A felvilágosítás a legtöbb iskolában nem a tananyag szerves része, holott jóval „életbevágóbb” témákat érint, mint például a technika óra.

A kötelező szexuális felvilágosítás az oktatási intézmények többségében megvalósul előbb-utóbb valamilyen formában, de sem az ideje, sem az érintett témák nem pontosan szabályozottak. Még akkor sem, ha az ilyen irányú informáltság központibb szerepet kap a mindennapi életben, mint a két ismeretlenes egyenlet megoldási képlete, ami – a fogamzásgátlás mikéntjével ellentétben – az érettségi után jó eséllyel távozik a diákok rövidtávú memóriájából. A szülők és tanárok kölcsönösen a másikra hárítanák a beszélgetést, esetleg abban reménykednek, hogy néhány információ megosztása után a diákok a további kérdéseikkel majd máshoz, a társaikhoz vagy az internethez fordulnak. Mindkettő ugyanúgy lehet a pontos információk, mint az ijesztő ostobaságok forrása, és nem kellene a szerencsére bízni, hogy melyik verzió következik be.

Az emberi test, így a fogantatás és a terhesség folyamatainak tárgyalása a 12. évfolyam biológiaórájának anyaga. Mivel az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. tavalyi felmérése szerint a szexuális aktivitás kezdetének életkora átlagosan 15-16 év, ez enyhén szólva túl késői időpont, arról nem is beszélve, hogy a kérdéskör sokkal összetettebb a biológiai funkciók ismertetésénél. A felvilágosítás egyik nagy hiányossága, hogy elsősorban a szaporodás és a nemi betegségek oldaláról közelíti meg a kérdést, de még ezeket a témákat sem tárgyalja megfelelően. Nevetségesen kevés szó esik például a fogamzásgátlásról, illetve a fertőzések megelőzéséről, ami a későbbiek során érezteti is a hatását: az MSD Pharma Hungary 2013-as, 1200 fős kutatása szerint négy magyarból egy sehogy sem szokott védekezni, aminek egyik következménye az abortuszok magas száma. A hazánkra jellemző szexnegatív hozzáállás, illetve az absztinencia „reklámozása” miatt az érzelmi kapcsolat fontossága is teljesen elsikkad. Így sok kamasz azt sem ismeri fel, hogy a szexre való testi érettség nem egyenlő az érzelmi-intellektuálissal.

Egyes országok azért igyekeznek újítani a témában. Dániában néhány szakember azt javasolta, hogy a felvilágosítás keretében legyen kötelező a közös pornófilm nézés, mivel a fiatalok így is, úgy is találkoznak ezzel a műfajjal, de együtt rámutathatnának arra, hogy a média test és aktus ábrázolása mennyire távol áll a valóságtól, és veszélyes lehet az önmagunkról és partnerünkről alkotott képre. (Arra azért kíváncsiak lennénk, hogy mégis ki választja ki a „tananyagot”, és hogy mégis milyen hangulat uralkodik azon az osztályfőnöki órán, ahol megvalósul.) De ne legyünk nagyravágyóak, valljuk be, a konzervatívabb magyar oktatási rendszerben egy ilyen ötlet elképzelhetetlen lenne. Addig is, ahelyett, hogy a felvilágosításon csak (rosszul) burkoltan célozgatnak arra, hogy mindenkinek várnia kellene a házasságig, de legalábbis egy komoly kapcsolatig, arról kellene beszélni, hogy az is teljességgel elfogadható, ha valaki nem emellett dönt. Esetleg szó eshetne arról, hogy a szex nem csupán heteronormatív kapcsolatokban jöhet létre, illetve nincs is hozzá feltétlenül szükség partnerre. Hogy az erőszak nem merül ki a megerőszakolásban, mert a pszichés nyomásgyakorlás is kizárja azt, hogy a másik az önkontrollja teljes tudatában beleegyezzen bármilyen tevékenységbe.

Ebben a témában különösen érvényes a mondás, amely szerint az információ hatalom, és a hallgatás csak a felelőtlen viselkedést erősíti meg. Sokan a felvilágosítás hiányosságai mellett is teljesen egészséges és kiegyensúlyozott felnőttek lesznek, de nem lenne jobb nem a véletlenre (pontosabban a pironkodó védőnőre) bízni az egészet?