hogy kifizethesse hitelezőit. Ez az aukció legrégebbi formája. Az egyszerű szabály, tehát, hogy a legmagasabb ajánlatot tevő személy az, aki megszerzi a szóban forgó árut, intuitív módon vonzó.

Az elmúlt három évtizedben, egyre több áru és szolgáltatás talált gazdát különböző típusú árveréseken. Ezeknek az árucikkeknek a jellege élesen eltér. Például egy csődben lévő személy vagyona merőben különbözik a szén-dioxid-kibocsátási egységek vagy az áramvásárlás piacától, esetleg annak megválasztásától, hogy melyik vállalat kapjon jogot a helyi szemétszállításra.

Más szavakkal, egyetlen aukciós szabályrendszer sem felel meg minden típusú árucikknek vagy eladónak. Ez azért is igaz, mert az aukció célja eltérhet az eladó szándékától függően is. Például a magáneladók maximalizálni akarják nyereségüket, míg az állami szervek más célokat is szem előtt tarthatnak.

Az árveréselmélet területén végzett kutatásokért korábban William Vickrey nyert Nobel-díjat, aki először a játékelmélettel magyarázta az aukciók működését.  Azt a fontos jelenséget vette észre, hogy bizonyos esetekben az egyik vevő által az árunak tulajdonított érték független a többi vevő által becsült ártól. Ezt termék „magánértékének” nevezte el.

Milgrom és Wilson elmélete

Milgrom és Wilson jelentős felfedezéseket tettek az aukcióelmélet terén, jelenlegi tudásunk a területen nagyrészt az ő kutatásaiknak köszönhető. (A Nobel-díj egyik mulatságos mellékjegyzete, hogy Bob Wilson bevallotta, csak egy aukción vett részt életében: sícipőt akart vásárolni az eBay-en.)

Wilson az úgynevezett közös értékkel rendelkező tárgyak aukciójára alkotta meg az elméletet. Ez az érték az árverés előtt ismeretlen, de valójában mindenki számára azonos. Ilyen érték lehet például egy feltáratlan olajmező birtoklásának joga. A licit előtt egyik szereplő sem ismeri a mező pontos értékét, de az mindegyiküknek ugyanakkora.

Wilson elemzésének kulcsfontosságú felismerése, hogy az ajánlattevők megpróbálják elkerülni a „győztes átkát”. Ha valaki túllicitálja ellenfeleit, akkor megnyeri az aukciót, de ha mások kevesebbet licitálnak, az azt jelenti, hogy szerintük a győzelem kevésbé értékes. Emiatt a racionális ajánlattevők a saját maguk által becsült közös értéknél alacsonyabb árat kínálnak.

Paul Milgrom ennél egy lépéssel tovább ment. A Vickery és Wilson által vizsgált eseteket is felhasználta, hogy egy olyan átfogó aukcióelméletet alkosson meg, amiben a közös és a magánértékeket is figyelembe veszi.

Többek között, több korábbi aukciós formátumot megvizsgálva, megmutatta, hogy milyen előnyökkel járhat az eladó számára az információk megosztása a vevők között. Amint ez a megfogalmazás sugallja, ezek az elméletek nemcsak az árverésekre, hanem általánosabban is használhatók. (Például Wilson és Milgrom találta ki azt az árverési mechanizmust, amellyel az USA-ban a telekommunikációs rádiófrekvenciákat értékesítik 26 éve.)

„Wilson és Milgrom úttörő felfedezései az aukcióelmélet területén új lehetőségeket nyitottak meg a hétköznapi tranzakciókban is – mondta a Stanford elnöke, Marc Tessier-Lavigne. Az ajánlattételi és árképzési ismereteik szerves részévé váltak a modern gazdaságelméletnek. Munkájuk fényes példa arra, hogy mind az alapkutatás, mind annak gyakorlati megoldásokban való alkalmazása hatalmas mértékben hozzájárul a társadalom fejlődéséhez.”